Chapter 4

-Beteg vagy?-jelent meg Peti egy nagy tál szalma krumplival a kezében.-Én nem vagyok buzi.

-Jó, de tudod hogy értem...akkor a tanár nődbe?

-Igen...még főiskolán volt egy sexy professzor nőnk...fiatal volt, szingli, és szeleburdi.

-És sikerült ágyba vinned?

-Miután elvégeztem az egyetemet, az év záró bulin történt egy s más.De miért kérdezel ilyesmiket?Belezúgtál valakibe?A tanárodba?

-Hát...nem tudom....vicces, jóképű, sexy...de..nem hiszem hogy szerelmes lennék..csak bevállalnám.-vigyorogtam magamnak.

-Ki az?Az igazgató?

-Nem...nem vagyok szerelmes egyik tanáromban sem..csak...nyugi.De ha az lennék baj lenne?
-Hát...eléggé nagy baj lenne...a tanár...elveszíthetné az állását, és téged is kidobnának, és törvénytelen is lenne a kapcsolat, még nem vagy 18, szóval...akár megbírságolhatnak téged is, őt is.Ne légy hülye.
-Oké, értem.Csak egy kérdés volt.
-Egy nagyon bizarr kérdés.-elkezdtünk zabálni.Zabálás után Petpettel elmentünk bevásárolni.A Tescoba mentünk, és mint mindig, most is kiviseltük magunkat.Én beültem a szekérbe, ő meg rohant velem végig az üzleten, amíg ránk nem szóltak.Kénytelen voltam kiszállni.
-Hihi...innen is ki fognak dobni.-mondta vigyorogva Petpet, mire én megdobtam egy doboz óvszerrel.Erre ő csak jobban kacagott.-Kösz, ez pont az én méretem.-és bedobta a bevásárló szekérbe.
-Túl sok információ, drága Peti.Amúgy új csajt szereztél be?
-Épp ellenkezőleg.Szingli vagyok, és ma éjjel bulizni megyek.-kacsintott.
-Remek.Akkor egyedül leszek...a sötétben....tök egyedül...-szenvedem látványosan, közben haladtunk tovább.
-Vegyek neked pelust?-mutatott egy Pampersre.
-Nem, kösz.-duzzogtam és bedobtam két haj sampont a kosárba.
-Naaa, ne légy ilyen szomorú..Tudod mit?Veszek neked egy plüss macit.Fájdalom díjként.
-Persze.Milyen nagylelkű vagy.Te elmész egy egész éjszakára, aludjak egy plüss macival.-Petpet bólogatott és belökött egy halom plüss maci közé.
-Válassz.-röhögött és továbbsietett.Én próbáltam kiverekedni magam az óriás macik közül.Ahogy ott kapálózok és ordítok Peti után, hogy szedjen ki, valaki elkapja a kezem és felhúz.Én meg borzos fejjel, egy macival a kezemben állok, mint egy szerencsétlen.És nézek a megmentőm szemébe.
-Szia Nessi.-mosolygott bohókásan Louis.Vagyis Tomlinson tanárúr.
-Őőőő...jó napot.
-Tegezz sulin kívül, nem akarok olyan idősnek látszani.-kacagott.
-Akkor szia.
-Maci vásárlás?-mutatott a macira, amit még mindig ideg beteg módjára szorongatok.
-Hát...inkább nagy bevásárlás...A maci az csak...Peti ajándéka.-kezdtem eligazítani a hajam.
-Mire fel?Név nap, szülinap?
-Egyik sem...-nem akartam elmondani hogy halálosan félek a sötétben.
-Nessi fél a sötétben, vettem neked pelust.-ordít Pet Louis fülébe és bedob egy Pamperst a kosárba.Louis csak kacag.
-Nem kell, már nem vagyok gyerek!-csattantam fel Petre.
-De ez felnőtt pelus.-Louis halt meg a röhögéstől.
-Te ne kacagj!-dobtam meg a macimmal.
-Bocsi...-mondta és felvette a macit a földről.
-Petpet vagyok.-nyújtott kezet neki Peti.
-Louis...
-Hello Louis.Nessi osztály társa vagy?-kérdezte, miközben Louis betette a plüss macit a kosarunkba.
-Nem, osztály főnöke.-Peti kajánul elvigyorodott és kacsintott rám.
-Már értem.
-Mit értesz?-kérdezte Louis és rám kapta a tekintetét, én meg olyan zavarban voltam, hogy teljesen elpirultam.
-Hát Nessi kérdéseit...-mondta Pet, de nem hagytam hogy részletezze.
-Tessék, vidd ezt vissza.-nyomtam a kezébe a pelust.Ő elbúcsúzott Louistól és folytatta a bevásárlást.
-Milyen kérdések?-kérdezte Louis és az arcomat fürkészte.
-Semmilyen.Peti hülye.Ne hallgass rá.
-Értem...akkor az sem igaz, hogy félsz a sötétben?-kérdezte és elmosolyodott, gondolom azért, mert elpirultam.Éreztem hogy egyre csak forrósodik az arcom.
-Nem..az sem igaz.-próbáltam menteni a menthetőt, erre ő elnevette magát.
-Hazudsz.
-Nem is..-nyafogtam és a hajam birizgáltam.-Ez nem olyan dolog amit megosztok a tanárommal.
-És Peti miért vesz neked macit?
-Mert elmegy, ki tudja hány éjszakára és egyedül kell otthon aludjak..
-Ohh...babysitterre van szükséged?-újra az a féloldalas mosoly az arcán.Éreztem, hogy elönti a pír az arcomat.
-Nem vicces.Kicsi korom óta félek, és számomra ez nem vicces.-mondtam kellemetlenül.Louis abbahagyta a szívatásom.
-Ha tényleg nagyon félsz, felhívhatsz telefonon.Átugrok ha kell.
-Kösz, de ott van a maci nekem...-morogtam magamban.
-Azért megvan a számom?-kérdezte újra mosolyogva.
-Igen...leadtad még osziórán.
-Ja igen...Akkor jó bevásárlást..és ha támadnak a mumusok, csak hívj.-ment el kacagva.Én kinyújtottam rá a nyelvem, bár ezt ő már nem láthatta.Odamentem Petihez, aki már fizetett.
-Miről dumáltatok?
-Arról, hogy ha félek a sötétben, ő átjön..
-Húha...Ez az a tanár, aki....tetszik neked?-suttogta az utolsó szót.
-Kussolsz.-suttogtam neki, mintha csak bizalmas információkat adnánk át egymásnak.

