Chapter 27

Sziasztok.Tudom hogy késő van, de elhoztam a részt :D FIGYELEM!+18as részek vannak benne, kérlek csak az olvassa, akinek ez nem gond!!Oké?:D jó olvasást

Nessi szemszöge

-I-igen.A leves.Gyertek enni.-mondtam monoton hangon, közben Harryt figyeltem.Ő is engem figyelt.A zsebébe mélyesztette a telefont és nagyot nyelve bement a konyhába.Nem mondott semmit. Csak ... bement. Miért nem árul el?Mire készül?Aggódva néztem utána.

-Mi a baj kislány?Úgy nézel mintha szellemet láttál volna-kacagott felszabadultan Nate és átkarolta a vállam.

-Semmi baj.Együnk..ma még nem ettem.-tértem lassan magamhoz.

-Édesem, hisz mondtam, hogy fő, hogy egészséges legyél.

-Jól vagyok.-erőltettem egy mosolyt Nate felé.Nem túl meggyőző, de ő túl bunkó az ilyesmihez..nem vette észre.A konyhába mentünk és leültünk.Megebédeltünk.gyakran felpillantottam Harryre..sokszor rajtakaptam hogy néz..volt valami furcsa a szemében.Félelem...bizonytalanság..nem tudom.

-Áhhh.-dőlt hátra elégedetten Nate.-Ez csodás volt...jól főzöl.

-Kösz..-motyogtam-Volt időm megtanulni.-mondtam gúnyolódva, de ő ügyet sem vett a pimasz hangszínemről.

-Azt hiszem elmegyek fürödni..velem tartasz?-próbálkozott vigyorogva Nate, de csak heccelni akart.Muszáj volt visszavágnom.

-És utána elmosogatsz?-vigyorgok én is, mire csak forgatja a szemét és eltűnik a fürdőben.Ez egy remek pillanat arra, hogy Harry beszéljen.Az asztal fele néztem, oda, ahol Harry ült, de már nem volt ott.Épp slisszolt volna ki a konyhából.

-Harry!-szóltam utána.Ő megállt és lassan fordult felém.Nem nézett a szemembe-Miért nem mondtad el?Elárulhattál volna.-ő csak nyelt egyet és rám emelte tekintetét.

-Mert...rájöttem hogy...azt teszem amit a húgommal tettek.Kiragadtalak a családodtól..a barátaidtól..a szerelmedtől..hogy én boldog lehessek.De ez nem helyes.Ne haragudj.-sütötte le megint a szemét.

-Harry...-ellágyultam.A nyakába borultam könnyes szemmel.-Harry-sírtam a vállán.Nagyon megleptem ezzel a hirtelen elérzékenyüléssel.Az egyik kezét bizonytalanul a hátamra tette és simogatott-Vége van.Nemsokára eljön érted...újra vele lehetsz.

-Köszönöm..köszönöm.-hálálkodtam neki, az arcom a nyakához fúrtam és mélyen beszívtam az illatát.-Köszönöm.

-Szívesen..azt hiszem..-mondta zavartan.A nap további része csendben telt..az ajtót lestem hátha bejön Zayn, és megment...de nem történt semmi.Csak rámesteledett.Harry nem igazán volt szem előtt.Valami előadás lesz holnap a suliban és arra készül.Nate nem szerepel, ő a közönséget erősíti.Szóval vele maradtam...

-Nem megyünk lefeküdni?-fogta meg a kezem este, 9 óra körül.

-Korán van még...-húztam el a szám.

-De mást is tervezek alvás előtt.-kacsintott és felhúzott a kanapéról.Eszembe jutott az ígérete..meg fog dugni..jaj ne..nem akarom.Semmi kedvem..

-Muszáj?-suttogtam, mire ő csak egy dühös pillantást vetett rám.

-Gyere..élvezni fogod..-felhúzott az emeletre, be a szobájába.Nem tökölt sokat..rám vetette magát.Kiéhezve tépte a számat és csókolt.Nem esett jól ez a durvaság.Kicsit eltoltam magamtól az arcát.

-Lehet egy kérésem?-meglepetten nézett, mire felbátorodtam-Ha már annyira meg akarsz... kefélni.. legalább.. legyél finomabb, hogy élvezhessem.

-Jó...oké, megpróbálom.-mondta kis gondolkozás után.Kicsit elhúzódott, hogy elhúzhassa a függönyt.A villanyt leoltotta..romantikusabb hangulatot akart teremteni.Addig leültem az ágyra.Tényleg jobb, ha nem látom az arcát.Nem azért mert nem szép..igazán szép...de ő nem Zayn.

 Nate leült mellém és megfogta a kezem.

-Lazulj el..kérlek.-suttogta a fülembe.Becsuktam a szemem..Zaynre gondoltam...Őrá, csakis rá.Nem Nate csókolgatja a nyakam...Zayn csókolgat...nem Nate harapdálja a bőröm..Zayn az..

