Chapter 7

Éééés itt a 7. fejezet!Köszön szépen a komikat, nagyon jól esnek.Sajnálom, hogy tegnap nem hoztam részt, a testvérem 8 éves lett, ezt ünnepeltük meg.Na nem is dumálok többet, jó olvasást :)

Ahogy kimondta, egyből tudtam hogy gond van.
-Peti??Mi van vele!!Beszélj már, Zayn, beszélj, vagy benyúlok a szádba és a torkodon keresztül tépem ki a töködet!-mondtam nagyon magas hangon, szinte sipákolva a félelemtől és az idegességtől.
-Gyere, inkább üljünk be a kocsiba, nyugodj meg...-kezdte Zayn, de velem nem lehet szórakozni mikor Petiről van szó.Megragadtam az ingét a gallérjánál és közelebb húztam magamhoz.
-Mondd el!-ordítottam az arcába.Zayn megfogta a kezem és leszedte magáról.
-Ülj a kocsiba!-parancsolta.Louis átkarolta a derekam és szó nélkül elkezdett húzni.A kocsiba érve jöttem rá, hogy nem is köszöntem el Nialltől, de cseppet sem érdekelt.Zayn is beült.
-Mondjátok már el, könyörgök!Valami baj van?Peti jól van?Mi lett?-kérdéseim sorozatával rohamoztam meg őket, szinte már sírva.Louis mellém ült, a hátsó ülésekre.
-Kórházban van!-mondta én meg bámultam rá.
-Mi történt?De jól lesz, ugye??-senki nem szólt egy szót sem-Fiúk..mondjatok valamit!-nem mondtak semmit.Én eddig bírtam, elkezdtem sírni.Mit sírni?!Zokogni!Louis mellkasának dőltem, ő szorosan megölelt.Miután a taknyomat a pólójába töröltem, ahogy a könnyeimet is, kicsit elhúzódtam.Aggódva nézett, majd a tekintetemet látván el kezdett mesélni.
-Miután kirohantál próbáltalak hívni, és SMSt is küldtem, nem reagáltál.Aztán megszólalt az iskola telefonja, a vezetékes, és én vettem fel, mert valamiért azt hittem hogy te hívsz...Édesanyád volt, téged keresett....mondtam hogy most mentél el, de nem hiszem, hogy hazafelé vetted volna az irányt, így elmondta nekem a...hírt.Mondta, hogy a kórházból hívták az otthoni telefonjukat, hogy a fia balesetet szenvedett, és most műtik....-újra könnyek gyűltek a szemembe.Észrevette és simogatni kezdte a hajam-Anyudnak nincs fia, így először azt hitte, hogy te vagy, de mikor mondtam, hogy te nemrég mentél el, tudta, hogy Peti lehet az...
-És...senki sincs most a kórházban?-kérdeztem remegő hangon.
-Én ott voltam, és egész nap hívogattalak.Még nem hozták ki a műtőből.
-Vigyetek a kórházba!-mondtam megint sírva.
-Így nem mehetsz oda.-jelentette ki Zayn.
-Te fogd be!Mert most is ott lennék ha nem lettél volna ekkora segg fej!-keltem ki magamból.
-Én vagyok a hibás, hogy elmentél a városból és nem vetted fel a telefont?!-védekezett.
-Bekaphatod!-mondtam nagyon dühösen.
-Te kaphatod be!-mondta hasonló hangnemben.
-Fejezzétek be!-mondta Louis-Zayn, menjünk a kórházba...hátha befejeződött a műtét.-ezzel a mondattal kicsit megnyugtatott.Szipogva dőltem vissza Louis mellkasára.Átöleltem a derekánál, mintha a plüss macim lenne, a fejem a vállára hajtottam.Átkarolt mindkét kezével és simogatott.Petire gondoltam és arra, hogy nehogy meg merjen halni.Imádkoztam, hogy ne legyen baja.Mást úgysem tudok mit tenni.Elálmosodtam.Fél álomban voltam mikor úgy éreztem, mintha Louis belepuszilt volna a hajamba, de nem vagyok benne biztos.Elaludtam.
 Arra ébredtem, hogy Louis simogat és szóllitgat.Nem akartam felkelni, még nem szembesültem a való élet szörnyű igazságaival, még az álom világ kellemes tudatlanságában akartam maradni.Lefejelem ayt, aki fel mer ébreszteni.
 Nem hagyta abba, valaki ma kitartóan küzd a lefejelésért.Kinyitottam a szemem.A kocsiban voltam, Louis ölébe kuporodva.Eszembe jutott, hogy mi volt az a szörnyű dolog, ami miatt nem állt szándékomban kinyitni a csipáimat.
-Kórház!-pattantam ki Louis öléből.
-Igen..itt vagyunk.-morogta Zayn.Én kimásztam a kocsiból, megvártam, hogy Louis is így tegyen, majd elindultunk hármasban a kórház fele.Úgy szorítottam Louis kezét, mintha az életem függött volna tőle.Egy nővér elmondta, hogy még tart a műtét, de még nem stabil az állapota.Én már eléggé ki voltam akadva, megint csak sírni kezdtem.
-Haza kéne vigyelek...-ajánlotta Louis.
-Nem..meg kell várjam, hogy...jobban legyen.-mondtam, de nem tudom mennyire értették.
-Most nem tudsz semmit sem tenni.Felhívnak ha vége van a műtétnek.
-Minek menjek haza?Senki sem vár otthon.
-Veled megyek...jó?Nem hagylak magadra.-ölelt meg szorosan Louis.
