A blogom bezárom határozatlan időre.Fogjátok fel úgy, mint egy szezon vagy évad vége.A téli vakációban és a nyári vakációban természetesen folytatom.Nem hagyom abba örökre.Köszönöm, hogy olvastátok és köszönöm azoknak akik visszajeleztek.Vissza fogok térni, de egyelőre az iskola és az iskolán kívüli tevékenységek lefoglalnak.Ne haragudjatok rám...
Lesz egy rész megírva még e hónap végén, amiben összegzem az eddig történteket, és a cselekvés is halad kicsit, hogy fokozódjon az izgalom ;)
Addig is sziasztok :)
2013. október 13., vasárnap
2013. október 5., szombat
Chapter 21
Megint sokat késtem, egyszerűen suli közben nem jön az ihlet.Ada írta meg a rész 80%át, ezért nagyon hálás vagyok neki, KÖSZI!A helyzet az, hogy az ötlet megvan, csak nehéz megírnom.Lehet tartani fogok kis szünetet, amíg összekapom magam, de még jelentkezek, és majd tájékoztatlak titeket arról, hogy folytatom-e vagy sem.Jó olvasást.
-NATE!!-sikítottam kétségbeesetten és rángattam a kocsi ajtaját-Engedj ki!!Engedj ki te beteg állat!
-Nem...nyugodj már meg Nessi, nem foglak megölni, hidd el...
-Mit akarsz tőlem?-fordultam felé kétségbeesetten-Meg akarsz dugni?Vagy mit?!-Nate arckifejezése megváltozott.Egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán és lassan végignyalta a felső ajkát.
-Hmm...nem is rossz ötlet....-morogta.Én ledöbbentem.
-Miért rabolsz el?És mennyi ideig?Mit akarsz tőlem?
-Nyugodj meg, Nessi, minden kiderül idővel...Most add ide a telefonod.
-Nem!-kikaptam a zsebemből és megnyomtam a gyorshívót...hallatszott, hogy a telefon kicseng...anyám vette fel, de nem tudtam beleszólni.Nate félrehúzott a kocsival és rám vetette magát, én meg sikítottam.
-Neee!Engedj!!Engedj el!!-sikítottam, de Nate lefogta a kezeim, teljes súlyával rám nehezedett és kiütötte a telefont a kezemből, a padlóra esett.
-Fogd be ribanc!-kiabálta az arcomba idegesen.Az egyik kezével leszorította a kezeim a fejem fölé és a másikkal benyúlt a kesztyűtartóba, én meg sikítottam, hátha a vonal még nem szakadt meg a telefonban.Egy rongyot húzott elő és valami szarral benedvesítette majd a képembe nyomta....onnantól kezdve minden elhomályosodott és mély álomba szenderültem.
Zayn hamarabb elengedett, így korábban már hazamentem néhány cuccomért és most itt vagyok a lakásukon. Gondoltam meglepem Louist és itt leszek amikor hazaér. Épp egy kis kaját készítettem mikor valaki eszeveszetten csengetni kezdett.
- Jövök már, nem kell megsüketíteni! - kiabáltam az ajtóban állónak, de nem vette le a kezét a csengőről. Sietősen nyitottam ki az ajtót. Egy számomra idegen nő állt ott, nem épp a legjobb állapotban.
- Elnézést! Louist vagy Zaynt keresem.
- Nincsenek itthon ... Segíthetek?
- Csak ... Kérem átadna egy üzenetet? Nagyon fontos lenne! - mondta zavartan
- Persze! Mondja csak!
- A lányom, Nessi! Azt hiszem elrabolták! - mondta kétségbeesve.
- Értem! - próbáltam döbbent arcot vágni, hogy engem is sokkolt a hír. Pedig egyáltalán nem. - Őőő .. Fogok szólni nekik! - tettem hozzá és a nő sietve távozott. Egy nagy frászt szólok, örülök, hogy eltűnt a képből ez a kis ribanc.
***
- Szia Louis! - üdvözöltem őt amint hazaért.
- Meli? Hogy kerülsz ide?
- Én csak meg akartalak lepni!
