Chapter 24

Louis szemszöge

Egész éjjel nem aludtam, csak Nessin gondolkoztam és forgolódtam az ágyban.Megszokott hogy mellettem alszik valaki, de az mér kevésbé, hogy egy nagyon hangosan horkoló pasi.

 Peti be nem fogta a száját éjjel.Aludt, de mégis sikerült túlhorkolnia a gondolataimat.Egy órát sikerült szunnyadnom, azt is csak azért, mert az agyam már kikapcsolt annyira, hogy ne tudjak gondolkozni semmin.

 Peti ébresztett, nem túl kellemes módon.

-Szivecskéééém.-suttogott a fülembe-Kelj fel, drágám, az izmos, szexy hasadra süt a naaaaap-mondta eltorzított, buzis hangon.

-Fogd be Peti, vagy elköltözök.

-Jaj ne, csak azt ne!Ne hagyj el!Ki az a ribanc, he?!-folytatta a játékát.

-Petii!!!-morogtam már idegesen.

-Peti?szóval így hívják őt is?Miért nem gondoltál a gyerekeinkre?!Mit fogok mondani nekik?Jaj drágáim, apátok elhagyott egy jobb Petiért?!Ez már váló ok!Én ezt nem bírom!Válni akarok.-kezdett el csapkodni egy párnával.Eddig bírtam, kitört belőlem a nevetés.

-Oké oké hagyd abba, nem csaltalak meg, csak hagyd abba!-kacagtam, és elvettem a kezéből a párnát.

-Oh, tudtam, tudtam, hogy szeretsz-rebegtette nőiesen a pilláit, mire csak forgattam a szemem.

-Mára elég volt a buzulásból...mennem kell dolgozni...te meg..

-Mennem kell szerezni neked egy ágyat-vigyorog és feltápászkodott, megropogtatta a csontjait.

-Jó ötlet..

-De ha ennyire szeretnél velem aludni..akkor...az én ágyamba mindig van hely számodra-kacsintott és dobott egy csókot-Igazán jó volt veled, egyszer megismételhetnénk.-váltott át megint buziba.

-Jéééézusom Peti, ha ezt megemlíted bárki előtt, én téged nem ismerlek többet!

-Miért, szégyellsz a barátaid előtt?-kacagott-Stip stop enyém a fürdő!-rohant be a mosdóba, mint egy nagy gyerek.

-Nem vagyok meleg!-ordítottam utána.

-Tagadd csak baby, de az éjjel történtek magukért beszélnek!!-kiáltott ki.

-De nem történt semmi!

-Oh, ez most megsértett!-ribogott buzisan, majd pár másodperc csend után egyszerre nevettünk fel.

 Reggeli tevékenységek után busszal mentem suliba, Petinek adtam a kocsit, hogy tudja az ágyat hazahozni vele.Az első órám Nessi osztályával volt.Nehéz volt a helyére néznem...túl üres volt...Liam is gyakran pillantott oda.Talán sejti, hogy valami gond van...vagy talán tudja is...Minden esetre egy próbát megér.Megkértem, hogy maradjon bent órák után.Ugyanezt kértem Nate-től és Haroldtól is.

 A tanáriban semmi sem változott.A tanárok készültek órákra, megbeszélték a rossz diákok csínyeit és büntetésüket, csak én voltam az, aki a lehető legtávolabbi sarokba húzódtam be, és magányosan bámultam ki az ablakon.Rossz ötlet volt.Megláttam Zaynt, ahogy Melindával kézenfogva jönnek a suli fele.Zayn arca nem volt valami vidám, sötét karikák voltak a szeme alatt..Sírt?Innen úgy tűnik, de nehéz megállapítani, hisz Zaynt sosem láttam sírni.A haja fésületlenül meredezett a fején, a ruhái sem simultak tökéletesen a testére, csak úgy magára rángatta őket.Jézusom, miket gondolok, talán túl sok időt töltök Homi-Petivel.

 Melinda-Zaynnel ellentétben-Nagyon elégedettnek látszott.Szorongatta Zayn kezét, csacsogott és ide oda ráncigálta.Kibírhatatlan nőszemély.El sem hiszem, hogy lefeküdtem vele.

....

-Tanár úr!Tomlinson tanárúr....ébredjen!-rázogatta meg valaki finoman a karom.Elaludtam az ablakpárkányon.Liam ébresztgetett és aggódva nézett.

-Ébren vagyok.-mondtam rekedtes hangon és megköszörültem a torkom.

-Jól érzi magát?

-Nem..vagyis igen...

-Miről akart beszélni velünk?-szólalt meg Nate.

-Nessiről és a kirándulásról.

-Nessiről?-kérdezett visszameglepeten Harry-Mi van Nessivel?

-Eltűnt már 2 napja.Egyikőtök sem látta?-alaposan végignéztem a bandán.Liamet szintén sokkolta a hír, egy szót sem tudott kinyögni, teljesen elsápadt.Harry a szemöldökét magasan felhúzta meglepettségében, Nate meg ráncolta a homlokát.