-Louis!Te még mindig az osztály főnöke vagy!Nem a bébiszittere!-kommentált Zayn.Nem volt erőm visszapofázni, de a legnagyobb meglepetésemre Louis megtette helyettem.
-Nem!Én a barátja vagyok, és most szüksége van rám!És rád is, csak te túl makacs vagy hogy észre vedd!-vágta Zayn fejéhez.
-Persze!-csattant fel-Menjen haza a szüleihez!Nem a te felelősséged ez a lány!-nagyon megbántott ezzel is.Zayn mostanában nagyon segg fej.Csak jobban elkezdtem sírni és ellöktem magamtól Louist.
-Igaza van, húzzatok el innen!Miért is vagytok még itt?!Van jobb dolgotok is.-leültem egy székre.Louis leült mellém és átkarolt de ellöktem-Menj el.Nincs szükségem rád...utállak.És Zaynt is.Bárcsak ő lenne most Peti helyén.-nem gondolkoztam, csak mondtam.A düh beszélt belőlem.
-Ribanc.-mondta Zayn és elment.Louis is felállt, kicsit tétovázott, majd Zayn után ment.
 Sikeresen ellöktem magamtól azokat az embereket, akik segíteni akartak nekem....nem is bántam hogy Zayn elment, de Louis...talán őt nem kellet volna lehordjam.Ültem ott egy darabig, az emberek furcsán néztek rám amikor siró görcsöt kaptam.Odajött hozzám egy orvos.
-Valami gond van, hölgyem?-nem mondtam semmit, csak félrenéztem-Bántotta valaki?-ráztam a fejem-A szerette van a műtőben?-mutatott az ajtóra.-bólintottam-Ne aggódjon..a kórház legjobb sebésze van bent, nem lesz gond...de nem maradhat itt, haza kell menjen, úgysem tud mit tenni most...menjen haza, pihenje ki magát, aztán holnap jöjjön be, addigra már biztos jól lesz a szerette.-felsegített a székről majd kikísért az épületből.Hívott nekem taxit, még ki is fizette.Beszélt is hozzám, de nem figyeltem...arra lettem figyelmes, hogy a házam előtti padon ülök és bámulok meredten magam elé.
-Nem fázol?-ismerős hang törte meg a csendet.
-Louis?-néztem fel a hang tulajdonosára.Ő elmosolyodott.
-Ki más?-leült mellém és levette a kabátját, a hátamra tette és a kezét ott hagyta, dörzsölgette a hátam.Megnyugtató volt és fel is melegített kicsit.Most vettem észre, hogy reszketek, annyira fázok.
-Ne...nem haragszol rám?-kérdeztem kicsit akadozva, mert vacogtam.Közelebb húzódott hozzám, így is melegítve engem.
-Ki voltál akadva...megértem, hogy ilyeneket mondtál.Nem haragszom.De nem hagyhattam Zaynt ilyen állapotban vezetni, te meg nem hagytad, hogy vigasztaljalak.-nehezen fogtam fel miket mond.-Mióta vagy itt?
-Nem tudom.-dőltem a mellkasának.
-Valaki elhozott?vagy elsétáltál?
-Nem emlékszem.-suttogtam.
-Sokkos állapotban vagy...be kel vigyelek a házba..gyere.-felállt és a derekamat átfogva engem is magával húzott.Az egyik karom áttette a nyakán.-Kapaszkodj.-mondta és elindultunk.Én teljesen nekidőltem és próbáltam koncentrálni és nem elesni.Valahogy bejutottunk.
-Készítek neked egy meleg fürdőt, jó?-kérdezte és leültetett a kanapéra.Bólintottam.Adott egy puszit a homlokomra és a fülembe súgta, hogy nem lesz baja Petinek.Jó kezekben van.A fürdőviz elkészült, de dög voltam vetkőzni...és nagyon fáradt is voltam, már félig aludtam.Hallottam, hogy Louis próbál kommunikálni velem, de nem nagyon megy neki, így elkezdett vetkőztetni.Először a kabátját vette le rólam, majd a hanorákom, aztán a cipőmet, majd felkapott és a fürdőbe vitt.Én nem szóltam semmit.
-Nessi...nem kéne elaludj......a meleg fürdő most jót tesz neked.......teljesen át vagy fagyva.......miért nem jöttél be a házba?-ilyeneket mondott miközben hámozta le rólam a farmerem, a zoknim, meg a pólóm.Ott ültem a mosogatógépen fehérneműben előtte.-Most kimegyek.-jelentette ki-De vetkőzz le és mássz be a kádba!-bólintottam, ő kiment.Levettem a maradék ruhámat és befeküdtem a jó meleg vízbe.
Tényleg felébredtem tőle...jól esett, átmelegített.Nem is akartam kiszállni, de az ajtó másik feléről nagyon jó illatok kezdtek el szállingózni a fürdőbe, és megéheztem.Megmosakodtam és hajat is mostam.Kimásztam, felvettem a fürdőköpenyem, a hajam egy törülközőbe csavartam.Beálltam a tükör elé.Egészen máshogy nézek ki így, megmosakodva.Visszatért az életkedvem is.Letrappoltam a konyhába.Louis már terítette az asztalt.
-Mi a kaja?-kérdeztem az ajtóból.Louis rám emelte tekintetét.
-Eddmeg étel.-vigyorgott-De menj és öltözz fel, mert megfázol.-durcisan felcammogtam a szobámba, felöltöztem majd rohantam le, enni.Leültünk és nekiláttunk.
-Jobban vagy?-kérdezte miután jóllaktam.
-Igen..sokkal jobban...köszönöm.