- Hát ez sikerült! - mondta kissé döbbenten
- Készítettem vacsit! - vigyorogtam rá
- Nem vagyok éhes, de köszi! - felvágtatott az emeletre. Természetesen követtem.
- Louis! Valami baj van?
- Ne haragudj de nincs hangulatom most beszélgetni! Csak szeretnék ... Egyedül lenni! Ugye megérted?
Jobban örültem volna, ha sikerül beszélnem Louisval vagy Zaynnel. Remélem az a nő tényleg átadja, hogy ott jártam. De most ez nem is fontos. A rendőrségre siettem és már itt ülök vagy egy órája, még senki nem kérdezte meg mi a bajom. Gondolhatják, hogy nem unalmamban üldögélek!
- Elnézést! - szólítottam le egy arra járó rendőrt.
- Tessék Asszonyom!
- Kérem! A lányomról van szó! Azt hiszem, hogy ... Elrabolták! - szinte már könyörögtem neki. Egy irodába vezetett, ahol volt egy másik rendőr is, elmondtam nekik mindent arról a telefonhívásról.
- Szóval nem szólt bele, nem tudott beszélni a lányával?
- Nem, hányszor mondjam el, csak azt hallottam, hogy valakivel vitatkozik, és azt hiszem egy férfi volt ... Talán, nem tudom, nagyon bepánikoltam!
- Kérem nyugodjon meg! Még azt mondja el, mikor történt az eset? - kérdezte az egyik rendőr, a másik pedig szinte minden szavamat jegyzetelte.
- Reggel! Reggel történt! - dadogtam az idegességtől.
- Asszonyom, attól tartok egyenlőre nem tehetünk semmit! - mondja higgadtan a férfi.
- Tessék? Maguk rendőrök! Kezdjenek nyomozni vagy mit tudom én! - csattantam fel mérgesen.
- Kérem, Hölgyem! Nyugodjon meg! - visszaültetett a székre - Még nem telt el elegendő idő, hogy a nyomozást megkezdjük. Legalább 72 órának el kell teljen az eltűnést követően! - magyarázta nekem nyugodt hangon. Gondolom nem először teszi ezt, de én még mindig nagyon ideges vagyok.
- 72 óra? Az ... Nagyon sok! - suttogtam, szinte alig hallhatóan.-Nem volt más választásom.Életemben először aggódok a lányomért, és akkor sem segít senki...de most tudom hogy baj van, érzem.Akármennyire is utálom Nessi haverjait, muszáj elmenjek Péterhez...talán tud valamit erről.
Olyan gyorsan hajtottam a kórházba, amilyen gyorsan csak tudtam.A recepciósnak egy vagyont kellett adjak, mire felengedett a kórterembe, mert "Lejárt a látogatási idő."
Péter az ágyban feküdt, a karjából csövek lógtak ki, gipszes volt a keze, a feje...nem volt jó állapotba.
-Á, Lily....micsoda..meglepetés...-kezdett bele Peti, de nem hagytam, hogy folytassa, a szavába vágtam.
-Péter!Nincs időnk erre!Tudod hol van Nessi?
-Nem...-csalódás hallatszott a hangjából-De ma írt SMS-t és megígérte, hogy meglátogat...írtam neki, de nem válaszolt.
-NATE!!-sikítottam kétségbeesetten és rángattam a kocsi ajtaját-Engedj ki!!Engedj ki te beteg állat!
-Nem...nyugodj már meg Nessi, nem foglak megölni, hidd el...
-Mit akarsz tőlem?-fordultam felé kétségbeesetten-Meg akarsz dugni?Vagy mit?!-Nate arckifejezése megváltozott.Egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán és lassan végignyalta a felső ajkát.
-Hmm...nem is rossz ötlet....-morogta.Én ledöbbentem.
-Miért rabolsz el?És mennyi ideig?Mit akarsz tőlem?
-Nyugodj meg, Nessi, minden kiderül idővel...Most add ide a telefonod.
-Nem!-kikaptam a zsebemből és megnyomtam a gyorshívót...hallatszott, hogy a telefon kicseng...anyám vette fel, de nem tudtam beleszólni.Nate félrehúzott a kocsival és rám vetette magát, én meg sikítottam.