-Nem.Miért kérdi tőlünk?

-Mert ti ketten-intettem Harry és Nate felé-Összetűzésbe keveredtetek a lánnyal.

-És én?-kérdezte kicsit rekedt hangon Liam.

-Te vagy a legjobb barátja, tudtommal.Nem tudod hova mehetett, vagy mi történt vele?

-Nem.-mondta a három srác egyszerre.

-Értem...Nate, te maradj még, ti ketten elmehettek-legyintettem az ajtó fele és elővettem a  laptopom.Liam és Harry kimentek a teremből, Nate leült egy székre.

-Engem gyanúsít?-kérdezte felszegett ággal.Meglepett ez a kérdés, lemondtam arról hogy tudnak bármit is Nessi eltűnéséről.

-Nem, Nate...miből gondolod?-de ha már így rákérdezett, fennmarad még a listámon.

-Én...nem, semmi.-zárta le a témát-Miért kellett maradjak?

-A kirándulás miatt.

-Jaa...-esett le neki.

-A kirándulás nem maradhat el..de nekem dolgom van, így rád bízom az egész dolog megszervezését.Hívhatsz segítőket, ha egyedül nem megy.A döntés a tiéd.

-Értem...köszönöm.-leadtam neki a linkeket, hogy hol lenne jó egy kirándulás, aztán hazaküldtem.

Fáradtan dobtam magam le a székre.Elmerengve néztem ki az ablakon, természetesen Nessire gondoltam.Megintcsak megszakították az önfanyargatásom.

-Tanárúr...mi történt Nessivel?-Liam állt a hátam mögött-Mindent mondjon el, meg akarom találni.-jelentette ki ellenmondást nem tűrően.

Nessi szemszöge

Nehezen tértem magamhoz, valami különleges illatra...Finom tükörtojás, pirítos kenyér és tea.Nyami.A hasam megkordult, pedig még ki se nyitottam a szemem.Autómatikusan az illat irányába fordítottam a fejem és kinyitottam a szemem.Jól sejtettem.Nem messze az arcomtól egy kicsi székre ki volt téve egy tál, rajta különféle finomságok.Annyira éhes voltam, hogy nem is néztem körül, csak a kajára vetettem magam.

 Csak miután már elpusztítottam a tál tartalmát, akkor vettem észre, hogy Harry csillogó szemekkel figyel kicsit távolabb tőlem.Furcsa mód elszégyelltem magam, az arcom a fülem hegyéig elvörösödött.

-Nincs miért szégyenkezz...sokat aludtál és kifárasztottalak, normális hogy éhes vagy-állt fel a székéről és közelebb lépet, leguggolt mellém-szeretnéd, hogy hozzak még ételt?Frissen finomabb lesz-simogatta meg az arcom.Nem tudtam ellenállni, és magamba folytani a bűnös vágyaim.

-Igen, kérek még.-motyogtam.

-Egy pillanat és hozom.Aztán megbeszéljük mik lesznek a továbbiakban, és mik a szabályok.-vette az üres tányért és kiment.Hallottam ahogy kattan a zár.Véletlenül sem hagyna magamra nyitott ajtóval...

 Kicsit körülnéztem.A múltkor sötét volt, alig láttam, de most fel van kapcsolva a villany.E mellett még az is feltűnt, hogy nem vagyok összekötözve...A kezem és a lábam még elég használhatatlan, el vannak gémberedve a végtagjaim, ha akarnék se tudnék felállni.

 De mit akarhatnak tőlem Harryék?Mert azért nem tartanak olyan lehetetlen körülmények között...ételt, italt  kapok...kedvesen beszél velem, ha én is...matracon aludhattam és be voltam takarva valamilyen pokróccal...gondoskodik rólam.Megölne?Ha ez lenne a célja, akkor nem bánna "jól" velem.Szexjáttékként használ?Talán igen.Hisz ételt kapok...aludhatok kényelmesen...azért, hogy legyen energiám, ha újra kanos lesz?

 Valószínüleg ez a helyes válasz.De még mindig nem értem miért én?Mit is mondott Nate?Hogy valaki fizetett nekik.Szóval nem az ő tervük volt, ugye?De azért szépen kihasználják a lehetőséget, mondhatom!

 Mennyi esélye van annak, hogy elengednek?-tettem fel magamnak a költői kérdést-Nem sok.Mert elárulhatom bárkinek, hogy mit tettek...mert senki sem tudja hol vagyok, senki sem tud megmenteni...

 Felmerül egy újabb kérdés:Keres-e valaki egyáltalán?Hiányzom én bárkinek is?Zaynnek?Talán Zayn keres...tudom hogy szeret, és nem hagyja annyiban...meg fog keresni..meg fog találni...lesz még nap, hogy együtt leszünk, hogy szorosan a karjaiba zár, és nem enged el soha..Hiányzik..Az illata, az izmos karjai, ahogy biztonságot adnak amikor megölel..a csókja, ami elfeledteti velem, hogy milyen szar világban élünk..Hiányzik, de tudom, hogy keres..nem adja fel.Szeret engem, legalább annyira mint én őt.