-Ugyan..ez a barátok dolga.-kicsit elgondolkoztam.
-Szóval..mégis a barátom vagy?
-Az vagyok..Eddig is az voltam.
-De...akkor mire volt jó az a...."szakítás"?
-Arról én nem tudtam.Zayn irt SMSt, hogy menjek az irodájába, mert rájött, hogy mit kell tenni.Én is kiakadtam, mikor mondta, hogy felejts el minket.
-Szóval...te nem akarod, hogy elfelejtselek?
-Nem....a barátod akarok maradni.-elmosolyodtam-De persze titokban kell maradjon....-komolyodott el egy pillanatra.-én látványosan bezipzároztam a számat és lakatott tettem rá.Ő kacagott és eltette a tányérokat a kagylóba.-És ízlett a kaja?
-Igen, nagyon jó volt..-ásítottam egy nagyot.
-Menj aludni, én elmosogatok.Holnap korán kelsz, mert egy napot így is kihagytál a suliból.
-Igaz...-mondtam letörten és felmentem az emeletre, átvedlettem pizsamába és bebújtam az ágyamba.Hamar elaludtam.Kis idő múlva arra ébredtem hogy valaki bebújik mellém és szorosan átölel.Louis volt az...Most nem úgy ölelt, mint a múlt éjjel.Most szorosan magához húzott, nem félt hozzám érni.Ez nagyon jól esett.Visszaaludtam.

