Chapter 20

Aaaannyira szégyellem a pofámat, nem hoztam időben a részt.Ne haragudjatok rám!Az iskola egy nagy csapás és még nem igazán tértem magamhoz.Sokkal nagyobb megpróbáltatásnak tesz ki, mint azt én gondoltam.Korán kelés...házi feladatok....bevásárlások....osztálytársak....sok csapás egy csapás hátán.De nem nyafogok többet, inkább hagyom, hogy azt olvassátok ami tényleg érdekel titeket ;) .

Louis épp egy másik nőt kefél.Nem értem, miért, de ez a felismerés jobban fájt, mint bármi más a világon.Égető szúrást éreztem a mellkasomban, levegőt venni is fájt.Ki ez a lány?És...miért érzek most így?Mi folyik itt?
 Kérdések sorozata támadta az agyamat, olyan kérdések, amikre a választ nem tudom megadni.Ott álltam Louis szobájának az ajtajában, Zayn fehér ingében, könnyes szemmel, és olyan szívfájdalommal, hogy azt a legádázabb ellenségemnek sem kívánnám.
 Mit csinálok én itt?! Szólalt meg  a belső hangom. Milyen gyerekes vagy!Azt hiszed, hogy Louist érdekli a te szerelmi életed, és képes fenyegető üzeneteket küldeni neked, csak mert egyszer megszívattad?Cöhh!Gyerekes!Ő egy felnőtt ember, és nem érdeklik az olyan kis csitrik mint te vagy! Kegyetlenül gázoltam a saját lelkembe, amitől csak jobban szúrt a szemem.Elvettem a kezem a kilincsről és tétlenül álltam ott, hallgatva Louis és a másik lány nyögéseit.Vissza akartam bújni a takaró alá, Zayn mellkasához szorítani az arcom, hogy ne halljak, ne érezzek..de a lábam nem vitt.Ott álltam volna hajnalig, ha nem hallom meg Louis élvezettől kicsit eltorzult hangját.
-Oh, Meli!-Meli?AZ a Meli?Szólalt meg újra a kis hang a fejemben.Hirtelen minden fájdalom megszűnt..vagy csak olyan erős lett, hogy az agyam inkább kikapcsolta.Járásra kényszerítettem a sokktól még kicsit merev lábaimat, és bementem Zayn szobájába.Levetkőztem, közben pörgött az agyam.Ébren kell maradnom, hogy ha Meli éjjel lelépne, az ablakból tudjam megnézni magamnak.Ledobtam az inget és bebújtam Zayn mellé.Tudnom kell, hogy ő e a csaj?Nem tudom, hogy miért, de meg kell tudnom..Újabb nyilallást éreztem a mellkasomban, ahogy Louisék nyögéseire gondoltam.Abban a pillanatban sírni támadt volna kedvem, de Zayn megmozdult.Összerezzentem, a vér megfagyott az ereimben.Látott?Hallotta, hogy kimentem?Vajon hallotta, hogy mire gondolok?
 De nem...csak átkarolt.Édesen szunyókált tovább.Ahogy az arcára néztem, minden fájdalmas gondolat megszűnt a fejemben.Csak Zayn nyugodt arcára koncentráltam és lassan én is átadtam magam a jól megérdemelt szundinak.
Másnap reggel nehezen emeltem fel a seggem az ágyból.Zayn már nem volt ott..biztos lent van, kávézik, vagy valami.Miután megropogtattam a csontjaimat, és kinyújtóztattam az elgémberedett végtagjaimat, egy laza inget és egy boxert felhúztam magamra és lementem a konyhába.Beindító látvány fogadott.Zayn félmeztelen reggelit készített a kályha előtt.
-Zayn..-mosolyodtam el.Felém fordította a fejét és elvakított mosolyával.
-Jó reggelt gyönyörűm, hogy aludtál?-na ezen kicsit el kellet gondolkozzak.Az alvással nem volt gond, viszont az álmokkal..
-Jól.-mondtam végül-Louis?
-Louis is jól aludt-kacagott Zayn.
-Nem..úgy értem hol van?
-Honnan tudjam?Nem vagyok az apja, Nessi.-odaléptem hozzá és adtam egy puszit a szájára.
-Elégeted a reggelit.-suttogtam az ajkaiba, mire ő visszafordult a sütőhöz.A hátának dőlve az állam a vállára tettem és a hasánál átkaroltam.-Nagyon sexy vagy a kályha mellett.
-Igen?Talán egyszer indítok egy főző műsort.-vigyorodik el.
-Hahaha-mondtam monoton hangon-Örülsz mint majom a farkának, de a kaját odaégetted.
-Hogy az a...-motyogta idegesen és elzárta a gázt.