Otthon, este, már egyedül

 Sötét van kint....már az ágyamban fekszem.Nincsen sötétítő az ablakomon, az orromig be vagyok takarózva és fülelek.Én ilyen ijedős vagyok...egy horrort sem láttam még életemben, és nem is akarok látni.Félek.Az ablakban különböző árnyékok látszódnak...talán valami mozgást hallok kint...a konyhában?Meg kéne nézni...nem...lehet hogy tényleg van kint valaki.Ahh félek nagyon.

 Próbáltam énekelni, hogy ne halljak semmit, Pet mindig énekel ha rám jön a pánik.Hirtelen elkezdett esni az eső.A kis esőből nagyon hamar nagy vihar lett, villámlás, jégeső, minden.Egyszer akkorát dörgött az ég, hogy felsikítottam, és gondolkodás nélkül hívtam az oszit.A takarót felhúztam a fejem búbjáig.

-Hallo?-szólalt bele pár kicsengés után.A hangja rekedtes volt és álmos.Felébresztettem.

-Féleeek.-ennyit tudtam kinyögni.Azt is nagyon halkan.Ekkor dörgött megint, és annyira meglepődtem h kicsúszott egy sikkantás is a számon.

-Valami baj van?Mondj valamit!!-hallottam, hogy teljesen felébredt már.A háttér zajok alapján öltözködik.

-Félek nagyon, kérlek gyere át....kérlek.-az utolsó szót már ember feletti magas hangon mondtam.

-Megyek!Sietek..csak mondd meg hogy hol laksz.-megmondtam a címet.-Akarod, hogy ne tegyem le a telefont?-kérdezte.Hallottam egy motor zúgását, most indíthatta el a kocsit.

-Az utat figyeld és siess.-letettem, vettem a takaróm, lementem a nappaliba, és minden lámpát útközben felgyújtottam.Leültem a kanapéra és magamra húztam a takaróm.A telefonom a kezemben volt.Bekapcsoltam a tévét és felhúztam a hangját, hogy ne halljam a dörgést, de így is nagyon jól hallottam.Egy kis idő múlva csengettek az ajtón.Fogtam magam és odarohantam, feltapadtam az ajtóra, kikucskáltam.Louis volt az, álmos szemekkel, kócos hajjal, pizsiben.Kinyitottam az ajtót, megragadtam a kezét és behúztam.

-Szia.-jelent meg a bohókás mosoly az arcát.Azért látszott rajta hogy fáradt.

-Szia...-Végignéztem rajta.Papucsban volt, egy maci naciban és egy kicsit kikopott, lyukas, nyúzott pólóban.Közben ő is végigmért.Boxer volt rajtam és egy majó.Nem szoktam túlzásba vinni az alvó ruhámat.-Gyere be.-bementem a nappaliba.Ő körülnézett.

-Minden villany ég, a tévé hangos...te tényleg nagyon féltél.-állapította meg.

-Szerinted kamuztam?

-Nem gondoltam volna hogy ennyire félsz...

-Nagyon féltem..de...most hogy itt vagy aludhatok.-mondtam elégedetten és elindultam fel a szobámba.

-Én hol alszok?-kérdezte és lekapcsolta a tévét, meg pár villanyt.

-Hát csak mellettem tudsz-pirultam-Mert a kanapé az kicsi, és más ágy nincs...remélem nem gond...

-Nem..-mondta kicsit bizonytalanul és követett.Én befeküdtem az ágyamba, ő lekapcsolta az utolsó villanyt és bebújt mellém.Elég kicsi ágyam van, nem tudtunk nem egymáshoz érni.Kis kifli-nagy kifli pózban feküdtünk, hogy a takaró is legyen elég.Az ágyéka hozzányomódott a fenekemhez, a combja érintette a combomat.A mellkasa a hátamhoz simult, éreztem ahogy emelkedik, majd összehúzódik.A kezét nem akarta áttenni a derekamon, hisz az kicsit bizarr lenne, vagyis ennél is bizarrabb.A feje közel volt az enyémhez, éreztem ahogy lélegzik...egyre lassabban és egyenletesebben...inkább erre kezdtem el koncentrálni, nem a kinti csetepatéra.A lehellettét a tarkómon éreztem.

 Felvettem én is a ritmust, ő hamarabb elaludt mint én, elkezdett horkolni.Nem volt túl hangos, de ez a kis hang is felőle megnyugtatott.Én is elaludtam.