Chapter Two

Ijesztő hasonlóság

Bementem a szobámba, ami nem volt valami nagy.Felkapcsoltam a villanyt és lepakoltam a dolgaim, levettem a kabátom, a szék támlájára akasztottam majd kezembe vettem az asztalon levő vékony doszárt és a konyhába menet belelapoztam.Semmi használható információ.
Megvan a tett helyszínének pontos címe és a lány neve meg a képe.Először nem tulajdonítottam nagy figyelmet a lány képére, de megakadt rajta a tekintetem.
Visszafojtott lélegzettel néztem végig a mosolygós arcon, a csillogó kék szemeken és a hosszú, szőke hullámos hajzuhatagon.A lány épp olyan mint én...
A lány ugyan úgy nézett ki, mint én, a különbség a smink, a drága ruha és a testtartása volt.De az arca, a magassága ugyan az.Visszalapoztam a kórlapjára.
-Amanda Kucher...-motyogtam az orrom alatt-..akár a húgom is lehetnél.
 Az a tény, hogy Amanda gyakorlatilag olyan mint én, személyesebbé tette számomra a ügyet.Betettem a  jégszekrénybe a szendvicseket amiket az útra készítettem-és persze egyet sem ettem meg-, majd bementem tusolni és átöltöztem pizsomába.Megpróbáltam aludni, de csak forgolódtam az ágyamban.
Lehet, hogy a titkos ikertestvérem volt?Ha igen, akkor a gyilkosnak bűnhődnie kell.Nem mintha másképp nem kellene, de így elvette a lehetőséget tőlem és Amandától, hogy esetleg megismerkedjünk.Mindig is akartam egy testvért, akivel megbeszélhetem a problémáimat.
Az is lehet, hogy nem a testvérem, csak véletlen...na de léteznek ilyen véletlenek?Lehet, hogy csak egy idegen lány, aki hasonlít rám és csak ezen a képen tűnik úgy, mintha én lennék?
A sok kérdés nem hagyott aludni.Csak forgolódtam az ágyamban.Az sem segített, hogy ismeretlen a környezet.Nem tudtam elaludni, így gondoltam inkább felkelek és elmegyek sétálni London utcáin.
Melegen öltöztem, mert hírből tudom, hogy London hideg város, de arra már nem gondoltam, hogy esős is.Így, mikor már fél órányira voltam a hoteltől, és elkezdett esni az eső, behúzódtam egy bárba.
A bár barátságos volt, és lehetett ételt is venni, így épp megfelelt az elvárásaimnak.A pult körül székek voltak, pár részeg férfi ült és beszélgetett.A pulttal szemben két sorban elhelyezve asztalok voltak, de hely szűkében csak három-három asztal jutott soronként.Bőrüléses háromszemélyes padok voltak az asztalok két-két oldalán, és pechemre minden boxban ült valaki.Lássuk csak, hova pofátlankodhatok be?
A bár legtávolabbi sarkában egy szerelmespár ül, meg egy harmadik személy, amely láthatóan unja társai turbékolását.Nem jó.Én is utálom a szerelmeseket.A másik sarokban két fiatal lány ült, mindkettő az okostelefonján játszott, egymásra sem néztek.Nem jó, közel van a WC-hez.A középső boxokban nagyobb baráti körök ültek, oda se fértem volna, ajtó közelében meg nem akarok ülni, mert megfázhatok, így maradt a bárpulthoz közel levő asztal.Egy srác ült ott, kezében egy üveg sör, körülötte üres sörös üvegek meg egy tál félig megevett szalmakrumpli.Nem ülnék mellé, ha nem tudnám, hogy már kiütötte magát.Az asztalon van a feje és nem igazán látom, hogy halott-e vagy csak alszik, de annyira nem is érdekel.Leülök vele szembe, és magamban mérlegelem, hogy ébresszem fel, vagy sem, de végül nem teszem.
