Nagyon fáradtnak néz ki...a szemei karikásak és a haja...hát talán hónapok óta nem volt fodrásznál.Ez nem vall rá.Nagyon nem.Nem azt mondom, hogy én jól nézek ki, de jobban mint ő.Bűntudatom van amiért jobban nézek ki, miközben én voltam a fogságban, nem ő.
Zayn a kezemtől fogva húz a szobája fele, de csak nagyon lassan haladunk..tántorog.Néha visszapillant, erőltet egy halvány kis mosolyt, megszorítja a kezem, majd folytatjuk utunkat.Én is fáradt vagyok.Sokat rohangáltunk ma...kórházba, rendőrségre, ilyenek.Nagy megkönnyebbülés volt látni ahogy Zayn végre elfekszik az ágyon.A kezem továbbra is szorongatva máris horkol.Szép.Ez már alszik, és én kell levetkőztessem.Nem panaszkodok...én nem...csak én is inkább aludnék most.
Nagy nehezen lehámoztam róla a ruháit, csak a boxerét hagytam rajta.Végignéztem a tökéletes testén, végül az arcán ragadtam le.Úgy tűnik mint aki jó pár napja nem aludt rendesen.Hangosan horkol, a szája nyitva és folyik a nyála...az arca borostás, a haja elnőtt és gondozatlan mégis ez a legszebb dolog, amit életemben láthattam és magamnak tudhattam.Halványan elmosolyodom és apró puszit nyomok az alsó ajkára mire felhorkant és átkarol.Én is lehámozom magamról a ruháim lehetőleg úgy, hogy őt ne ébresszem fel.
Szorosan hozzábújok és úgy alszom el.
Másnap reggel...na jó, már késő délután van, de még így is korában ébredtem fel, mint Zayn.Kicsit szundiztam még a karjai közt, de aztán már unatkozni kezdtem és lementem a konyhába.A ház tök üres.Rajtunk kívül senki sincs itthon.Louis biztos a suliban...Peti meg ki tudja hol dolgozik épp...reggeli van készítve, de már elég rég készülhetett, mert teljesen kihült.Szerencsére Louis gondolt erre az esetre is és készített a tükörtojás mellett szendvicseket is.Hamar begyúrtam az adagom majd fél óra múlva a párom adagját is.Ezek után vettem egy frissítő zuhanyt, szépítettem magam, majd felhívtam a kozmetikusom, és a fodrászom, hogy még ma fogadjanak engem.Félévente egyszer szoktam hozzájuk járni és most nagyon szükségem van kis felüdülésre.
Zayn még alszik, mint akit lelőttek, a kozmetikusom csak egy óra múlva fogad, így kénytelen vagyok anyámat felhívni.Egy röpke 10 perces csevej után megint unatkozni kezdtem.Anyámat sikerült meggyőznöm hogy jól vagyok...így holnapig nem kell felhívjam őt.Ahogy babráltam a telefonommal megakadt a szemem egy képen.A képen Liam és én vagyunk, épp valamit idétlenkedük és hülye arcokat vágunk.Meg kell látogassam.Hogy tudja, hogy jól vagyok, meg ilyesmi.
Valaki a hátam mögé lopózott és a derekamra csúsztatta a kezét.
-Azt hittem csak álmodtam...-suttogta a fülembe Zayn.A borostája csiklandozta a vállam-Azt hittem álom volt, hogy visszajöttél.
-Nem volt az...eljöttél értem..-mosolyodtam el ahogy közelebb húzott magához és átölelt.
-Annyira...annyira hiányoztál.Soha többet nem engedlek el magam mellől.Soha.
-Szeretlek.-felé fordultam és a nagy barna szemeibe bámultam-Csak folytassuk az életünket..mintha mi sem történt volna..jó?Csak...éljünk tovább.-huncut mosoly jelent meg az arcán.