 Nate finoman meglökött az ágyon, így hátraestem.A matrac nagyon puha és rugalmas, jól esett rugózni rajta.Nate felém kerekedett, a csípőmre ült és megcsókol.Próbálom ennek a jó oldalát nézni.Nate jól néz ki..és..jól csókol.Inkább örüljek, hogy még élek és nem bántalmaztak.

 Apró csókokat lehelt az arcomra, végig a fülemtől az állam vonaláig, le a nyakamhoz, majd még lennebb.Az ingem eltépte.Melltartó nem volt rajtam..azt nem hordhattam ebben a házban.

-Hmmm..nagyon szép vagy, Nessi...nagyon szép-suttogta és az egyik kezét a mellemre tette, masszírozni kezdte.Kezdett felébredni bennem a vágy..Két ujjával megcsípte a bimbóm és húzni kezdte.Az ajkamba haraptam.Nagyon jól csinálja.A másik mellem a szájával izgatta, nem kellet sokat dolgozzon, hogy kemények legyenek.

-Látod, hogy milyen jó?-ráfújt a mellemre, mire felnyögtem.Nate felemelkedett és levette a pólóját.

-Nincs időnk több előjátékra..holnap korán kell keljek..de majd bepótoljuk, ígérem..-suttogta és leszállt rólam, levett a nadrágját, majd a boxerét.Kezébe vette a férfiasságát, ami azért  szembetűnően nagy volt.

-Állj fel és vetkőzz!-szólt rám, én meg cselekedtem.Ő leült az ágyra és figyelte, ahogy vetkőzöm, közben a férfiasságát fogta és kényeztette magát.Meztelen álltam előtte..kicsit én is beindultam, látva őt az ágyon, ahogy kényezteti magát..

-Gyere és csináld te.-mondta kiszáradt torokkal, kicsit rekedtesen.Letérdeltem a lába közé és a kezem a szerszámára tettem.Ő az arcom figyelte, a hajamba túrt és belemarkolt.Úgy éreztem magam, mint egy kurva.De mit tehetnék?Ha elvontak engem Zayntől...mégis mit tegyek?csak azt tehetem amit mondanak nekem.Más nem maradt.

 Kényeztetni kezdtem őt a kezemmel, de már nagyon kemény volt a szerszáma.

-Szopjál.-morogta Nate vadul és a hajamtól fogva a farkára lökte a fejem.Szopni kezdtem, de ő irányított.Teljes mérete a számba került, mitől fuldokolni kezdtem, de engedett a szorításból és onnantól kezdve már megint magamtól dolgoztam.Nem bírt magával, a csípőjét mozgatni kezdte.

-Óh Nessi...csináld...-morogta megint dühödten és keményen szopni kezdtem, nem kíméltem.Egyre hangosabban nyögött és hangosan kiáltotta a nevem, mikor elérte az orgazmus.A számba élvezett, én meg kicsit undorodva, de minél gyorsabban lenyeltem az ondót.Nate kiterülve feküdt.Egy kis fénnyalább sütött be az ablakból, egy kósza fénnyaláb, amit átengedett a sötétítő.Telihold lehet kint, mert nagyon világos.Megvilágítja Nate arcát és a mellkasának egy részét..gyöngyözik rajta az izzadság.A szeme csukva van.

-Nagyon jó voltál Nessi...-suttogta-Nem így akartam elmenni, de megfelel..majd máskor magamévá teszlek, de most...aludnunk kell.-feltápászkodott-feküdj le.Letusolok és jövök én is.Én csak bólintottam és befeküdtem az ágyba..a szégyentől és az undortól álomba sírtam magam.Zaynnel álmodtam..undorodva elfordul ahányszor csak megszólítom..nem csak ő..Louis is..és Peti!Ó, az én Petikém is..ő is undorodik tőlem...de nem csak ők...én is..undorodom magamtól.

Zayn szemszöge

Átköltöztettük Louis és Petit az én lakásomra.Még nem szakítottam Melivel, mert nem volt itthon mikor hazaértem.

A konyhaasztalnál ülünk:én, Louis és Peti.Tanácskozunk.

-Ki kéne terjesszük a keresési területet.A városon kívül lehet Nessi.-javasolta Peti.

-Én azt mondom, hogy valaki ismerős vihette el...ha városon kívül van, akkor kocsival vihették..idegen kocsijába nem ül be.-okoskodott Louis.

-És ha..jött egy csapat fekete ruhás ember és zsákot húzott a fejére és betuszkolta a teherautóba?-a két srác úgy nézett rám, mintha rosszat mondtam volna-Most mi van?!

-Az feltűnt volna valakinek.-forgatta a szemét Peti.Ajtó csapkodás hallatszott kintről.Megjött Meli.Az ablakhoz léptem és kikukucskáltam.