-Neee!Engedj!!Engedj el!!-sikítottam, de Nate lefogta a kezeim, teljes súlyával rám nehezedett és kiütötte a telefont a kezemből, a padlóra esett.
-Fogd be ribanc!-kiabálta az arcomba idegesen.Az egyik kezével leszorította a kezeim a fejem fölé és a másikkal benyúlt a kesztyűtartóba, én meg sikítottam, hátha a vonal még nem szakadt meg a telefonban.Egy rongyot húzott elő és valami szarral benedvesítette majd a képembe nyomta....onnantól kezdve minden elhomályosodott és mély álomba szenderültem.
Louis szemszöge
Nessi már megint lógott az óráról. Nem is értem, hogy Zayn hogy lehet ennyire felelőtlen, hogy ezt hagyja. Azt hiszem a legjobb, ha beszélek vele. Az irodájába siettem, ő pedig ott ült, mit sem sejtve.
- Louis! Mi a gond? - emelte rám a tekintetét.
- Hogy mi a gond? Tudod te azt! Nessi megint nem volt órán! - mondtam dühösen.
- Ezt meg hogy érted? - nézett rám értetlenül.
- Úgy, hogy nem volt jelen az órán! Gondolom megint kis 'légyott' volt az irodádban. Végül is az fontosabb, mint hogy bejárjon az órákra, igaz? - vágtam hozzá dühösen.
- Louis halkabban, ha lehet! - felállt az asztalától és megkerülve azt szembe állt velem - Nessi nem volt itt. De hol van, ha nem az órán és nem velem?
- Nem tudom Zayn, de nekem vissza kell mennem! Próbáld meg felhívni vagy nem tudom! - ott hagytam őt a bizonytalanságban, de én is abban vagyok. Jó kérdés volt Zayntől. Ha nincs itt, és nincs a suliban, hol lehet ez a lány?
***
Nate itt maradt, hogy megbeszéljük a kirándulás részleteit, de Nessinek is itt kellene lenni. Ő is szervező.
- Nate, nem tudod Nessi merre van? - érdeklődtem a sráctól.
- Honnan tudnám? Egyébként sem érdekel! - válaszolta flegmán, egy váll rándítás kíséretében. Remek, senki nem tudja hol van. Elnyelte a föld ezt a lányt? Nem tudom Zayn jutott-e már valamire. Nem tudtunk még ma többet beszélni, de nagyon remélem, hogy megtalálta és nincs baj. Komolyan ez a lány vonzza a rosszat, a bajt magára! Zayn is inkább megsértődik, mint egy gyerek, és nem szól hozzám.
Este hazaértem, fáradt voltam, csak le akartam dőlni, de nem hagyott a gondolat, hogy Nessi még mindig nem került elő.
Meli szemszöge
Zayn hamarabb elengedett, így korábban már hazamentem néhány cuccomért és most itt vagyok a lakásukon. Gondoltam meglepem Louist és itt leszek amikor hazaér. Épp egy kis kaját készítettem mikor valaki eszeveszetten csengetni kezdett.
- Jövök már, nem kell megsüketíteni! - kiabáltam az ajtóban állónak, de nem vette le a kezét a csengőről. Sietősen nyitottam ki az ajtót. Egy számomra idegen nő állt ott, nem épp a legjobb állapotban.
- Elnézést! Louist vagy Zaynt keresem.
- Nincsenek itthon ... Segíthetek?
- Csak ... Kérem átadna egy üzenetet? Nagyon fontos lenne! - mondta zavartan
- Persze! Mondja csak!
- A lányom, Nessi! Azt hiszem elrabolták! - mondta kétségbeesve.
- Értem! - próbáltam döbbent arcot vágni, hogy engem is sokkolt a hír. Pedig egyáltalán nem. - Őőő .. Fogok szólni nekik! - tettem hozzá és a nő sietve távozott. Egy nagy frászt szólok, örülök, hogy eltűnt a képből ez a kis ribanc.
***
- Szia Louis! - üdvözöltem őt amint hazaért.
- Meli? Hogy kerülsz ide?
- Én csak meg akartalak lepni!
- Hát ez sikerült! - mondta kissé döbbenten
- Készítettem vacsit! - vigyorogtam rá
- Nem vagyok éhes, de köszi! - felvágtatott az emeletre. Természetesen követtem.