-Figyelmesebb leszek.Minden reggel suliba viszlek..minden délután hazahozlak...és minden délutánt együtt töltünk.
-Kicsim...te vagy az igazgató, ezt nem teheted meg.
-Dehogynem..felmondok!
-Nem teheted..ez a munkád!
-Akkor keresek mást..
-Előbb keress mást, csak utána mondj fel..és amúgy is te vagy a főnök, mi lesz a sulival, ha te kilépsz?
-Mióta érdekel ez téged.-kuncog, ami kicsit idegesít.Hogy ne érdekelne az ő jövője..
-Zayn!Gondolkozz már..nem mondhatsz fel.Nem és kész.Nem lesz bajom..óvatosabb leszek.Kérlek bízz bennem.
-Nem!Nem tudsz vigyázni magadra..ezért én kell megtegyem!-emelte meg a hangját.
-Nem láncolhatsz magadhoz.
-De aggódom érted!
-Ahhhhjj, Zayn, ne ölj meg jó, ne zárj be te is egy házba, érted?!-nagyon ideges lettem.vettem a táskám és kirobbantam a házból őt magam után hagyva.Szinte azonnal meg is bántam.De késő volt, már elindultam és amúgy is mostanra vár a kozmetikusom.
Késő este végeztem a kozmetikusnál és a fodrásznál.A telefonom otthon hagytam a nagy sietségben, így nem tudtam kommunikálni Zaynnel.Amíg ültem a széken és hagytam, hogy rendbetegyenek végig szorított a szívem és rossz érzésem volt.Rohanva mentem haza, felnyitottam az ajtót.Üres volt a ház..annak tűnt.Hol vannak ezek?Bepánikoltam és felrohantam Zayn szobájába, de nem volt ott.Épp mentem le a lépcsőn, mikor kinyílt a bejárati ajtó és Zayn érkezett be.Ugrottam volna a nyakába, de valami megállított.Zayn veszekedett valakivel.
-Nem, nem érted?!Ő az életem!Őt szeretem!Te csak egy szörnyű baklövés voltál!
-De Zaynieee..-hallottam meg Meli nyafogó hangját-Ő nem érdemel meg..és ami azt illeti te sem érdemled meg őt..hisz megcsaltad..amíg ő távol volt, te velem voltál...Ezt elmondtad neki?Mondtad neki, hogy engem basztál, miközben őt a másik két idióta molesztálta?
Kész...ennyi volt..ezt meghallottam és már más nem is számított.Zayn becsapta az ajtót, de már késő volt, mindent hallottam.A szemeim megteltek könnyel, a szívem összeszorult, hatalmas gombóc nőtt a torkomba.
-Kicsim...szerelmem..-suttogta Zayn és közeledett hozzám-Ne haragudj..én..el akartam mondani,..én..-felém nyújtotta a kezét, de én nem engedtem hogy hozzám érjen.Nekiiramodtam az ajtónak Zaynt nekilöktem a falnak, és elrohantam.Útközben Louis is megérkezett.
-Héj kicsi lány...mi a baj?-indult volna felém, de én az ellenkező irányba rohantam.Nem kell most senki...azt kívánom bár megölt volna Harry és Nate..bárcsak..bárcsak halott lennék és ne érezném ezt a fájdalmat.Fuldokló zokogásba kezdtem, egész addig, amíg teljesen el nem fáradtam a sírásban.Az első bárba bekanyarodtam...Üres vagyok...üres vagyok belül és piával fogom kitölteni ezt a fájdalmas ürességet.Remélhetőleg halálra iszom magam.Ez a nagy tervem szabadulás után.
________________________________________________________________________________
Bocsi a hosszú szünetért.Ihlet hiányban szenvedtem.Most ez egy ilyen depis rész lett, de igyekszem a kövi résszel, ami kicsit vidámabb lesz :P Komizzatok, szavazzatok, nagyon sokat jelentenek nekem.