-Itt van...-Louisra néztem-Fedezz hátulról..és add a cuccait.Akaratos kiscsaj, még bezárkózik a szobámba és ott él tovább..-Louis csak vigyorogva adta át Meli bőröndjét, amibe már bepakoltuk Meli ruháit és a dolgai egy részét..amik befértek.

-Sziveeeeeeem, megjötteeeeem.-nyávogott a bejárati ajtónál.Vettem egy mély levegőt, és kimentem hozzá.

-Remek..akkor vedd a cuccaid, és mehetsz is.

-Mi?Na de mit jelentsen ez?!

-Azt, hogy szakítok veled-adtam át a bőröndöt.Az egyik kezében még ott volt a bevásárlószatyor.

-Miért?-kérdezte magas hangon.

-Mert vége...vége van..szakítok veled...

-A miatt a ribanc Nessi miatt?-vágta dühödten a falhoz a szatyrot.Bevallom, megijedtem, hátrálni kezdtem.

-Ő nem ribanc...szeretem őt.

-Óh, szereted?!Elhagyott téged.

-Talán..de szerintem...nem önszántából tette.-Meli egyre vörösebb lett.Levegő után kapkodott és fenyegetőn rázta a mutatóujját felém.

-Elmondom!Elmondom mindenkinek, hogy őt kúrogattad az igazgatói irodádban!

-Senki sem fog hinni neked!-kiabáltam rá.

-Felvételem van!-visított, és a feje elképesztően vörös lett...robbanni fog...tényleg!

-Jó!Mutasd meg a világnak!!MUTASD!Tudni fogják, hogy ő az enyém, és talán visszakaphatom végre!

-Sose fogod visszakapni!SOHA!GONDOSKODOM RÓLA!-ordította és kirontott a házból magával húzva a bőröndjét.Bágyadtan néztem utána.

-Huha...láttátok a fejét?Milyen vörös volt...-szólalt meg Peti.

-Hallotátok?azt mondta ő gondoskodik róla...ő rabolta el...-suttogta Louis.

-Nem lehet..végig velem volt..

-Felbérelt valakit, hogy ő rabolja el.-vetette fel az ötletet Peti.

 Rezegni kezdett a zsebem.Ismeretlen számtól jött egy SMS: "Kérdezd Harryt és Natet.~N"

-Vagy valakiket-mutattam meg Louiséknak is.

-Harry...Nate...tudtam!-csattant fel Louis.

-Őket említette Liam is..emlékszel?Tegnap vagy tegnap előtt..valamikor mondta, hogy ők az egyetlenek akik ilyesmire képesek a suliból.-suttogott Peti.

-Üljetek be a kocsiba..én vezetek.-mondtam és már vettem is a kocsikulcsom.

...

-Most hova mész?-kérdezte már a kocsiban űlve Louis.

-Harry házához...ő nagyon gazdag...a szülei nem foglalkoznak vele.Abba nagy házban tarthatja Nessit.

-Nem hinném.-húzta el a száját Peti-Meli az ész...nem hiszem, hogy hagyná, hogy Harrynél vagy Natenél legyen Nessi.

 Lefékeztem a kocsit.

-Akkor hol?-csattantam fel-Van jobb ötletetek?-ők összenéztek.Peti szólalt meg.

-Először is nyugodj meg..mindjárt kitéped az összes hajad!-igaza van..bizsereg a fejbőröm már-Másodszor..ma nem tehetünk semmit...holnap suli van..vasárnapi előadás..Nate és Harry ott lesznek..Meli is.Tőlük megtudjuk az igazat.

-De nem hallottátok Melit?Végezni fog vele!-mondtam elkeseredetten.

-Sötétedik-szólalt meg Louis.Ma nem tudunk mit tenni...és Meli sem.Ha igazam van, nincs ideje elmenni Nessihez, megölni, feltakarítani, elrejteni a hullát, majd hazamenni és pihenni, hogy holnap ne legyen furcsa az előadáson.Nem fogja bántani.Még nem.Menjünk haza..pihenjük.Holnap előszedjük Natet és Harryt.

 Végül nem történt más..hazamentünk és mindenki a saját szobájában a saját ágyában aludni tért...Rémálmok gyötörtek..Nessit látom egy cellában, sír, és utánam kiabál, de hiába próbálom, nem tudom megmenteni..nem megy.

heyho

Hiii mindenkinek :D
Már elkezdtem írni a részt!Sajnálom hogy csak most, de betegen nehezebb :( Szóval csak tudjátok:elkezdtem írni.Készül és amint kész van, kiteszem(egy átolvasás után, hogy ne legyen olyan sok hiba benne :))) )