Másnap reggel

 Louis mellett ébredtem, még édesen aludt.Nem akartam felébreszteni azzal, hogy kimászok az ágyból.Kicsit élveztem, hogy ölel.Unalmamban vettem a telefonom, hogy játszodjak rajta, de erre nem került sor, mert rengeteg SMS és nem fogadott hívás volt rajta.Amiket Louis irt, még tegnap, mind elolvastam, majd kitöröltem őket, nehogy valaki el tudja olvasni őket.Nem csak Louis irt.Liamtől is volt pár, és a legnagyobb meglepetésemre Harrytől is.

"Jó reggelt, miért nem jöttél suliba?" "Miért nem vagy suliba?" "Minden oké?" "Hazaértél?Amint tudsz, hívjál fel" "Sajnálom, hogy nem vittelek haza az éjjel, kérlek hívj, hogy tudjam, jól vagy-e." "Ne szívass, Nessi, nagyon aggódom, hivj már fel!" 

 Harry rájött, hogy elengedett egyedül, a jéghideg éjszakában, hogy menjek haza, amikor az út hazáig kocsival fél óra, minimum.Nem érdekel, hadd aggódjon...Épp írtam volna Liamnek SMSt, hogy menjünk együtt suliba, mikor prüsszögni kezdtem.Ezzel persze Louis is felkeltettem.Prüsszögtem még egyet, majd még egyet.Aztán rohantam a budira, hogy kifújjam az orrom.

-Jól vagy?-jött utánam Louis, de az orra előtt becsaptam az ajtót.

-Igen!-kiabáltam ki, miután megmostam az arcom.Kimentem Louishoz, aki boxerben toporgott az ajtóban.Megint állt neki a szerszáma, de nem nagyon zavartatta magát.

-Jézusom!-kapott a szájához.Én is megijedtem.

-Mi van?-mondtam kicsit dünnyögve.

-Te lázas vagy?-vállat vontam és épp mentem volna vissza a szobába, mikor a falnak nyomott és el kezdett közeledni.A meglepettségtől köpni nyelni nem tudtam.Lassan közeledett, végig a szemembe nézett.A száját a homlokomhoz nyomta.Én becsuktam a szemem.Kis idő múlva elhúzódott.A szemeim felpattantak.

