Chapter 8

 Ne haragudjatok a késésemért, nagyon sokat agyaltam ezen a részen...de végre itt van.Rövidke lett...jó olvasást :)

Puhán csókolt...érezhetően bizonytalan volt.Nem épp erre számítottam, de egy ilyen csókot senki sem utasíthat vissza.Nyelvével puhán tapogatózott az enyém után.Egy aprót sóhajtottam a csókunkba, a szemem megadóan lehunytam, és csak élveztem.
 Hosszan csókol, nem akartam, hogy vége legyen, de a levegőnk kezdet elfogyni..kicsit elhúzódott.A jól ismert kaján, büszke vigyor már az arcán ékeskedett.Elpirultam, végül is mégiscsak az igazgató torkán dugtam le a nyelvem.Zayn leült mellém és a derekamnál átkarolt.
-Most mi lesz?-kérdezte még mindig elégedetten mosolyogva.
-Nem tudom..te vagy a rangidős, mondd meg te.
-Én elhívnálak randira, de..nem lehetséges, hisz a diákom vagy...meghívnálak a házamba, de nem egyedül élek, és ezt titokban kell tartani.
-Gyere át hozzám.Én most...egyedül vagyok.-hajtottam le a fejem, mikor eszembe jutott Peti.Zayn az állam alá csúsztatta a kezét és megemelte a fejem.Közel hajolt.
-Nem lesz semmi gond.Felhívom a kórházat, jó?-kérdezte és nyomott egy puszit a számra.Én bólogattam.Zayn felhívta a kórházat, sétált körbe a szobába miközben beszélgetett.Én még elkábulva a csóktól hátradőltem a kanapén, a lábaimat feltettem a karfájára.Zayn még beszélt egy sort, majd letette a telefont.
-Azt mondják, hogy a műtét sikeres volt.-én megkönnyebbülten sóhajtottam.
-Hála a jó égnek!
-És...délután meg lehet látogatni, de még nincs eszméleténél.-én megint csak bólogattam.Nem volt erőm mást tenni, egyre csak elgyengültem a hűléstől és a láztól.Zayn mellém bújt, átkarolt.-Aludjál...hátha jobban leszel ha kipihented magad...már nem kell aggódj Peti miatt.-suttogta a fülembe és megpuszilta az arcom.Én elaludtam.

Ébredéskor

 Rém álmaim voltak...nagyrészt Petiről, de Zayn is megjelent...és Louis is.Amint kinyitottam a szemem el is felejtettem az álmaimat.Zayn már nem volt mellettem.Az íróasztalnál ült, papírokkal babrált.Felnézett rám.

-Megébredtél.-mosolyodott el.Levette az olvasó szemüvegét és az asztalt megkerülve odajött hozzám.Letérdelt a kanapé elé, és felém hajolt.Száját a homlokomra téve megállapította, hogy lázam van.Úgy is éreztem magam, a szemem alig tudtam nyitva tartani.

-Kéne hozzak gyógyszert...-mondta és simogatta a hajam.

-Azok nem hatnak.-alig tudtam kimondani.Jobb ha többet nem beszélek.

-Idehívom Louist, hogy figyeljen rád, és kimegyek a gyógyszer tárba...próbálj meg aludni még...-bólintottam.Megpuszilta a szám és felhívta Louist.Már nem emlékszem mi történt ez után, újra elaludtam.

Sokáig aludhattam, mert mikor megébredtem, mint a két fiú engem ápolgatott.Louis ölében volt a fejem, simogatott, a homlokomat nedves ronggyal törölgette, Zayn meg térdelt mellettem, fogta a kezem és telefonon beszélgetett.

-Hoztad a gyógyszert?-mindegy, hogy mit hozott, csak hasson.Nagyon rosszul voltam.

-Nessi...már beveted a gyógyszert...-suttogta Louis.

-Nem...Zayn ez előbb ment ki a gyógyszer tárba.-halkan beszéltem, nem tudtam hangosabban...hiába próbáltam, ment el a hangom.

-Sss..ne beszélj, pihenj...mindjárt jön egy orvos.-mondta Zayn és megszorította a kezem.Sóhajtottam egyet és becsuktam a szemem.Megint elaludhattam, mert kicsit később arra eszméltem, hogy az orvos vizsgál.

-Haza kell vinni...és ápolni...vagy bevinni a kórházba.-mondta Zaynnek, aki idegesen járt fel s alá a szobában.