Chapter 26

Harry lassan fordította felém a fejét, párat pislogott.
-A halott húgom?-kérdezte vissza Harry-Az én húgocskám él.-mondta mint egy kisgyerek és lassan simogatni kezdte az arcát, ahol megütöttem.Egyre biztosabb voltam abban hogy ez a gyerek nem normális.Talán anyuka és apuka testvérek voltak?-szólalt meg a gonoszkodó énem, de megint megsajnáltam a kis fürtöst.Leseggelt a földre.-A húgom...a húgom!-sírni kezdett, mint egy kisbaba, én meg elképedve álltam előtte és néztem-Nem halt meg...nem halhatott meg.-zokogott, az arcát a kezei közé temette.
 Itt a remek lehetőség, Nessi...menekülj..rohanj, fuss!-ez határozottan a józan ész hangja lehetett.De mikor hallgattam én utoljára a józan eszemre?Lenéztem Harryre, de nem Harryt láttam, csak egy szerencsétlen, összezavart, összetört kisfiút, aki már nem tudta mi a valóság és mi a fikció.
 Hallottam róla, hogy ha tragédia történik az emberrel, vagy azzal a személlyel aki igazán közel áll hozzá, az ember belül összetör, és megbolondul..depressziós lesz, vagy bolond.
 Volt bennem annyi jóindulat és szánalom, hogy a saját bőröm menekítése helyett leguggoltam Harryhez, és felé nyújtottam az izgalomtól és kicsit a félelemtől reszkető kezem.
-Harry...-szólítottam meg halkan, és a kezem a vállára tettem, kicsit megszorítottam-Mi történt?Mi történt a húgoddal?-nem kaptam választ csak zokogott.Jó, akkor kérdek könnyebbet-Hogy hívták őt?
-Gemma....-mondta elcsukló hangon Harry és elvette a kezeit az arcától, felnézett rám nagy, könnyes szemeivel-Az ikertestvérem volt.
-Gyere, mesélj többet róla-felsegítettem a földről, és a közeli nappalihoz vittem, leültünk a kanapéra.Harry rám volt támaszkodva, ha akartam volna sem tudtam elmenni, de egyelőre azzal voltam elfoglalva hogy Harryben tartsam a lelket.Nem lesz könnyű feladat.

*hónapok múlva*

Louis szemszöge

 Hetek...hónapok teltek el azóta, hogy Nessi eltűnt.A rendőrök már nem keresik..soha nem is keresték igazán.A kirándulásra nem mentem el...nagy csalódást okoztam sok diáknak, ki is rúgtak ezért az iskolából.A tanárok megszavazták, még Zayn is ellenem volt.Petivel élek még mindig a régi házában, egyre fanyarabbul érzem magam.Régi barátaim-Zaynt is beleértve-hozzám sem szólnak, ha meglátnak az úton.A diákjaim mutogatnak, sutyorognak, ha észrevesznek.
 Az életem romokban van, az egyetlen dolog ami éltet, az Nessi.Meg kell találjam.Valahol...ki tudja hol...még rosszabb körülmények között élhet..ha még él.
 A keresést nem hagytam fel.A város minden eldugott részét megnéztem, még a föld alatt is jártam, csak hogy megtaláljam, de nem volt ott.Peti szerint ha az elrabló elég okos, nem is rejtené a városba, hanem elvinné jó messze.Szóval semmire se jutottunk.
 Peti fizetéséből élünk..bár még sosem láttam dolgozni, viszont pénze az van...néha Nessi anyja, Lily is ad pénzt, de semmit nem költök belőle.Nem érzem helyesnek.Ő is segít keresni..mindjárt többször van nálunk, mint otthon.Peti szerint sosem érdekelte Nessi, talán most jött rá, hogy fontos neki a lánya.
 A mai nap is át fog jönni.Mindig megiszik egy-két csésze teát, szóval ma vásárlás nap van.Én vagyok a soros.A bevásárló listám gondosan összehajtogattam és betettem a zsebembe.Nincs sok minden rajta, hisz pénzünk sincs sok, de azért a biztonság kedvéért leírtam.A kocsimat eladtam, mikor kipenderítettek az iskolából, mert úgysincs rá szükségem.Gyalog indultam a bevásárló központba.

Zayn szemszöge

A tükör előtt állok.A hajamat próbálom eligazítani, de nem megy.Mostanában semmi sem sikerül.Amióta Nessi elment..mintha egy részem meghalt volna.Talán ha megérteném, hogy miért hagyott el...hogy miért lépett le mellőlem.Mindig is jól bántam vele...mindig is őszintén szerettem és vigyáztam rá..Miért hagyott el?

 Louis beleőrült ebbe..tudtam, hogy szerelmes belé, de ennyire...Mint egy elmebeteg, ragaszkodik ahhoz, hogy Nessit elrabolták.Elvesztette az állását, eladta a kocsiját, már nem is ápolja magát, szörnyen fest.

 Lelkileg én is így nézek ki.De kívül nem.Nem szabad, hisz igazgató vagyok.Muszáj makulátlan legyek.

