Chapter 25

Az ajtó fele fordítottam a fejem, és ott jött ő!
Harry fél kezén egyensúlyozta a tálcát, ami meg volt pakolva mindenféle kajával, a másik kezében egy csésze tea volt.Leguggolt elém és letette a finomságokat.
-Egyél csak.Rég nem ettél.Ez a bunkó Nate megfeledkezett az emberi szükségleteidről.-szólalt meg lágyan...lágyan mintha nem is az általa elrabolt és megerőszakolt lánnyal beszélne, hanem a szerelmével, vagy barátnőjével.Ledöbbentett, de jobbnak tartottam hallgatni, nehogy változzon a dolog.Csendben nekiláttam az ételnek, már nem voltam olyan éhes, így csak szép lassan nyammogtam el a frissen sült tükörtojást, meg a kiflit, közben kiélveztem az ízeket.Harry csendben ült a földön, nem messze tőlem és engem figyelt.Néha felnéztem rá, figyeltem vajon mikor kattan be és köt ki valahova, de nem tett semmi ilyesmit, csak nézett nagy csodálattal.
-Miért nézel így?-bukott ki belőlem.Nem leptem meg a kérdésemmel.
-Elragadó vagy...ahogy ott ülsz egy szál hálóingben, és eszel...Annyira hasonlítasz rá...-véginéztem magamon.Eddig fel se tűnt, de egy hálóing került rám az éjszaka folyamán.Kicsit megszagoltam, kellemes virág illata van.
-Kire?-kérdeztem rá, de rögtön megbántam.Jaj én és az én nagy szám!Most biztos átléptem egy határt.Ijedten pillantottam fel Harryre, de ő nem engem nézett.Az ölében pihenő kezeit bámulta.
-A húgomra...-motyogta alig hallhatóan.Hiába suttogott, én megértettem mit mond...vízhangzik ez a hely.Minden hangot felerősít.
-Az övé ez a hálóing?-jártattam tovább a szám.Hiába na, a kíváncsiság fölém kerekedett és lenyomta a józan ész halk szavát.
-Igen, az övé volt..-továbbra is suttogott, de még halkabbra fogta a hangerőt.
-Csak volt?Miért, kinőtte?
-Mostmár elég legyen!-kapta fel a fejét Harry.Egyenesen a szemembe nézett, zöld szemei villámokat szórtak-Foglalkozz az ételeddel, nincs több kérdés!-parancsolt rám, mire jobbnak láttam megfogadni tanácsát.
A gondolat mégsem hagyott nyugodni.Volt?Tehát...meghalt?Harry húga meghalt?Ez a hálóing nekem épp hogy jó.Egyidős lehetett velem.Vagy nagyobb nálam pár évvel.Hiába is, magas vagyok, magasabb mint az osztályban a legtöbb fiú..sőt, pár tanárnál is magasabb vagyok.Többek között Louisnál is.
 Elgondolkozva eszegettem tovább, Harry már közel sem volt olyan nyugodt és jókedvű, mint az előbb.Felállt a helyéről és sétálgatott a kis pincében.
-Végeztél már?-fordult meg kis idő múlva, kissé türelmetlenül csengett a hangja.Lenyeltem az utolsó korty teám és bólintottam.
-Igen...
-Igen, mi?-csattant fel.
-Igen...köszönöm?
-Szívesen.-motyogta és lehajolt a tálcáért meg a csészéért.Közel került az arca az enyémhez, megláttam a kis lila foltját a szeme körül, amit a tegnap-vagy legalább is mielőtt lefeküdtem-kapott tőlem.Púderrel próbálta eltakarni, de ha közel van hozzám, észre lehet venni.Ő is engem nézett, direkt a szemembe bámult, de nem tett és nem mondott semmit, csak pár pillanatig nézett.
 Végül felegyenesedett és királyi léptekkel kivonult a teremből.Én meg egyedül maradtam megint.Megfelelő időnek találtam nyújtózkodni kicsit.Felálltam a helyemről, kinyújtóztattam az elgémberedett végtagjaimat, megropogtattam a csontjaimat és sétáltam kicsit, hogy a zsibbadás a lábamból szűnjön meg.Harry nem jött vissza egyhamar, volt időm átgondolni a dolgokat.
Reggel még azt mondta beszélni fog velem arról, hogy mi lesz a továbbiakban.Közben szöget ütött a fejemben az is, hogy ki VOLT Harry húga.Miért reagált rá olyan rosszul és mi történhetett a húgával.
Már mindenféle változatot átgondoltam:meghalt balesetben, elköltözött Amerikába, transzfesztíta lett.Nem tudom melyik valószínűbb....oké, talán meghalt...
-Nessi!-szólított meg valaki az ajtóból.Nem vettem észre, hogy Harry visszajött.Megfordultam, és ott állt.A szemei pirosasak voltak, a púder az arcáról lejött, jobban látszódott a kék folt.Sírt?Ó, Istenem, Harry Styles sírt?
-Igen?-kérdeztem kiszáradt torokkal.
-Nem kell....szóval tudod nem kell...?-kicsit zavarban volt, elpirult a füle hegyéig.Furcsa mód megsajnáltam..ahogy ott állt szerencsétlenül, az arca vérvörös, egy nagy lila folt éktelenkedik a szeme körül és a sírástól megdagadt szemei arra késztettek hogy megöleljem.Persze, semmi ilyesmit nem tettem.Hisz csak eszembe kell jusson, hogy mit tett velem.