Lépteket hallottam...Harry közeledik.Lelkileg felkészültem a legrosszabbra, de Zayn arca ott lebegett előttem.Túl kell éljem...hogy vele lehessek újra.Megteszem amiket kérnek tőlem...ha cserébe újra láthatom Őt!

-Szeretlek, Zayn..-motyogtam magamnak fennhangon.Nem hagyom fel a reményt.

_________________________________________________________________________________

Hello!Remélem tetszett a rész!Milyen volt az 1Dday, ti néztétek?Én nem tudtam végignézni, de amennyit láttam belőle, imádtam :D.Még egyszer köszi a komikat, és a szavazatokat, sokat jelentenek nekem!

Tudom, hogy kések a résszel, sajnálom, nagyon bepörgött az életem a sok informatika verseny, kurzus, aztán meg az edzések, meg a plusz iskolai tevékenységek miatt, így nem volt időm.Szombaton megint versenyre megyek, de pénteken vagy vasárnap lesz rész, igyekszem hosszabbra írni, hogy pótoljam a múlt hetit, de nem ígérhetek semmit.Köszönöm a komikat, a lájkokat, a jó és a rossz véleményeket is :) További szép..hetet/napot :D

Chapter 23

Nessi szemszöge

-Nem értem...miért vagyok én itt?-kérdeztem miközben Nate leguggolt mellém.Fekete szemei izgatottan csillogtak, nem tudtam levenni róla a tekintetem.

-Egy bizonyos személy sokat fizetett nekünk, hogy téged távol tartsunk az iskolától, a várostól és az emberektől....-kezdett bele a magyarázkodásba.

-Ki ez a személy?És mennyit fizetett?-vágtam közbe.

-Ne vágj közbe, szépségem, nehogy kedvem támadjon megütni a szép arcodat.-simogatta meg lassan az arcom a jobb kezével, majd a mutató ujját az állam alá csúsztatta és megemelte a fejem-Igazán kár lenne ezt a szépséget tönkretenni, ugye?-suttogta és egyre közelebb hajolt hozzám.Nem tetszik ez a közelség.Főleg hogy ilyen nyájas hangnemben fenyeget...Mit akar?

 A kérdésemre a válasz hamar kiderült.Nate ajkait az enyémre tapasztotta és mikor nem működtem együtt vele, két ujjával szorosan tartotta az állam és a nyelvét erőszakkal bedugta a számba.Nem tudtam elhúzódni, sem elfordítani a fejem.Kínomban nyögtem egyet, Nate meg abbahagyta a csókot.

-Ej, gyönyörűm..légy kicsit engedékenyebb velem szemben, hisz a kezemben van az életed.-simogatta meg az arcom.

-Engedj el.-csattantam fel.

-Nem engedhetünk el.-mondta Harry valahonnan a háttérből-Már csak azért sem, mert nem akarunk.-próbáltam rá nézni, hogy lássam mit matat, de Nate eltakarta őt.
-És...mit fogtok csinálni velem amíg...itt vagyok?
-Szórakozni fogunk, Nessi.-féloldalasan mosolyodott el Nate, majd lassan megnyalta az ajkát-Amióta csak megláttalak az osztályba...arra vágyom, hogy szétkúrhassalak....hogy engedelmességre tanítsalak téged.-mondta rekedtesen.Éreztem a komolyságot a hangjában.Megrémített az elszántsága.
-Kérlek engedjetek el.-suttogtam kiszáradt torokkal-Fizetek, ha kell..anyám gazdag.
-Nem elég gazdag....-lépett Nate háta mögé Harry.Nate elvette a kezét az arcomról és felállt-Kötözd ki, és vidd ki a wc-re.Addig lehozok egy kevés ételt.Vigyázz rá.-parancsolta Harrynek, aki szó nélkül felrántott a földről és lehajolt hogy kikösse a lábam.Amint a kötél lejött a lábamról, teljes erőmmel az arcába rúgtam.Harry feje hátra csuklott és elterült a földön.Kaptam a lehetőségen és maximális sebességgel rohantam az ajtó fele.Sikerült kijutnom, egy hosszú folyosón kellett végig szaladjak, hogy a lépcső aljába érjek, de már hallottam a hátam mögött Nate bosszús szitkozódását.
-Hülye kurva.-rohant utánam, és sajnos gyorsabb volt mint én, hátulról elkapott, és nekilökött a falhoz.Egész testével nekem nyomódott, a falhoz préselt.Háttal álltam neki, ő hozzám simult és nem engedett el.-Ezért büntetést kell vonjak rád...nem is én, hanem Harry.Ő sérült meg miattad.
-Nate...az istenért, ne hülyéskedjetek már!Ez egy rossz vicc!Engedjetek el.-nyöszörögtem.Nate szorítása engedett...egy röpke pillanatra azt hittem észhez tért, de nem.Csak átadta a helyet Harrynek.Harry megfogta a kezem és elrántott a faltól.A karomat fogva húzott vissza a "cellámba".Az arca véres volt kicsit a rúgásomtól, de kifejezéstelen.Amint beléptünk ő becsukta az ajtót, Natet kizárva ezzel.
-Ne már, haver, legalább hadd nézzem!-nyafogott kívülről.
-Húzz el Nate...innen átveszem.-morogta Harry, közben végig a szemembe nézett.Nyeltem egy nagyot, habár a torkom eléggé ki volt száradva az ijedtségtől.Hallottam még, Nate lépteit, ahogy távolodik.Harry is csendben hallgatózott, várta hogy becsapódjon a kijárati ajtó.Amint ez megtörtént, a figyelmét újra nekem szentelte.
-Most mit akarsz velem csinálni?-kérdeztem egy oktávval magasabb hangon a rémülettől.