-Nem akarok kórházba menni.-néztem kétségbeesetten Louisra, aki még mindig a homlokom áztatta.

-Nem fogsz...vigyázunk rád.-mosolygott rám.Kb. eddig bírtam ébren, megint becsuktam a szemem és elaludtam.

Zayn szemszöge

 Nessi csak néha volt ébren, de akkor sem mindig volt magánál.Olyanokat mondott, hogy ne engedjük a macskát ki az udvarból, meg hogy az apja tegnap meg akarta verni és leszúrta, félt hogy börtönbe kerül, meg ilyesmi.Semmi értelme nem volt annak amit mondott, egyre jobban aggódtam érte.Úgy döntöttünk, hogy hazavisszük, de nem hozzá haza, hanem a mi házunkba.Így persze a randit el kell halasztani.

 Az ölembe vettem és elindultam vele.Louis addig bezárta az irodát.Órák voltak még, de egy srác...Harry Styles a folyóson volt.Odajött hozzánk.

-Nessi!Mi történt vele?-kérdezte nagyon aggódva.

-Beteg...-Nessi megébredt.

-Szia Harry....-mosolygott a fiúra.

-Nessi....mi lett?

-Hogy érted ezt?Semmi nem lett.-mosolygott tovább.Most sem volt teljesen magánál.

-Kórházba viszik?Én is mehetek?-rohant utánam Harry.

-Nem jöhetsz...maradj a suliban!Amúgy sem a kórházba visszük, hanem haza.Menj vissza az órára!-parancsoltam rá, majd kimentem az épületből.Harry nem követett.Louis rohant előre és kinyitotta a kocsi ajtaját.Befektettem hátra Nessit, Louis ölébe.

-Vigyázz rá!-nem is figyelt rám, csak Nessivel foglalkozott.Próbáltam nem féltékeny lenni, még nem is járunk Nessivel, de ő az enyém, és ha Louis azt hiszi, hogy ezen változtathat, hát akkor téved.Beültem a kocsiba és becsaptam az ajtót.Haza vezettem.Gyorsan kipattantam a kocsiból, kivettem Louis kezéből Nessit és bementem a házba.Az én ágyamba fektettem.
-Miért nem a vendégszobát kapja?-kérdezte Louis félrelökve pár boxert és ruhadarabot az ágyamról.
-Azért, hogy szemmel tudjam tartani.
-Én is szemmel tudom tartani, miért nem aludhat nállam?
-Azért, mert...csak!
-Nem csak...én már aludtam vele...és te éjjel úgy alszol, hogy ha véletlenül valami gond adódna Nessivel, nem tudnál megébredni.-bevallom, van valami igazság abban amit mond.
-Na jó.-adtam meg magam.Louis örült a hülye fejének, és az ölébe vette Nessit.
-Megint hova megyünk?-kérdezte Nessi erőtlenül.
-Hozzám jössz, cicám.-mondta Louis, én meg nagyon vissza kellett fogjam magam, hogy ne üssem le azon nyomban.Átvitte a szobájába.Én követtem.
-Zayn...menj Petihez.-adta ki a parancsot Nessi.
-Miért én?-méltatlankodtam.
-Azért.-suttogta Nessi.Én dühösen vettem a kabátom és mentem a kórházba.

Louis szemszöge

 Ahogy kiment Zayn, én befeküdtem Nessi mellé és simogattam.

-Édesem....minden rendben lesz...mikor meggyógyulsz, ígérem, hogy elmondom neked a kis titkomat, csak gyógyulj meg.-simogattam a kipirult arcát, megszabadítva az izzadságtól odatapadt hajától.

-Louis...-motyogta alig hallghatóan.Én magamhoz öleltem.

-Itt vagyok.

-Ne hagyj el.

-Nem foglak.-nyomtam egy puszit a szájára, de nem hiszem, hogy érezte.

***

 Zayn megérkezett a kórházból, de nem hozott jó híreket.Peti még nincs eszméleténél, az orvosok szerint kómába is eshet, ha még nem tette meg.Nessi egyre rosszabbul van.Nagyon aggódom már.Zayn öt percenként rohangál a nedves ronggyal, hogy borogassa a homlokát.Estefele hallottuk hogy kopogtatnak.Én mentem ajtót nyitni.Nem hittem a szememnek.

-Harry?