- Louis! Valami baj van?
- Ne haragudj de nincs hangulatom most beszélgetni! Csak szeretnék ... Egyedül lenni! Ugye megérted?
Lily szemszöge
Jobban örültem volna, ha sikerül beszélnem Louisval vagy Zaynnel. Remélem az a nő tényleg átadja, hogy ott jártam. De most ez nem is fontos. A rendőrségre siettem és már itt ülök vagy egy órája, még senki nem kérdezte meg mi a bajom. Gondolhatják, hogy nem unalmamban üldögélek!
- Elnézést! - szólítottam le egy arra járó rendőrt.
- Tessék Asszonyom!
- Kérem! A lányomról van szó! Azt hiszem, hogy ... Elrabolták! - szinte már könyörögtem neki. Egy irodába vezetett, ahol volt egy másik rendőr is, elmondtam nekik mindent arról a telefonhívásról.
- Szóval nem szólt bele, nem tudott beszélni a lányával?
- Nem, hányszor mondjam el, csak azt hallottam, hogy valakivel vitatkozik, és azt hiszem egy férfi volt ... Talán, nem tudom, nagyon bepánikoltam!
- Kérem nyugodjon meg! Még azt mondja el, mikor történt az eset? - kérdezte az egyik rendőr, a másik pedig szinte minden szavamat jegyzetelte.
- Reggel! Reggel történt! - dadogtam az idegességtől.
- Asszonyom, attól tartok egyenlőre nem tehetünk semmit! - mondja higgadtan a férfi.
- Tessék? Maguk rendőrök! Kezdjenek nyomozni vagy mit tudom én! - csattantam fel mérgesen.
- Kérem, Hölgyem! Nyugodjon meg! - visszaültetett a székre - Még nem telt el elegendő idő, hogy a nyomozást megkezdjük. Legalább 72 órának el kell teljen az eltűnést követően! - magyarázta nekem nyugodt hangon. Gondolom nem először teszi ezt, de én még mindig nagyon ideges vagyok.
- 72 óra? Az ... Nagyon sok! - suttogtam, szinte alig hallhatóan.-Nem volt más választásom.Életemben először aggódok a lányomért, és akkor sem segít senki...de most tudom hogy baj van, érzem.Akármennyire is utálom Nessi haverjait, muszáj elmenjek Péterhez...talán tud valamit erről.
Olyan gyorsan hajtottam a kórházba, amilyen gyorsan csak tudtam.A recepciósnak egy vagyont kellett adjak, mire felengedett a kórterembe, mert "Lejárt a látogatási idő."
Péter az ágyban feküdt, a karjából csövek lógtak ki, gipszes volt a keze, a feje...nem volt jó állapotba.
-Á, Lily....micsoda..meglepetés...-kezdett bele Peti, de nem hagytam, hogy folytassa, a szavába vágtam.
-Péter!Nincs időnk erre!Tudod hol van Nessi?
-Nem...-csalódás hallatszott a hangjából-De ma írt SMS-t és megígérte, hogy meglátogat...írtam neki, de nem válaszolt.
Petpet szemszöge
Bejön Nessinek az anyja és kérdőre von, hát ez...ez sem mindennapi.Amint kimondtam, hogy reggel óta nem hallottam felőle, mintha pánik rohamot kapott volna.A hajába túrt és tépni kezdte, könnyezett és rimánkodott.
-Ó istenem....istenem, Nessi!-kétségbeesetten járkált fel-alá a kis szobában.
-Mi történt?-ültem fel bepánikolva.
-Azt...azt hiszem Nessit elrabolták...
***
Már éjfél is elmúlt.Lily elment és mindenki alszik, én meg agyban végigfutom, hogy hol lehet Nessi.Meg kell találjam őt...nem eshet neki baja, nem ülhetek itt tétlenül.
Megfogtam a karomból kiálló csöveket és egy rántással kitéptem onnan, majd a lábaim a földre tettem és felültem, nehézkesen, de sikerült.Felvettem a házi papucsom és amilyen gyorsan csak tudtam, kicsoszogtam a kórház hátsó kapuján.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)