Louis szemszöge

-Jaaaaj, haver nagyon király volt ahogy otthagytad Zaynt.-lelkesedett Peti kifele menet-Kellett volna adjál neki egy jobbost-boxolt a levegőbe-majd egyet ballal is-ismételte meg a mozdulatot a másik kezével-aztán egy jobb ballast-suhintott még párat a levegőbe.
-Nyugodj meg.-morogtam az orrom alatt fáradtan.
-Héj, most te hol fogsz aludni?
-Nem tudom..van kocsim.
-A kocsidban?Beteg vagy?Költözz hozzám!
-Van házad?
-Hát egy kis lakásom van..Nessivel éltünk ott...egyszobás...egyágyas, szóval ha lehet ne bújj hozzám.
-Hát abban biztos lehetsz, haver.-forgattam a szemeim-De te Nessivel aludtál?
-Igen...félre ne értsd, nem dugtunk...-kicsit megkönnyebbültem, bár semmi közöm hozzá-...csak néha.
-Néha?-nem tudtam leplezni a dühömet.
-Nyugi haver, csak néha, mikor nagyon be voltunk szívva, vagy ha Nessi szomorú volt, vagy a születés napokon, minden teliholdkor meg ilyesmi.-kacagott harsányan, kellett pár mp mire leesett, hogy csak szívat.
-Oké, értem.fogd már be.Hol fogok aludni?
-A földön.Holnap szerzek neked is ágyat, csak kell majd valaki aki elhozza.
-Ezt rám bízhatod...de egyelőre ez a legkisebb gondunk...meg kell találjuk Nessit.Mikor hazaértünk írunk egy listát, hogy ki vihette el, és miért....
-Igaz...kezdhetjük az összes exével...
-Mi?!Olyan sok volt?
-Hát..elég sok volt...és nagyrészt mind ilyen seggfejek, mint Zayn.
-Zayn nem seggfej csak...
-Csak?!Elég nagy seggfej...épp a titkárnőjét kúrogatja, miközben Nessit elrabolták.
-Oké oké..nem vitatkozom...de nekem úgy tűnt tényleg szereti őt...szereti Nessit...ez a ribanc meg eddig minden kapcsolatát tönkretette valahogy..
-Szóval Melinda is felkerül majd a listánkra?-kérdezte izgatottan Peti.
-Nem tudom....elég buta liba a csaj..majd meglátjuk.
-Buta liba?Akkor hogy sikerült szétszednie Zaynt és a többi kurváját?
-Hazugságokkal....gondolom.-vontam vállat-sokszor próbálkozott Zaynnél, de neki nem kellett.
-Hát ahhoz képest, most szépen kúrogatja.Nem is értem miért nem zavar, Zayn szerint szerelmes vagy Nessibe.
-Fogd be!-vörösödtem el-Nessi a diákom és a legjobb....volt legjobb haverom csaja.
-Ex csaja-javított ki Peti-Nem hagyom hogy ezek után újra összejöjjenek.
-Csak kerüljön haza...-motyogtam és ezzel a témát le is zártam.Elmentünk Peti házához...kicsi lakás, egy szoba, fürdő, konyha....nem nagy dolog.Peti letusolt és ágynak dőlt, de én nem tudtam aludni.Nessi járt az eszembe....az ő arcát láttam, az ő hangját hallottam, az ő illatát éreztem, bár az utóbbit lehet, hogy azért, mert a házában ücsörgök.
 Kimentem a konyhába, felgyújtottam egy asztali lámpát, amit a fürdőben találtam..bár nem tudom mit keresett ott.
 Leültem az asztalhoz, vettem egy papírt, ceruzát és írni kezdtem.Minden nevet felírtam, aki az iskolába jár és köze van Nessihez:
 Liam Payne
 Nate Badrick
 Harry Styles
 Sophia Averay
Hmmm...nem nagyon kommunikált emberekkel...Ezek közül is csak Liam barátja volt...Nate-t és Harryt egy szüneten le kellett szedjem róla, Sophiaval meg kötekedett az egyik óra elején.Minden esetre beszélgetek mindegyikkel....
 Felírtam még pár embert a listára...eszembe jutott a szőke csávó, aki a gyors étteremben dolgozik .. .Niall....nem tudom már a családnevét.És úgy lenne szép, ha felírom Zaynt is...talán ő a tettes...vagy tényleg ilyen hülye, és elhiszi, hogy Nessi elhagyta szó nélkül?
 Ki van még?Talán ennyi...ennyit ismerek én...a többihez szükségem van Petihez.
 Gondosan összehajtogattam a papírkámat és mélyen a zsebembe csúsztattam.Meg kell találnom őt...ki tudja hol lehet...vagy él-e még...Hideg berzengés járja át az egész testem...
 Kinézek az ablakon, de csak sötétség van már kint.A város ezen részén gyenge a közvilágítás, így csak a hold világít be...Helyzet iróniája, hogy épp telihold van.Vajon Nessi is észreveszi a holdat?Vajon ő gondol rám?