-Szívem, menj már ki az üzletbe, vegyél ételt!-rikácsol lentről Meli.Utálom őt...utálom, idegesít, az agyamra megy, legszívesebben lenyomnék a torkán két tonna benzinnel áztatott papírt és meggyújtanám a végét.Miért nem hagyom el?Nem lehet...védenem kell a hírnevem..sokan gondolták, hogy közöm van Nessihez, a rendőrök is kikérdeztek, muszáj ezt a gondolatot elhessegessem az agyukból.

-Jól van..írj egy listát!-ordítottam le a szobámból és megkötöttem a nyakkendőm.Felhúztam a cipőm is és lementem hozzá.Melinda ideadta a listát, én meg menekültem ki az ajtón.

-Nem kapok csókot?-kérdezte az irritáló hangján.

-Nem!-vágtam rá és már a kocsiban is ültem.Hamar a bevásárló központba értem.Lassan sétáltam végig a sorokon..minél lassabban, hogy ne keljen hazamennem.Nem messze tőlem megláttam egy férfit..időbe telt mire felismertem.Louis!Mi lett veled, régi barátom, Louis!Ledöbbenve figyelem, ahogy hajigálja be az olcsó szarokat a kosarába.Mindig is utálta a szar kaját.Remek szakács, tudja, hogy a jó ételhez jó hozzávaló kell.Még nem vett észre, csak a rövidke ficuját böngészte.Menjek oda?Ne....utál engem...de hiányzik..a testvérem!A legjobb barátom...Ez az őrült, lepukkant ember..miattam ilyen.Mert hagytam, hogy elmenjen...hagytam, hogy tönkretegye magát.Jóvá kell tegyem.

-Louis!-szólitottam meg.Felém kapta a fejét.Odamentem hozzá-Louis...mi történt veled?

-Kirúgtál.Rémlik?-morogta az orra alatt és zsebre vágta a listáját.

-Igen...de nem volt más választásom...

-Nem volt más választásom-gúnyolódott-Hagyj békén, Malik.-csak akkor szólított Maliknak, ha dühös volt.

-Louis..hadd tegyem jóvá...visszajöhetsz tanítani...visszakapod az állásod, csak ne legyen fontosabb a furcsa...képzelgéseid mint a diákok tanítása.

-Nem képzelgés!Nessi eltűnt..nem elment.

-Persze...Louis..gondolj bele..csinált már ilyet!

-De pár hét múlva hazatért...és sosem tűnt el egyedül, mindig Petivel volt.-sóhajtottam egy nagyot.Jó úton haladok, ha azt akarom, hogy sose szóljon hozzám.Jobb ha engedek neki.

-Oké..oké...talán.De akkor sincs mit tegyünk, a rendőrök elintézik.

-A rendőrök már rég nem keresik őt.És te ezzel megelégedsz?Látszik mennyire szeretted..máris a titkárnőd kúrod.-undorodva nézett rám..úgy, ahogy én is szoktam a tükörbe nézni magamra.

-Louis...ezt te nem értem.

-Biztosan.-morogta és elindult a sorok közé, én meg tartottam vele a lépést.

-Louis kérlek..hallgass meg.Visszakapod az állásod..költözz vissza hozzám...felőlem még Peti is jöhet.De ne hagyd így el magad...olyan régóta ismerjük egymást, nem hagyhatom.

-Egy feltétellel....-mondta rövid gondolkozás után.

-Na mi az?-csillantak fel a szemeim a reménytől.

-Szakíts Melindával..és segítened kell megtalálni Nessit.

-Jó!-vágtam rá azonnal.Remélem nem bánom meg a döntésem.Louis elmosolyodott..most először látom őszintén mosolyogni hónapok óta, és ekkor már tudtam, hogy biztos nem fogom megbánni.

Nessi szemszöge

Két hónap telt el.Már nem harcolok Harry és Nate ellen.Feladtam a reményt, hogy bárki is keres.De nem olyan rossz az életem.Azon kívül, hogy hiányzik Zayn...néha annyira, hogy sírok...azon kívül nincs bajom.Harry és Nate nem nyúltak hozzám.Kaptam egy verést egy hónapja, mikor megpróbáltam megszökni, azóta az ajtó és minden ablak be van zárva, esélyem sincs kilógni.

Már nem a pincében tartanak.A ház bármely pontjába szabadon elmehetek.Főzni szoktam, takarítani, olvasni, tévézni...internet közelébe nem engednek.Egy vezetékes telefon sem működik.Hétvégeken Harry és Nate a házban tartózkodnak, hétköznap csak délután jön be vagy Harry vagy Nate, sosem mindkettő.

A kettő közül Harry az, akivel jobban megértjük egymást.Már annyira a bizalmába férkőztem, hogy elmondta a húga, Gemma történetét.Elrabolták a lányt már 2 kerek éve és azóta nem látta.A képekből és történetekből ítélve nagyon közel álltak egymástól.Harry azért vállalta el, hogy elrabol, mert nagyon emlékeztettem Gemmára...azt akarta, hogy visszakapja a testvérét.De beérte velem is.

