Chapter 22

Sziasztoook!Nos itt a rész amit ígértem.És boldog halloweent!Kérlek komizzatok, lájkoljatok, mert tulajdon képen ettől függ, hogy folytatom-e a blogom suli közben is.Ha látom, hogy van érdeklődő, lesznek részek, hetente 1x vagy 2 hetente, az időtől függ :) Készítettem fb csoportot, aki be szeretne lépni, az bármikor megteheti, csak előbb rá kell jöjjek, hogy hogyan kell ezt a blogba ültetni.Addig is keressetek meg fb-n, és írjatok rám nyugodtan, én beadlak titeket a csoportba : Nessi .A csoport hasznos dolog, mert ott lesznek meghirdetve az új részek, talán előzetes is lesz, vagy véleményt is kérhetek ki.E mellett lehet ott csevegni minden féléről.Nem kizárólag a blogrol.Oké mostmár olvashatjátok a részt: 

Nessi szemszöge

 Szörnyű fejfájással ébredtem.Miután sikerült kinyitnom a csipáimat, hiába pislogtam a sötétség nem tűnt el.Gondoltam éjszaka lehet, mert nem látok semmit, talán kis idő múlva megszokja a szemem a sötétséget...de nem.Értetlenül próbáltam a szememhez nyúlni, hogy megnézzem tényleg kinyitottam, vagy csak kezdek megőrülni, de valami akadályozott ebben.A két kezem szorosan a hátam mögé vannak kötve.A kötél belevág a bőrömbe, ahogy próbálom kiszabadítani.Mi történik itt?

A földön fekszek, a bokáim is össze vannak kötve.A testrészeim el vannak gémberedve, nehezen tudok mozogni.A vak sötétség csak súlyosbít a helyzetemen.Hol vagyok?Hogy kerültem ide?Miért vagyok megkötözve?És vajon mire nem emlékszem?

Louis szemszöge

Meli nem akart lekopni rólunk.Zayn is hazajött, és szinte azonnal a torkomnak ugrott, hogy hol van Nessi, mit csináltam vele, stb.Meli vágott közbe.

-Nessinek az anyja átjött délelőtt, Nessi cuccaiért.

-Minek kellenek azok neki?-értetlenkedett Zayn.

-Mert elköltöznek...

-Mit csinálnak?-ordított Zayn és máris hívta Nessit, persze hiába-Miről beszélsz?!-ugrott neki Melinek, aki ijedten tapadt fel a falra.

-Nem tudom...azt mondta, hogy elköltöznek és hogy kellenek a ruhái...feljött, bepakolt és elmentek.

-Lehetetlen.-szóltam én is közbe-Nessi nem menne el szó nélkül...

-Ő szeret engem, nem hagyna el!-boxolt dühösen a falba Zayn-Hazudsz, te ribanc!-Meli torkának ugrott, Meli azonnal el kezdett sírni.

-Nem, nem, én nem hazudok!-zokogott.Visszahúztam Zaynt a vállától fogva.

-Felhívom az anyját, jó?Nyugodj meg, biztos csak valami félreértés történt.-Zayn meg se várta, hogy végigmondjam, felvágtatott az emeletre.

 Elgondolkozva pötyögtem be Lily számát, és épp hívtam volna fel, mikor valami megzavart.Meli megcsúszott a szőnyegen és odavágta magát.

-Jaaaj, Louis, babe, segíts kérlek felállni.-nyivákolta.Hogy minek kellett nekem ezt a libát felszednem, azt sem tudom.Odamentem hozzá és felsegítettem.

-Lehorzsoltam a térdem, hoznál nekem egy ragtapaszt?-némán bólintottam és a fürdőbe siettem, mire visszaértem az asztalra tett telefonomra valahogyan víz került.

-Mi az isten történt?-kaptam fel és próbáltam beindítani, de már késő volt, ezt dobhatom ki a francba.Ölt meg az ideg.

-Jaj, ne haragudj, véletlenül kiöntöttem a vizet és...-sopánkodott Meli, de az ideg elöntött, és már emeltem is a kezem, hogy adjak neki egy pofont, de épp ekkor csengettek.

-Mocskos kis ribanc, húzz el a házamból-sziszegtem, mire ő sírva rohant fel Zayn szobájába.Morcosan a zsebembe mélyesztettem a telefonom és gyors léptekkel siettem az ajtóhoz, majd feltéptem azt.

-Mi van?-kérdeztem bunkón, de rögtön megbántam.Peti állt előttem, Nessi haverja, kórházi hálóingben, kötésekkel a testén, kócos, zsíros hajjal, kétségbeesett, de fáradt szemekkel-Jézusom Pepi, hát mit keresel te itt?

-Nessi!Valami baj van!!-sántikált be, félrelökve engem az ajtóból.Elképedve mentem utána.Csupasz segge kilógott a hálóingből, de nem úgy tűnt hogy észrevette...mintha csak az elmegyógyintézetből szökött volna meg.

-Tudom, az anyja volt itt és mondta hogy elköltöznek.

-Elköltöznek?-nézett furán-Nem...Nessit elrabolták!-most rám került a sor, hogy furán nézzek.

-Nem....elköltöztek..mondta Lily.

-Nem, kizárt, biztos vagyok benne, hogy tévedsz...elrabolták.Érzem!És Lily is mondta!-elképedve néztem rá, majd kicsit megráztam a fejem, hogy összeszedjem a gondolataimat.