-Mi nem kell?
-Hát...a női bajod..nem kell..megjöjjön..?-a háta mögül előhúzott egy csomag o.b. betétet.
-Óóóh...-egy gyors fejben számolás után elvettem tőle a csomagot-Azért nem árt ha van nálam.
-És...fürdőszobába kell menj?-lassan kezdett egészségesebb színt felvenni az arca.
-De, kéne.-motyogtam és letettem a dobozkát az egyik üres polcra, közel az ágyamhoz, majd elindultam az ajtó fele, de Harry megállított, megragadta a kezem.
-Csak semmi trükközés!Mostmár tudod, hogy mit kapsz, ha megpróbálsz megszökni.
-Tudom.-morogtam keserűen és hagytam, hogy Harry húzzon maga után végig a folyosón, fel a lépcsőn, ki az ajtón.
 Beértünk egy nagyon barátságos házba, itt fent jó meleg volt és világos, minden olyan szépen volt berendezve.A bútorok régiesek voltak, antik darabok, biztosan nagyon drágák lehettek.
-Nagyon szép ház-jött ki belőlem egy újabb fölösleges és nem a helyzethez illő megjegyzés."Nagyon szép ház"?-gúnyolódott a belső énem-Tényleg?Ezt mondja az, akit elraboltak, megerőszakoltak, és szar körülmények között tartják a pincében?!Nem hiszem.
-Köszi.A nagyszüleimmel éltünk itt.Talán ha bebizonyítod, hogy tudsz viselkedni, te is itt élhetsz.
-Itt élhetek?-akadtak fel a szemeim.Harry nem válaszolt, csak kinyitotta a fürdő ajtaját és felém fordult.
-Itt kint várlak.Tusolj le, bent vannak ruhák, vedd fel őket.Ne is próbálj megszökni, nem fog menni, a fürdőszobát én magam alakítottam át, csak a szükséges dolgok vannak ott.
 Nem is érdekelt mit beszélt.Annál a résznél ragadtam le, hogy "tusolj le".Szóval végre letusolhatok?Végre tiszta ruha lehet rajtam?Ez nagyszerű!
 A fürdőszoba is olyan hangulatú volt, mint a ház.Régies, de gyönyörű.Tágas volt, és minden olyan szép, krémszínű.Amint könnyítettem magamon, levettem a hálóinget és bemásztam a kádba.Legalább fél órán keresztül csak álltam a langyos víz alatt, és élveztem, ahogy felfrissít, ahogy átmelegíti minden porcikám, ahogy újraindítja az agyam.Csodálatos érzés volt.
 Hajamat is megmostam, majd nagyjából megtöröltem, és felöltöztem.Kiléptem a fürdőből, és Harry ott várt engem, a falnak támaszkodva.Feje hátra volt hajtva, szemei be voltak csukva.Nagyon fáradtnak és leharcoltnak tűnt.Újra előjött bennem az anyai ösztön.Csak át akartam ölelni, és énekelni neki, piszkálni a göndör fürtjeit, simogatni a karját, hogy megnyugodjon..
 Nessi!Ne gondolj ilyenekre!Ez az angyal igazából egy ördög!Ne kezdj el érezni iránta!Ne!Ne!Ne!-ordított a józan eszem..Megráztam a fejem, hogy a buta gondolatok kirepüljenek az elvileg tiszta agyamból.
-Khm.-köhintettem, hogy észrevegyen.Harry kinyitotta a szemét és felém nézett.Elképedt.Hirtelen mintha szoborrá fagyott volna, csak bámult...bámul...bámult...már kezdett kicsit kínossá válni, de továbbra is bámult..épp azon gondolkoztam, hogy a hajam simán megszárad mire ez észhez tér.De nem, Harry pislogott párat.
-Épp olyan vagy..olyan, mint Ő!-motyogta csodálattal telve.
-Mint ki?
-Mint ő...-csak ennyit mondott és ellökte magát a faltól-Nézd!-mutatott egy falon csüngő képre.Oda léptem és közelebb hajoltam.A képen egy lány állt, hosszú, barna hajjal, barna nagy szemekkel, és egy szende mosollyal.Valóban hasonlított rám, de kicsit csinosabb volt, nőiesebb.Nagyon szép fehér ruha volt rajta, igazán jól állt neki.Valahonnan ismerős volt a ruha.Aztán hirtelen lenéztem magamra.
-Az ő ruhája van rajtam!-kiáltottam fel-Te felöltöztettél a halott húgodnak?-pördültem meg Harry fele, és gondolkodás nélkül akkora pofont lekentem neki, hogy a feje elfordult a csapás erejétől.Azonnal rájöttem, hogy nem ez volt a helyes lépés.De már nem tudtam visszacsinálni.

_________________________________________________________________________________

Bocsika a késésért.Dologozat szezon van :D Alig várom a vakációt, hogy szabadon írhassam a blogom.Köszi a komikat és szavazatokat, remélem ez a rész is elnyerte tetszéseteket.Ne aggódjatok, nemsokára beindúlnak a cselekvések, megígérem ;)