A táskám magam mellé teszem és kiveszem belőle a kedvenc nyomozós regényemet.Mielőtt kinyitnám, megnézem a menüt, majd körbenézek.Pincér itt nincs, és ahogy elnézem én kell megrendeljem amit kérek, a bárpultnál.A könyvem és a táskát otthagyom a boxban, nem hiszem, hogy egy részeg ember most kirabolna engem.Megrendelem a sültkrumplimat és a hamburgeremet, meg egy üveg sört, ami tulajdon képen ingyen jár a kaja mellé.Tálcára pakolom a kaját meg a sört és visszafordulok az asztalhoz.
Meglepetten veszem észre, hogy a srác felébredt és fiatalabb, mint gondolnám.Tengerkék szemeivel ledöbbenve néz rám, mikor odamegyek.Kicsit rémültnek látszik, mint aki nem tudja eldönteni sírjon vagy kacagjon.
-Öhm...leülhetek?-kérdeztem halkan, mire ő csak nézett majd lassan bólintott.Visszaültem a helyemre és gyanúsan méregettem a kékszemű fiút, aki le nem vette a szemét az arcomról.Kicsit zavart, de már korgott a hasam, muszáj volt nekilássak az ételnek.
Hogy ne zavarjon a srác jelenléte, inkább a könyvem lapjai közé menekültem, és véletlenül sem néztem a srácra.
A szemem sarkából észrevettem, hogy figyel...bámul.Furcsa.
-Minden rendben?-elégeltem meg egy idő után.
-Igen..nem...igen.Azt hiszem.
-Túl sokat ivott, tanácsolom, hogy hívjon egy taxit és menjen haza.-a fiú értetlenül nézett rám.
-Jó vagyok.
-Igen?Nézze meg ezt az asztalt..14 sörös üveg van, amiből egy az enyém,a  többi üres és mind a magáé.Kérem..hívjon taxit.-a fiú kicsi gondolkozás után elővette a telefonját és a pénztárcáját.
-Elittam a készpénzem.-motyogta.
-Hívja fel egy barátját.-elkezdte nyomkodnia  telefonját, de az érintőképernyő kifogott rajta.Idegesen kikaptam a kezéből a telefont és a névjegyzékbe vittem.
-Mondja a barátja nevét.
-Ha...Harry....-nyögte ki nehezen, közben az egyik kezével végigsimított a szabad kezemen.
-Olyan sima és puha..-mondta álmélkodva de én elhúztam tőle a kezem, közben Harry felvette a telefont.
-Jézusom ember, hova tűntél, mondtam, hogy ne menj el!Hol vagy?!-szólalt meg egy aggódó hang.
-Alison vagyok, a barátja részeg, és valaki utána kéne jöjjön.-rövid csend következett a vonal másik felén.
-Oh..értem.Elnézést az előbbiért én...szóval hova kell menni?
-Ben's bar-ba.
-Értem, pár perc és ott vagyok.-mondta hivatalos hangnemben és letette a telefont.Én visszaültem a fiúval szembe.
-Pár perc múlva jön a haverod és hazavisz.-adtam vissza a srácnak a telefonját, aki még mindig nem fáradt el bámulni engem.Újra a kezemért nyúlt, de elhúztam.
-Kérlek csak...engedd.-mondta könyörgően.Bizonytalanul néztem a nyúzott arcú fiatalemberre. Megsajnáltam. A kezem a tenyerébe tettem és hagytam, hogy ujjait köré zárja.
-Annyira hiányzol...-suttogta és hüvelykujjával simogatni kezdte a kézfejem-Annyira rohadtul hiányzol.
 Nem tudtam mit mondani erre.Kinyílt a bár ajtaja és egy jóképű, rendezett fiatalember indult egyenesen felénk.Biztos Harry.Zöld szemei először a barátjára, majd rám szegeződtek és csodálkozás jelent meg az arcán.
-Üdv.-állt meg az asztal mellett és tekintete már az összekulcsolt kezeinkre tévedt.
-Bistos te vagy Harry.-mondtam kicsit megkönnyebbülve.