Nessi szemszöge

-Sssss...-csitított Harry és közelebb lépett, én meg automatikusan hátráltam-Nem foglak bántani...gyere ide, ha engedelmeskedsz, nem lesznek köztünk problémák.-nyújtotta felém a kezét-Gyere..-bátorított, de nem mentem.Nem akartam menni.Csapdába szorultam a fal és Harry közé, de akkor sem voltam képes megfogni a kezét.

-Hát jó...akkor elintézzük máshogy....-elővett egy kötelet a háta mögül.El akartam rohanni, de a lábam nem vitt.Harry megfogta a remegő kezeim és összekötötte őket a hátam mögött.

-Ne Harry....engedj el kérlek.-éreztem a meleg könnycseppjeim, ahogy végigfolynak az arcomon, le az állam hegyéig és onnan lecseppennek.

-Ne sírj Nessi...érted teszem ezt...hogy engedelmes légy.Ha jó leszel, egy idő után nem itt kell élj, hanem fent, a házban...velem és Nate-l.

-Engedjetek haza...-nyöszörögtem, közben Harry egy asztalt húzott a pince közepére, épp a lámpa alá-Mit akarsz csinálni?

-Szórakozni fogunk, baby.Most levetkőztetlek.

-Mi?-kérdeztem extra magas hangon.Harry csak odajött hozzám, és lehúzta a nadrágom.Nem tudtam mit csinálni, csak elfordítottam a fejem és becsuktam a szemem.Harry kicsit nehézkesen, de végül levetkőztetett..a melltartóm és a felsőm letépte rólam.Nem tudtam abbahagyni a pityergést, hagytam, hogy csorogjanak a könnyeim.

 Harry nem durváskodott velem.Az asztalhoz vezetett, az ölébe kapott és felfektetett.Hasra fektetett, a melleim az asztalnak nyomódtak, nagyon fájtak.A fejemhez lépett, leguggolt, hogy egyszinten legyen a fejünk.Finoman megfogta a fejem és megemelte.

-Egyenesen tartsd a fejed-előre fordította, hogy előre nézzek.Utána a hátam mögé lépett.Nem tudtam mozogni...nem mertem, mert ha megmozdulok, leesek, és eltöröm a karom, vagy a csuklóm, nem lenne túl okos mozdulat.Nem láttam, hogy mit csinál, de hallottam, hogy motoszkál.Vetkőzik.Kis idő múlva a ruhái puffannak a földön, ő meg mellém lép.Simogatni kezdi a hátam.A tarkómtól végig a gerincemen, le a fenekemhez...Ott elidőzik, simogat, tapiz, majd áttér a lábamhoz, végigsimít a combomon, a lábszáramon.

-Kikötöm a lábaid...ne mocorogj, hogy ne fájjon.-gyengéden szól hozzám, mintha tényleg érdekelné, hogy fáj-e nekem vagy sem.Megfogja a két bokám és szétteszi a lábaim, majd az asztal két különböző sarkához köti.

-Nagyon szép bőröd van..és puha..-újra végigsimít a gerincemen-Nagyon szép vagy, Nessi, kár hogy makacskodsz és pofátlankodsz...-az utolsó mondatnál éreztem a hangulat változását.Újra ideges lett.Valamit a combomra rakott, végigsimította vele a lábam belső felét.Bevallom, izgatott lettem az idegen tárgy érintésétől.

-Ez egy vibrátor..-mondta csendesen.A hangja nyugodt, fegyelmezett, közben a vibrátorral a lábam simogatta.A combom találkozásánál kicsit elidőzött, majd izgatni kezdett vele odalent.