-Jó reggelt.-hallottam meg a jól ismert nyávogós hangot.Zaynnel egyszerre pördültünk meg, és kb. ugyanolyan rémült arcot vágtunk.
-Melinda?-tért magához Zayn-Mit keresel itt?-Én tudom,szólalt meg a belső gunyoros hangom, ez a ribanc hempergett Louisal az éjjel.
-Oh én csak...Louisal aludtam az éjjel.-pirult el, de a szemét nem tudta levenni a pasim meztelen mellkasáról.Ő az enyém ribanc!Azok a tökéletes kockák, a tetkók, a mellszörzet, az egész szexisten mind az enyém, ne nézz rá ribanc!!! Ordítozott bennem a féltékenység.
-Jó reggelt mindenkinek.-jelent meg mosolyogva Louis.Hogy mosolyoghat ez ilyen boldogan, mikor egy rusnya kurvával dugott az éjjel?!
-Jó reggelt.-motyogtam csalódottan, Zayn szemei szikrákat vetettek, megragadta Louis karját és kirángatta egy "Beszélnünk kell, négy szem közt"-öt motyogva az összeszorított fogai közül.Ajaj!Louis kapni fog a szájára.
Kárörvendően vigyorogtam utánuk, mikor rájöttem, hogy ezek kettesben hagytak...vele.
-És Nessi....Te mit keresel itt?-kérdezte csak úgy mellesleg.
-Öhm......kávét kérsz?-tereltem el pirulva a témát-Vagy reggelit?-Miért jópofizok ezzel a ribanccal?Mibe le mernék fogadni, hogy ő a kukkoló!
-Igen, kérek.-mondta és az ujjaival dobolni kezdett az asztalon.A türelmetlenség jele...ez azt akarja, hogy kiszolgáljam?!Még mit nem.
-Hát..szolgáld ki magad.-mondtam keserűen mosolyogva az orrom alatt, majd felsunnyogtam a szobába.Én tuti nem fogom szórakoztatni a Miss.Lefeküdtem Louisalt.Bosszankodva pakoltam a táskámba, mikor jött egy SMS.Mohón kaptam a telefonom után, reménykedve, hogy Liam, vagy Peti jelentkezik, de egyik sem.Ismeretlen szám.A titkos csodálóm villant be, de kép nem volt csatolva az üzenethez.
Jó reggelt Nessi!Kérlek gyere be hamarabb a suliba, hogy tudjuk megbeszélni a kirándulás helyszínét.  Nate xx
-Te csak ne küld nekem a puszikat.-morogtam magamnak és a farmer zsebembe mélyesztettem a telefont.Ha azt akarja, hogy korábban oda érjek, akkor most el kell induljak...-néztem idegesen az órámra.Nem cicóztam sokáig, rohantam is a bejárati ajtó fele.
-Nessi várj!-szólt utánam Zayn.Odarohant hozzám és hosszú csókot nyomott a számra-Szeretlek.-suttogta az ajkaimba, majd utamnak eresztett.
Már így is elég szarul kezdődött a napom, de még Nate is betesz nekem.Ahhh nagyon szükségem van Petire már....Ma délután el is fogok menni a kórházba hozzá.Írtam egy SMSt útközben Petinek: Hiányzol Pepicsuuu :(. Szinte azonnal jött a válasz: Te is nekem...vigyél haza!.
 Elmosolyodtam a gondolatra, hogy újra Petivel éljek és a legnagyobb gondom az legyen, hogy mikor baszhatunk be megint.A csendes melankóliámat egy éles csattanás zavarta meg.Nem is csattanás, ajtócsapkodás.Mellettem egy fekete, sötétített ablakú BMW állt meg, és Nate szállt ki a volán mögül.
-Elvihetem, szép hölgy?-kérdezte udvariasan.
-Igen.-mondtam egy ferde mosolyt villantva és beültem az autóba, miközben Nate illedelmesen tartotta nekem az ajtót.Csendben utaztunk a suliig, de nem fordult be a suli utcájába.
-Nate!Elaludtál!-mordultam fel-Fordulj vissza.
-Nem-nem, hercegnőm.Nem az iskolába viszlek..-suttogta és bekattintotta a gyerekzárat.
-Nate!Engedj ki!Vigyél a suliba most azonnal!
-Ne félj, édesem....csak szórakozunk kicsit.-vigyorodott el ördögien.Elsápadtam, a szívem összeszorult.Rámjött a pánik.Másodszor fog el az érzés...és nagyon nem jó!
-Segítség!!!-sikítottam ki az ablakon, de szinte azonnal felhúzta az automata rendszerrel.
-Nem hall meg senki....és nem talál meg senki..-motyogja bosszúsan, mégis öntelten mosolyogva.
-Neee!-rángatni kezdtem a kilincset, de esélyem sem volt.Innen nincs kiút.Döbbentem rá.