-Igen, én vagyok.Te meg....
-Alison.-emlékeztettem és nyújtottam a szabad kezem.Kezetráztunk, majd Harry felsegítette a barátját, aki nem volt hajlandó elengedni a kezem.Harry erőszakkal kellet szétválasszon minket.
-Elnézést csak...hasonlítasz valakire akit ő nagyon szeret és..tudod részeg, nem tudja mi a valóság és mi nem.-magyarázkodott zavartan.Én csak bólintottam.-Köszönöm, hogy hívtál.-mondta Harry és mélyen a szemeimbe nézett, hunyorított.Mintha azt tesztelné, hogy ő is képzelődik-e.
-Szívesen.Vigyázzon rá.-Néztem a kékszeműre, aki kapaszkodott Harrybe de felém nyúlt még így is.Harry hirtelen félrecsapta a kezét és kitámogatta a bárból.Egyedül maradtam a boxban és kicsit elgondolkoztam azon, ami történt.
Ráfanyalodtam a kihűlt ételemre, lassan elcammogtam a nyomozós könyvem társaságában.Olvasás közben jobban csúszik az étel.Akkor is ha ez a bizonyos étel már rég kihűlt.Annyira belemerültem a könyvbe, hogy megfeledkeztem az időről.Mikor magamhoz tértem a bárban már alig-alig voltak emberek.Menni kéne.
Összecsuktam a könyvem, betettem a táskámba majd kimentem a bárból.Az eső is elállt.Úgy döntöttem gyalog megyek vissza a hotelhez.
-Várj..Alison...-hallottam meg az ismerős hangot 2 perccel az után, hogy elindultam remélhetőleg a hotel irányába.A hang felé fordultam.Harry sietett hozzám, kezeit a hosszú kabátjába mélyesztette.
-Szia..-köszöntem mikor hallótávolságon belül ért.
-Szia...mész hazafelé?
-Mondjuk.A Hotel Praga-ban szálltam meg.
-Elkísérhetlek?-tartotta a karját felém, hogy karoljak bele.Meglepő gesztus egy idegentől.Nem akartam visszautasítani.Belekaroltam és elindultunk.
-Amerikai vagy?-csevegett útközben.Igencsak lassú tempóban haladtunk.
-Igen.Ennyire nyilvánvaló?-néztem fel rá.Harry magasabb mint én, és most, hogy ilyen közel vagyok hozzá jobban meg tudom figyelni a testalkatát is.Nyúlánk, de szédítően erős.Ahogy belémkarol és közel tart magához..még a kabátján keresztül is érzem hogy van erő azokban a karokban.
-Az akcentusod..-mosolygott rám.Megjelentek a gödröcskék az arcán, sokkal fiatalosabbá téve őt.
-Igen...New Yorkból jöttem...
-Nagyon forgalmas hely.-jegyezte meg-Mikor először jártam ott, eltévedtem...
-Ott nőttem fel...megszoktam a forgalmat és a zsúfoltságot.
-Jártál már külföldön?Utazgattál?-kicsit felkerekedett a szél és megéreztem Harry finom illatát.Nem csapott orrba, mint a legtöbb férfi pacsulija..ez kellemes volt és nagyon talált hozzá.
-Nem, még soha..a munkám nem engedi meg.
-És mit dolgozol?Most is munka ügyben vagy itt?
-Igen, munka ügyben...nyomozó vagyok.-Harry megtorpant.Elengedte a karom és felém fordult.
-Egy ügy miatt jöttél?-kérdezte már kicsit kíváncsibban.
-Öhm..erről én nem...
-Milyen ügyön dolgozol?-faggatott.
-Harry..én erről nem beszélhetek.-vettem fel a hivatalos hangnemet.Harry arca már nem volt vidám, eltűntek a gödröcskék és a szemei sem voltak olyan szép, élénk zöldek.Bosszúsan nézett le rám, szorosan megragadta a karom.