-Ezt beléd fogom csúsztatni...majd beindítom.A büntetésed az, hogy nem élvezhetsz el...ha megteszed...megverlek.-mondta nemes egyszerűséggel, majd beindította a vibrátort.Nyöszörögnöm kellett a szavaitól.Nem élvezhetek el?Lehet ezt kontrolálni?Kicsit félretette a tárgyat és a kezével simogatta az "érzékeny" pontomat, majd az egyik ujját feldugta.

-Nahát Nessi!-meglepettség sugárzott a hangjából-Te nedves vagy...készen állsz.-motyogta, majd a vibrátort bepozicionálta és lassan kezdte belém csúsztatni, közben a másik kezével a fenekem markolta.Hangosan nyögtem az élvezettől és a fájdalomtól is.

-Igen Nessi.-suttogta Harry-Halljam, hogy élvezed.-még lassabban kezdte belém csúsztatni.Csak nyögtem a keze alatt.A szemem becsuktam és a testemre koncentráltam.Élveztem, ahogy a szexjáték teljesen betölt, élveztem ahogy Harry maszírozza a fenekem.Kicsit megforgatta bennem a játékot, mire hangos nyögéssel válaszoltam.Bekapcsolta a vibrátort, és elöntött a melegség.Fájt, feszített belülről a nagy méret, viszont élvezetes volt.Harry távolabb lépett.

-Szólj ha közeledsz...nyögd a nevem, Nessi.-suttogta a fülembe-De ne merj elélvezni!-figyelmeztetett.Hátra lépett, épp hogy láttam a szemem sarkából, ahogy csípőre tett kézzel áll, a szerszáma a hasát veri, és néz engem, ahogy kikötözve, tehetetlenül fekszek és nyögök a vibrátor hatására.Éreztem ott belül, hogy valami épülni kezd...egyre jobban élveztem és egyre több kellett nekem.Automatikusan mozgatni próbáltam a csípőm és nyögtem.

-Ne mozogj!Még elélvezel!-mordult fel Harry.

 Kis idő után éreztem, hogy kevés kell, hogy átbillenjek a vékony határon.

-Harry!Harry...-nyöszörögtem-Most....mindjárt...-nem tudtam egy épkézláb mondatot kinyögni.Harry viszont értett engem, nagyon is jól.Mellém lépett, és hirtelen kihúzta a vibrátort.Hangos nyögéssel jeleztem a nem tetszésem.Kikötözte a lábaim, azt hittem, hogy vége, de nem.Harry felült lovagló pozícióba a fenekem alá.Bepozíciónálta magát és keményen belém döfött.Hangosan nyögtem a méretétől és az élvezettől.Ő is eleresztett egy hangos nyögést.Lassan kicsúszott belőlem, majd megint belém döfött.

-Harry!-nyögtem pánikolva, éreztem, ha még egyet döf, én nem tudom visszatartani magam.

-Mondjad..mit akarsz?-kérdezte és lassan elkezdett kicsúszni belőlem-Hallani akarom...

-Harry....Harry kérlek....kérlek.-nyöszörögtem, és próbáltam mozgatni a csípőm, de csapott egy nagyot a fenekemre.Csípte a bőrömet a csapás, a csattanás vízhangzott a fülembe.Harry nem tudta türtőztetni magát, még egy erőset döfött belém, elérve nálam a teljes megsemmisülést.Miután elélveztem ő gyors tempót diktálva dugni kezdett, az egész szobában vízhangoztak a nyögéseink, aztán egyre lomhábban és mélyebben tolt belém, a végén egy hangos nyögéssel belém élvezett és a hátamra dőlt.

-Most meg kéne verjelek, amiért nem hallgattál rám...de megkegyelmezek..helyette más büntetést találok ki.-suttogta a fülembe majd megpuszilta a vállam-De most pihenj, szépségem, látom, hogy kimerült vagy.Ki kell pihend magad.-mondta és kicsúszott belőlem, leszállt rólam és kikötözött.A fáradtság és a lebegés még nem múlt el...gyengének éreztem magam, a testem gumiból volt.Harry különösen gyengéden ölelt magához, letett egy matracra és megpuszilta a homlokom.

-Már az enyém vagy...aludjál.-suttogta én meg lehunytam a szemem és elaludtam.

Chapter 22

Sziasztoook!Nos itt a rész amit ígértem.És boldog halloweent!Kérlek komizzatok, lájkoljatok, mert tulajdon képen ettől függ, hogy folytatom-e a blogom suli közben is.Ha látom, hogy van érdeklődő, lesznek részek, hetente 1x vagy 2 hetente, az időtől függ :) Készítettem fb csoportot, aki be szeretne lépni, az bármikor megteheti, csak előbb rá kell jöjjek, hogy hogyan kell ezt a blogba ültetni.Addig is keressetek meg fb-n, és írjatok rám nyugodtan, én beadlak titeket a csoportba : Nessi .A csoport hasznos dolog, mert ott lesznek meghirdetve az új részek, talán előzetes is lesz, vagy véleményt is kérhetek ki.E mellett lehet ott csevegni minden féléről.Nem kizárólag a blogrol.Oké mostmár olvashatjátok a részt: 