-Te megszöktél a kórházból.-nyögtem ki végül a nyilvánvalót.

-Igen, mert muszáj volt.Meg kell keressem őt.

-Jól van..megkeressük...de így te nem tudsz segíteni..menj vissza és holnap..

-Nem, nem holnap, most!-kiabált, mint egy őrült-Hát nem érted, Nes...

-Mi folyik itt?-szólt közbe Zayn-Peti, te mit keresel itt?

-Nessit elrabolták!!

-Meli?!-ragadta meg szorosan Meli karját-Hazudtál?

-Nem....nem, igazat mondtam....tényleg..És amúgy is,..nézd meg a csávót...beteg...bolond, biztos téveszmében él!

-Igazat mondok, higgyetek nekem!-mondta Peti elkeseredetten.Zayn tanácstalanul nézett rám.

-Én Petinek hiszek.-suttogtam.

-Jaj, ne butáskodjatok már!-ribogott közbe Meli-Hisz itt volt az anyja, összepakolt és mondta hogy költöznek!

-Tényleg nincsenek itt a ruhái...-túrt a hajába Zayn.

-És mindenki tudja, hogy Nessi milyen....komolytalan...biztos csak..megunt téged és így koptatott le.-folytatta Meli, és láttam, hogy Zayn hajlik rá, hogy Melinek adjon igazat.

-Nem...Nessi nem ilyen!-szólt közbe Peti-Vagyis...tény hogy nem volt túl sok komoly kapcsolata, és hogy komolytalan de..

-Na látod!-vágott közbe Meli-Lépj túl rajta, az csak egy bajkeverő volt!-Meli készségesen nyújtotta Zayn felé a kezét, Zayn meg kicsit bizonytalanul, de elfogadta.

-Segíthetek túljutni rajta...-suttogta Meli csábítóan.

-Melinda!Fejezd be!-csattantam fel-Nessi szereti Zaynt, és sosem hagyná el...

-Nem menne el búcsúzás nélkül-helyeselt Peti.

-Te csak egy agybeteg vagy...-nézett Petire Zayn-Menj vissza oda ahonnan jöttél...és te!-nézett rám-Te meg szerelmes voltál belé!Azon se lepődnék meg, ha te beszélted volna rá őt, hogy hagyjon el!!-vádolt meg.Elvörösödtem dühömben, de a csalódottságom nagyobb volt.

-Gyere Peti...tűnjünk el innen..-felszedtem Petit a kanapéról-Nem látnak itt minket szívesen.

-De te nem itt élsz?-kérdezte zavartan.

-Többé már nem.-mondtam lemondóan, közben Zayn szemébe néztem, ahol csak haragot és vádaskodást láttam.Hamar felmentem a szobámba összepakolni.Addig Peti kapott tőlem ruhát.Mikor bementem a fürdőszobába, megláttam Nessi fogkeféjét.

-Elment fogkefe nélkül?-motyogtam magamban-Biztosan nem...

 Összepakoltam, és Petit támogatva kiléptünk a házból.Még hallottuk, ahogy Zayn nekiesik Melinek...ez a gyerek meg sem érdemelte Nessit.Megcsalja az első leendő alkalommal.Szégyen.

Nessi szemszöge

Körbevesz a sötétség...mindenhol ott van...egy apró kis fénnyaláb sincs a szobában...szoba ez egyáltalán?Hideg és kemény kőpadlón fekszem, a fal is ugyanolyan hideg....talán nem is szoba...talán halott vagyok.Ilyen, ha az ember meg van halva?Talán ezért nem emlékszem semmire...

Mi az utolsó emlékem?Kilépek a házból...és aggódok...képek miatt....amiken én és Zayn vagyunk...Ó, Zayn...

 Ez az egyetlen szó reményt ad a semmi kellős közepén is..Zayn.Hiányzik..kell nekem ő, szükségem van az ölelésére, a csókjaira, a nyugtató szavaira...

 Miért is mentem ki a házból...?Mert....suli....iskolába kellett mennem.Nem emlékszem, hogy bementem volna az épületbe....mert nem is mentem!Nate útközben felvett és...Ó, édes Istenem, Nate!Ő, ő volt az aki elrabolt...akkor talán mégsem vagyok halott....miért tette?És meddig voltam eszméletlen?

 Erős fejfájást okozott a gondolkozás, és a csuklómat már nem is érzem....talán nem kéne mocorogjak.Van egy olyan érzésem, hogy úgysem tudok kiszabadulni.

 Lépteket hallok.Kicsit abbahagytam a zihálást, hogy hallgatózhassak.Nem egy ember közeleg...talán kettő...Igen, jön két ember.Mély levegőt veszek, hogy a legnagyobb hangerőmön kiáltsak segítségért, de nem megy...csak egy rekedtes nyögés csúszik ki a számon, ami nem elég, de már mindegy is.Nyílik az ajtó, és a kintről áradó fénycsóva egyenesen szembe talál.Elvakít az erős fény, pislognom kell, hogy lássak is valamit.Két sötét alak áll az ajtóban.Azonnal felismerem őket.

-Nate!-mondom vádlón.

-Jó reggelt szépségem.-szóval reggel van?

-Oh Nessi..el sem tudod képzelni milyen kielégülést okoz a látvány, ahogy meg vagy kötözve.-mondta a másik ismerős, rekedtes hang.

-Harry.-mondtam ki kelletlenül a nevét.