-Alison!-szólt rám, közel hajolva az arcomhoz.A szemei villámokat szórtak, az illata is inkább vészjósló volt, mint kellemes.Félrecsaptam a kezét egy egyszerű és gyors mozdulattal, és ezzel a lendülettel el is toltam magamtól.Harry meglepett képet vágott, kellet idő, hogy magához térjen, de nem vártam meg.
-Köszönöm, hogy elkísértél, tovább megy magamtól is.-kikerültem és gyors léptekkel indultam a hotelem fele.Már láttam az utcát, ahova be kell térjek.Szinte már rohanva tértem be az apró kis utcába, és nagyot sóhajtottam mikor megláttam a hotelt.Visszafordultam, hogy lássam Harry még ott van-e, de már nem volt.Mintha itt sem lett volna.A szívem elképesztő gyorsan vert, a kezem a mellemre téve próbáltam megnyugtatni.
Megijedtem?Határozottan.Belém hozta a frászt...megijedtem és elrohantam..ez nem vall rám.Ez a férfi nem semmi.
Bementem a főbejáraton, és mikor mentem volna a lifthez, a recepciós megszólított.
-Miss.Grey!
-Igen?-fordultam felé.
-Kérem jöjjön ide és töltsön ki pár papírt a kiszolgálással kapcsolatban.-odamentem és elvettem a papírokat, megint a lift fele vettem az irányt.
-Miss.Grey!Kérem, itt töltse ki őket..-csodálkozva néztem rá, de nem vitatkoztam.Leültem a fotelbe és felfirkantottam a válaszokat rá.Lecsaptam az asztalra a papírt, már nagyon fel akartam érni a szobámba.
-Várjon!-szólt megint a recepciós.
-Mi van?-kérdeztem kicsit bunkón, mire nyelt egy nagyot és felém tartotta a golyóstollat.
-Kérem írja alá a papírt.-egy türelmetlen sóhaj kíséretében aláírtam a papírt és végre a lifthez mentem és megnyomtam a gombot.
-A lift nem működik.-csipogta a recepciós.Gyilkos pillantást vetettem felé és a lépcsőn indultam feg.-Jó éjt.-csiripelte a lány, de nem foglalkoztam vele.
 Végre felértem a szobámhoz, a kulcsot a zárba illesztettem és elfordítottam...de nem ment.Az ajtó könnyedén kinyílt a nélkül is.Pedig én tisztán emlékeztem, hogy mielőtt kimentem, bezártam az ajtót.Hagytam, hogy magától kinyíljon az ajtó és beléptem a lakásba.Az övemre csatolt fegyverért nyúltam.Valószínüleg csak Zayn vagy Niall elégelte meg a másik horkolását és átjött, de fő a biztonság.Motoszkálást hallottam a konyhából.Valaki járkál.Halk léptekkel, előkészített fegyverrel indultam meg a konyha fele.A falnak támaszkodtam és hallgatóztam.A fegyverem a földnek szegeztem, de nem sokáig.Mikor már biztos voltam benne, hogy valaki van ott, beugrottam a konyhába, felcsaptam a villanykapcsolót.
-NYPD, fel a kezekkel!-ordítottam hangosan, hogy a betörőt meglepetésként érje, hogy itt vagyok.A fegyveremet rászegeztem.
-Óh, jesszus, ne lőj le!-emelte magasba mindkét kezét ijedtében Harry.Várjunk csak...
-Harry?

__________________________________________________________________

Boldog nők napját!

Hogy tetszett a rész?Pipáljatok a bejegyzés végén, vagy komizzatok, csak valahogy juttassátok a tudtomra, hogy mit gondoltok.A következő rész nem tudom mikor lesz, valószínüleg a jövő héten pénteken vagy szombaton.

Ja és aki benne van a linkcserében, az komiban értesítsen.A a bejegyzés melletti jobb sávban láthattok képeket, rájuk kattintva az illető blog címére kerültök.Aki kér linkcserét, annak készítek képet és kiteszem(vagy lehet küldeni is, ahogy gondoljátok).