Nessi szemszöge

 Szörnyű fejfájással ébredtem.Miután sikerült kinyitnom a csipáimat, hiába pislogtam a sötétség nem tűnt el.Gondoltam éjszaka lehet, mert nem látok semmit, talán kis idő múlva megszokja a szemem a sötétséget...de nem.Értetlenül próbáltam a szememhez nyúlni, hogy megnézzem tényleg kinyitottam, vagy csak kezdek megőrülni, de valami akadályozott ebben.A két kezem szorosan a hátam mögé vannak kötve.A kötél belevág a bőrömbe, ahogy próbálom kiszabadítani.Mi történik itt?

A földön fekszek, a bokáim is össze vannak kötve.A testrészeim el vannak gémberedve, nehezen tudok mozogni.A vak sötétség csak súlyosbít a helyzetemen.Hol vagyok?Hogy kerültem ide?Miért vagyok megkötözve?És vajon mire nem emlékszem?

Louis szemszöge

Meli nem akart lekopni rólunk.Zayn is hazajött, és szinte azonnal a torkomnak ugrott, hogy hol van Nessi, mit csináltam vele, stb.Meli vágott közbe.

-Nessinek az anyja átjött délelőtt, Nessi cuccaiért.

-Minek kellenek azok neki?-értetlenkedett Zayn.

-Mert elköltöznek...

-Mit csinálnak?-ordított Zayn és máris hívta Nessit, persze hiába-Miről beszélsz?!-ugrott neki Melinek, aki ijedten tapadt fel a falra.

-Nem tudom...azt mondta, hogy elköltöznek és hogy kellenek a ruhái...feljött, bepakolt és elmentek.

-Lehetetlen.-szóltam én is közbe-Nessi nem menne el szó nélkül...

-Ő szeret engem, nem hagyna el!-boxolt dühösen a falba Zayn-Hazudsz, te ribanc!-Meli torkának ugrott, Meli azonnal el kezdett sírni.

-Nem, nem, én nem hazudok!-zokogott.Visszahúztam Zaynt a vállától fogva.

-Felhívom az anyját, jó?Nyugodj meg, biztos csak valami félreértés történt.-Zayn meg se várta, hogy végigmondjam, felvágtatott az emeletre.

 Elgondolkozva pötyögtem be Lily számát, és épp hívtam volna fel, mikor valami megzavart.Meli megcsúszott a szőnyegen és odavágta magát.

-Jaaaj, Louis, babe, segíts kérlek felállni.-nyivákolta.Hogy minek kellett nekem ezt a libát felszednem, azt sem tudom.Odamentem hozzá és felsegítettem.

-Lehorzsoltam a térdem, hoznál nekem egy ragtapaszt?-némán bólintottam és a fürdőbe siettem, mire visszaértem az asztalra tett telefonomra valahogyan víz került.

-Mi az isten történt?-kaptam fel és próbáltam beindítani, de már késő volt, ezt dobhatom ki a francba.Ölt meg az ideg.

-Jaj, ne haragudj, véletlenül kiöntöttem a vizet és...-sopánkodott Meli, de az ideg elöntött, és már emeltem is a kezem, hogy adjak neki egy pofont, de épp ekkor csengettek.

-Mocskos kis ribanc, húzz el a házamból-sziszegtem, mire ő sírva rohant fel Zayn szobájába.Morcosan a zsebembe mélyesztettem a telefonom és gyors léptekkel siettem az ajtóhoz, majd feltéptem azt.

-Mi van?-kérdeztem bunkón, de rögtön megbántam.Peti állt előttem, Nessi haverja, kórházi hálóingben, kötésekkel a testén, kócos, zsíros hajjal, kétségbeesett, de fáradt szemekkel-Jézusom Pepi, hát mit keresel te itt?

-Nessi!Valami baj van!!-sántikált be, félrelökve engem az ajtóból.Elképedve mentem utána.Csupasz segge kilógott a hálóingből, de nem úgy tűnt hogy észrevette...mintha csak az elmegyógyintézetből szökött volna meg.

-Tudom, az anyja volt itt és mondta hogy elköltöznek.

-Elköltöznek?-nézett furán-Nem...Nessit elrabolták!-most rám került a sor, hogy furán nézzek.

-Nem....elköltöztek..mondta Lily.

-Nem, kizárt, biztos vagyok benne, hogy tévedsz...elrabolták.Érzem!És Lily is mondta!-elképedve néztem rá, majd kicsit megráztam a fejem, hogy összeszedjem a gondolataimat.

-Te megszöktél a kórházból.-nyögtem ki végül a nyilvánvalót.

-Igen, mert muszáj volt.Meg kell keressem őt.

-Jól van..megkeressük...de így te nem tudsz segíteni..menj vissza és holnap..