Szombat van, ma fognak hazajönni a srácok.Valami különlegeset sütöttem...sült csirkét mártással, és többféle körítéssel.Már megterítettem, a fiúk hamarosan itt lesznek.Épp amint tudatosult ez bennem, már hallottam is a kocsit lefékezni a ház előtt.Elindultam az ajtó fele, hogy köszöntsem őket, mikor megláttam Harry telefonját a kanapé alól kikandikálni.Itt hagyta?Direkt hagyta itt?Nem volt időm ezen gondolkozni.felkaptam a telefont, és tettem amit tennem kellet.Írtam Zaynnek.Szerencsére a számát kívülről tudom.Kevés idő állt a rendelkezésemre, nem írhattam egy regény.

"Kérdezd Harryt és Natet.~N"

Ennyire volt időm.Már nyílt az ajtó, mikor lezártam a  telefont és becsúsztattam a kanapé alá.Időm sem volt Kitörölni az SMSt.

-Nessi!-hallottam meg Nate hangját.Odamentem az ajtóhoz.

-Sziasztok.-adtam nekik egy-egy puszit.Amióta nem bántanak egész közel kerültünk egymáshoz.

-Hmmm..jó illatok vannak.Mit készített a kedvenc feleségem?-ugratott Harry, mikor arcon pusziltam.

-Fogalmam sincs mit készített a feleséged, de én sült csirkét készítettem.Már kész van, szóval mossatok kezet.-Nate elgondolkozva figyelt, miközben vette le a kabátját.

-Túl jól bánunk veled.A filmekben az elrabló mindig megkínozza, megdugja, majd megöli az áldozatát...-a vér is megfagyott az ereimben.Harry vállon boxolta Natet.

-Fogd be!-szólt rá.Nate elvigyorodott és közelebb lépett, a fülembe súgott.

-Ne aggódj.Nem foglak megölni...de ma az enyém leszel...benned akarok lenni..érezni akarlak...az enyém leszel.-búgta és megpuszilta az arcom.Mind a ketten a fürdő felé vették az irányt.

 Bennem vegyes érzelmek kavarogtak.Nate engem akar..ma este...engem....most mit tegyek?Nincs hova bújjak.Bementem a konyhába, rendezgettem a cuccokat.Mikor már 5 perc is eltelt, a fiúk után indultam, a nappaliban voltak.

-Fiúk, ki fog hűlni a leve..-torkomon akadt a szó.Nate a televíziót kapcsolgatta, Harry a telefonját kereste és meg is kapta a kanapé alatt.Láttam, hogy pötyög rajta.

-Mármint a leves?-szólalt meg Nate, de én csak ijedten néztem Harryre.Felpillantott rám, az arca egészen sápadt volt.Éreztem, hogy a szívem kiugrik a helyéből.Végem van.

___________________________________________________________________________________

Hello!Bocsi a hosszú késésért, de valahogy ez a rész is megszületett :) vakációóóóó van :D Nemsokára jön az angyal, az újév!Alig várom.Ti merre buliztok újévkor?Én még nem tudom, az is lehet hogy kimegyek valahova a városba, vagy itthon kuksolok, mint általában szoktam :) Komizzatok légyszi, vagy Tetszik-eljetek(vagy ha nem tetszett a rész, akkor tudassátok velem) .A blog job oldalán van egy fb-s kép, ha arra kattoltok, a blog csoportja jelenik meg, lépjetek be :D

A részt elkezdtem írni, de nincs befejezve még, ezért nem tettem ki.Tudom hogy sokat szoktam késni, de rengeteg a tanulnivaló, most hogy mindenki dolgozatokat és felmérőket írat.Nagyon igyekszem, addig is tanuljatok, bár tudom hogy a net érdekesebb ;) de mindjárt vakációóóóó legalább is itt, Erdélyben :D