-Lázad van-jelentette ki.Teljesen elvörösödtem és elszégyelltem magam.Csalódtam is, mert titokban reméltem, hogy.....de ez hülyeség!Nem is szerethet egy ilyen pasi!Én csak egy kis taknyos vagyok a szemében...és most szó szerint, mert meghűltem.A szobám fele vettem az irányt.
-Nessi, így nem mehetsz suliba!
-Tudom, hogy nem...de nem akarok egyedül maradni...inkább bemegyek.
-De megfertőzheted az osztályt, de ez nem is lenne gond, te is csak betegebb lennél.Maradnod kell.
-Nem akarok egyedül maradni.-kezdtem el sírni.Úgy látszik a hormon háztartásom felborult azzal, hogy Peti a kórházba került.Louis szorosan megölelt.
-Maradnék veled, de muszáj bemennem, ma inspekcióm lesz (a tanárokat is szokták ellenőrizni, felmérni az óráján, ez az inspekció).-lehajtottam a fejem, mire ő kis gondolkozás után megszólalt-Gyere be, de ne hozz táskát.Addig Zayn irodájában leszel, jó?
-Inkább maradnék...-Zayn kiharcolta magának az ellenszenvem.-Úgy érzem, hogy nem jövünk ki túl jól az utóbbi időben.-finoman fogalmaztam.
-Ne bohóckodj.Zayn csak....Zayn...
-Ezzel nem győztél meg.-morogtam az orrom alatt, de azért elkezdtem öltözködni.Újra elkezdtem törni a fejem Zaynen és Petin, hogy megfeledkeztem Louis jelenlétéről.Ledobtam a pizsi felsőm, és fél pucéran kezdtem el kotorászni a ruhás szekrényemben.Aztán Louis fele fordultam egy melltartóval és egy pólóval a kezemben, ő meg meredten nézte a bájaim.Vagyis majd' felfalta szemeivel a mellem.Én észbe kaptam és elpirultam.A pólómmal rejtettem el a felsőtestem, ő meg szintén pirulva kihátrált a szobából.Először az ajtófélfának ment neki, de végül sikerült kimennie.Én meg mosolyogva folytattam az öltözködést.
 Lementem a konyhába, Louis vörös fejétől és álló szerszámától tudtam következtetni, hogy nagy sikerem volt és azóta észrevette, hogy nem lankad a kicsi Louis.
-Készítettem reggelit, megyek öltözni.-hadarta és felrohant.Én leültem kajálni, de szép lassan én is elkezdtem érezni a láz hatását.Egyre rosszabbul voltam, Louis kénytelen volt kocsival bevinni a suliba.
-Ahh remek, a tegnapi ruháim vannak rajtam.-motyogta, mikor már a kocsiba ültünk.
-Megvárlak a kocsiban amíg hazamész felöltözni.-ajánlottam fel.
-Nem szükséges.A suliban van egy rend ruhám.
-Hát az meg minek?-csodálkoztam.
-Nem fontos.-pirult el megint.Én csak kacagtam, vicces, ha sikerül zavarba hozni a tanárod.Megérkeztünk az iskolába, már be volt csengetve, Louis rohant az első órájára, de előtte még a lelkemre kötötte, hogy bármit is mond Zayn, én  ne menjek el, maradjak az irodájában.Ezt nem ígérhettem meg, de nem lehetett annak a kék szem párnak nemet mondani.
Elindultam az iroda fele, a titkár nő már tettre készen ült az asztalnál.
-Jó reggelt.-dünnyögtem.Ő csak felnézett rám, majd unottan vissza a körmére.Szó nélkül bementem az irodába.Zayn az íróasztal mögött ült.
-Nessi!-csodálkozott el.-Micsoda...meglepetés.
-Nem túl kellemes, ugye?-leültem a kanapéra.
-Hát...-sikerült megint megbántania ezzel a "hát"-tal.
-Jól van na!-csattantam fel-Én sem önszántamból jöttem ide...de máshova nem mehetek...-elmagyaráztam, hogy miért itt dekkolok, mikor padban kéne legyek.
-Maradhatsz de ne zavarj.-mondta mogorván.Bólintottam és néztem ahogy írogat.Kis idő múlva felnézett rám.-Miért nézel?
-Csak..azon gondolkoztam, hogy ezelőtt pár nappal...milyen más voltál...rendes..vicces...akkor is, ha megpróbáltalak megölni a csipkelődő beszédemmel-mosolyogtam el egy pillanatra az emlékek hatására.-...és most...most, hogy én szeretnék közelebb kerülni hozzád....csak ellöksz.-csuklott el a hangom az utolsó szónál.Nem ezt akartam neki mondani, csak a fejéhez akartam vágni, hogy mekkora paraszt, bunkó, segg fej, erre megmutattam neki, hogy mennyire megbántott és fáj nekem, ahogy viselkedik.Zayn arca a rideg távoltatróból átvált meglepetté, majd bánatossá.Felállt a helyéről, odajött hozzám, megsimogatta az arcom, és figyelmeztetés nélkül megcsókolt.