Chapter 25

Az ajtó fele fordítottam a fejem, és ott jött ő!
Harry fél kezén egyensúlyozta a tálcát, ami meg volt pakolva mindenféle kajával, a másik kezében egy csésze tea volt.Leguggolt elém és letette a finomságokat.
-Egyél csak.Rég nem ettél.Ez a bunkó Nate megfeledkezett az emberi szükségleteidről.-szólalt meg lágyan...lágyan mintha nem is az általa elrabolt és megerőszakolt lánnyal beszélne, hanem a szerelmével, vagy barátnőjével.Ledöbbentett, de jobbnak tartottam hallgatni, nehogy változzon a dolog.Csendben nekiláttam az ételnek, már nem voltam olyan éhes, így csak szép lassan nyammogtam el a frissen sült tükörtojást, meg a kiflit, közben kiélveztem az ízeket.Harry csendben ült a földön, nem messze tőlem és engem figyelt.Néha felnéztem rá, figyeltem vajon mikor kattan be és köt ki valahova, de nem tett semmi ilyesmit, csak nézett nagy csodálattal.
-Miért nézel így?-bukott ki belőlem.Nem leptem meg a kérdésemmel.
-Elragadó vagy...ahogy ott ülsz egy szál hálóingben, és eszel...Annyira hasonlítasz rá...-véginéztem magamon.Eddig fel se tűnt, de egy hálóing került rám az éjszaka folyamán.Kicsit megszagoltam, kellemes virág illata van.
-Kire?-kérdeztem rá, de rögtön megbántam.Jaj én és az én nagy szám!Most biztos átléptem egy határt.Ijedten pillantottam fel Harryre, de ő nem engem nézett.Az ölében pihenő kezeit bámulta.
-A húgomra...-motyogta alig hallhatóan.Hiába suttogott, én megértettem mit mond...vízhangzik ez a hely.Minden hangot felerősít.
-Az övé ez a hálóing?-jártattam tovább a szám.Hiába na, a kíváncsiság fölém kerekedett és lenyomta a józan ész halk szavát.
-Igen, az övé volt..-továbbra is suttogott, de még halkabbra fogta a hangerőt.
-Csak volt?Miért, kinőtte?
-Mostmár elég legyen!-kapta fel a fejét Harry.Egyenesen a szemembe nézett, zöld szemei villámokat szórtak-Foglalkozz az ételeddel, nincs több kérdés!-parancsolt rám, mire jobbnak láttam megfogadni tanácsát.
A gondolat mégsem hagyott nyugodni.Volt?Tehát...meghalt?Harry húga meghalt?Ez a hálóing nekem épp hogy jó.Egyidős lehetett velem.Vagy nagyobb nálam pár évvel.Hiába is, magas vagyok, magasabb mint az osztályban a legtöbb fiú..sőt, pár tanárnál is magasabb vagyok.Többek között Louisnál is.
 Elgondolkozva eszegettem tovább, Harry már közel sem volt olyan nyugodt és jókedvű, mint az előbb.Felállt a helyéről és sétálgatott a kis pincében.
-Végeztél már?-fordult meg kis idő múlva, kissé türelmetlenül csengett a hangja.Lenyeltem az utolsó korty teám és bólintottam.
-Igen...
-Igen, mi?-csattant fel.
-Igen...köszönöm?
-Szívesen.-motyogta és lehajolt a tálcáért meg a csészéért.Közel került az arca az enyémhez, megláttam a kis lila foltját a szeme körül, amit a tegnap-vagy legalább is mielőtt lefeküdtem-kapott tőlem.Púderrel próbálta eltakarni, de ha közel van hozzám, észre lehet venni.Ő is engem nézett, direkt a szemembe bámult, de nem tett és nem mondott semmit, csak pár pillanatig nézett.
 Végül felegyenesedett és királyi léptekkel kivonult a teremből.Én meg egyedül maradtam megint.Megfelelő időnek találtam nyújtózkodni kicsit.Felálltam a helyemről, kinyújtóztattam az elgémberedett végtagjaimat, megropogtattam a csontjaimat és sétáltam kicsit, hogy a zsibbadás a lábamból szűnjön meg.Harry nem jött vissza egyhamar, volt időm átgondolni a dolgokat.
Reggel még azt mondta beszélni fog velem arról, hogy mi lesz a továbbiakban.Közben szöget ütött a fejemben az is, hogy ki VOLT Harry húga.Miért reagált rá olyan rosszul és mi történhetett a húgával.
Már mindenféle változatot átgondoltam:meghalt balesetben, elköltözött Amerikába, transzfesztíta lett.Nem tudom melyik valószínűbb....oké, talán meghalt...
-Nessi!-szólított meg valaki az ajtóból.Nem vettem észre, hogy Harry visszajött.Megfordultam, és ott állt.A szemei pirosasak voltak, a púder az arcáról lejött, jobban látszódott a kék folt.Sírt?Ó, Istenem, Harry Styles sírt?
-Igen?-kérdeztem kiszáradt torokkal.
-Nem kell....szóval tudod nem kell...?-kicsit zavarban volt, elpirult a füle hegyéig.Furcsa mód megsajnáltam..ahogy ott állt szerencsétlenül, az arca vérvörös, egy nagy lila folt éktelenkedik a szeme körül és a sírástól megdagadt szemei arra késztettek hogy megöleljem.Persze, semmi ilyesmit nem tettem.Hisz csak eszembe kell jusson, hogy mit tett velem.
-Mi nem kell?
-Hát...a női bajod..nem kell..megjöjjön..?-a háta mögül előhúzott egy csomag o.b. betétet.
-Óóóh...-egy gyors fejben számolás után elvettem tőle a csomagot-Azért nem árt ha van nálam.
-És...fürdőszobába kell menj?-lassan kezdett egészségesebb színt felvenni az arca.
-De, kéne.-motyogtam és letettem a dobozkát az egyik üres polcra, közel az ágyamhoz, majd elindultam az ajtó fele, de Harry megállított, megragadta a kezem.
-Csak semmi trükközés!Mostmár tudod, hogy mit kapsz, ha megpróbálsz megszökni.
-Tudom.-morogtam keserűen és hagytam, hogy Harry húzzon maga után végig a folyosón, fel a lépcsőn, ki az ajtón.
 Beértünk egy nagyon barátságos házba, itt fent jó meleg volt és világos, minden olyan szépen volt berendezve.A bútorok régiesek voltak, antik darabok, biztosan nagyon drágák lehettek.
-Nagyon szép ház-jött ki belőlem egy újabb fölösleges és nem a helyzethez illő megjegyzés."Nagyon szép ház"?-gúnyolódott a belső énem-Tényleg?Ezt mondja az, akit elraboltak, megerőszakoltak, és szar körülmények között tartják a pincében?!Nem hiszem.
-Köszi.A nagyszüleimmel éltünk itt.Talán ha bebizonyítod, hogy tudsz viselkedni, te is itt élhetsz.
-Itt élhetek?-akadtak fel a szemeim.Harry nem válaszolt, csak kinyitotta a fürdő ajtaját és felém fordult.
-Itt kint várlak.Tusolj le, bent vannak ruhák, vedd fel őket.Ne is próbálj megszökni, nem fog menni, a fürdőszobát én magam alakítottam át, csak a szükséges dolgok vannak ott.
 Nem is érdekelt mit beszélt.Annál a résznél ragadtam le, hogy "tusolj le".Szóval végre letusolhatok?Végre tiszta ruha lehet rajtam?Ez nagyszerű!
 A fürdőszoba is olyan hangulatú volt, mint a ház.Régies, de gyönyörű.Tágas volt, és minden olyan szép, krémszínű.Amint könnyítettem magamon, levettem a hálóinget és bemásztam a kádba.Legalább fél órán keresztül csak álltam a langyos víz alatt, és élveztem, ahogy felfrissít, ahogy átmelegíti minden porcikám, ahogy újraindítja az agyam.Csodálatos érzés volt.
 Hajamat is megmostam, majd nagyjából megtöröltem, és felöltöztem.Kiléptem a fürdőből, és Harry ott várt engem, a falnak támaszkodva.Feje hátra volt hajtva, szemei be voltak csukva.Nagyon fáradtnak és leharcoltnak tűnt.Újra előjött bennem az anyai ösztön.Csak át akartam ölelni, és énekelni neki, piszkálni a göndör fürtjeit, simogatni a karját, hogy megnyugodjon..
 Nessi!Ne gondolj ilyenekre!Ez az angyal igazából egy ördög!Ne kezdj el érezni iránta!Ne!Ne!Ne!-ordított a józan eszem..Megráztam a fejem, hogy a buta gondolatok kirepüljenek az elvileg tiszta agyamból.
-Khm.-köhintettem, hogy észrevegyen.Harry kinyitotta a szemét és felém nézett.Elképedt.Hirtelen mintha szoborrá fagyott volna, csak bámult...bámul...bámult...már kezdett kicsit kínossá válni, de továbbra is bámult..épp azon gondolkoztam, hogy a hajam simán megszárad mire ez észhez tér.De nem, Harry pislogott párat.
-Épp olyan vagy..olyan, mint Ő!-motyogta csodálattal telve.
-Mint ki?
-Mint ő...-csak ennyit mondott és ellökte magát a faltól-Nézd!-mutatott egy falon csüngő képre.Oda léptem és közelebb hajoltam.A képen egy lány állt, hosszú, barna hajjal, barna nagy szemekkel, és egy szende mosollyal.Valóban hasonlított rám, de kicsit csinosabb volt, nőiesebb.Nagyon szép fehér ruha volt rajta, igazán jól állt neki.Valahonnan ismerős volt a ruha.Aztán hirtelen lenéztem magamra.
-Az ő ruhája van rajtam!-kiáltottam fel-Te felöltöztettél a halott húgodnak?-pördültem meg Harry fele, és gondolkodás nélkül akkora pofont lekentem neki, hogy a feje elfordult a csapás erejétől.Azonnal rájöttem, hogy nem ez volt a helyes lépés.De már nem tudtam visszacsinálni.

_________________________________________________________________________________

Bocsika a késésért.Dologozat szezon van :D Alig várom a vakációt, hogy szabadon írhassam a blogom.Köszi a komikat és szavazatokat, remélem ez a rész is elnyerte tetszéseteket.Ne aggódjatok, nemsokára beindúlnak a cselekvések, megígérem ;)