-Nem, nem holnap, most!-kiabált, mint egy őrült-Hát nem érted, Nes...

-Mi folyik itt?-szólt közbe Zayn-Peti, te mit keresel itt?

-Nessit elrabolták!!

-Meli?!-ragadta meg szorosan Meli karját-Hazudtál?

-Nem....nem, igazat mondtam....tényleg..És amúgy is,..nézd meg a csávót...beteg...bolond, biztos téveszmében él!

-Igazat mondok, higgyetek nekem!-mondta Peti elkeseredetten.Zayn tanácstalanul nézett rám.

-Én Petinek hiszek.-suttogtam.

-Jaj, ne butáskodjatok már!-ribogott közbe Meli-Hisz itt volt az anyja, összepakolt és mondta hogy költöznek!

-Tényleg nincsenek itt a ruhái...-túrt a hajába Zayn.

-És mindenki tudja, hogy Nessi milyen....komolytalan...biztos csak..megunt téged és így koptatott le.-folytatta Meli, és láttam, hogy Zayn hajlik rá, hogy Melinek adjon igazat.

-Nem...Nessi nem ilyen!-szólt közbe Peti-Vagyis...tény hogy nem volt túl sok komoly kapcsolata, és hogy komolytalan de..

-Na látod!-vágott közbe Meli-Lépj túl rajta, az csak egy bajkeverő volt!-Meli készségesen nyújtotta Zayn felé a kezét, Zayn meg kicsit bizonytalanul, de elfogadta.

-Segíthetek túljutni rajta...-suttogta Meli csábítóan.

-Melinda!Fejezd be!-csattantam fel-Nessi szereti Zaynt, és sosem hagyná el...

-Nem menne el búcsúzás nélkül-helyeselt Peti.

-Te csak egy agybeteg vagy...-nézett Petire Zayn-Menj vissza oda ahonnan jöttél...és te!-nézett rám-Te meg szerelmes voltál belé!Azon se lepődnék meg, ha te beszélted volna rá őt, hogy hagyjon el!!-vádolt meg.Elvörösödtem dühömben, de a csalódottságom nagyobb volt.

-Gyere Peti...tűnjünk el innen..-felszedtem Petit a kanapéról-Nem látnak itt minket szívesen.

-De te nem itt élsz?-kérdezte zavartan.

-Többé már nem.-mondtam lemondóan, közben Zayn szemébe néztem, ahol csak haragot és vádaskodást láttam.Hamar felmentem a szobámba összepakolni.Addig Peti kapott tőlem ruhát.Mikor bementem a fürdőszobába, megláttam Nessi fogkeféjét.

-Elment fogkefe nélkül?-motyogtam magamban-Biztosan nem...

 Összepakoltam, és Petit támogatva kiléptünk a házból.Még hallottuk, ahogy Zayn nekiesik Melinek...ez a gyerek meg sem érdemelte Nessit.Megcsalja az első leendő alkalommal.Szégyen.

Nessi szemszöge

Körbevesz a sötétség...mindenhol ott van...egy apró kis fénnyaláb sincs a szobában...szoba ez egyáltalán?Hideg és kemény kőpadlón fekszem, a fal is ugyanolyan hideg....talán nem is szoba...talán halott vagyok.Ilyen, ha az ember meg van halva?Talán ezért nem emlékszem semmire...

Mi az utolsó emlékem?Kilépek a házból...és aggódok...képek miatt....amiken én és Zayn vagyunk...Ó, Zayn...

 Ez az egyetlen szó reményt ad a semmi kellős közepén is..Zayn.Hiányzik..kell nekem ő, szükségem van az ölelésére, a csókjaira, a nyugtató szavaira...

 Miért is mentem ki a házból...?Mert....suli....iskolába kellett mennem.Nem emlékszem, hogy bementem volna az épületbe....mert nem is mentem!Nate útközben felvett és...Ó, édes Istenem, Nate!Ő, ő volt az aki elrabolt...akkor talán mégsem vagyok halott....miért tette?És meddig voltam eszméletlen?

 Erős fejfájást okozott a gondolkozás, és a csuklómat már nem is érzem....talán nem kéne mocorogjak.Van egy olyan érzésem, hogy úgysem tudok kiszabadulni.

 Lépteket hallok.Kicsit abbahagytam a zihálást, hogy hallgatózhassak.Nem egy ember közeleg...talán kettő...Igen, jön két ember.Mély levegőt veszek, hogy a legnagyobb hangerőmön kiáltsak segítségért, de nem megy...csak egy rekedtes nyögés csúszik ki a számon, ami nem elég, de már mindegy is.Nyílik az ajtó, és a kintről áradó fénycsóva egyenesen szembe talál.Elvakít az erős fény, pislognom kell, hogy lássak is valamit.Két sötét alak áll az ajtóban.Azonnal felismerem őket.

-Nate!-mondom vádlón.

-Jó reggelt szépségem.-szóval reggel van?

-Oh Nessi..el sem tudod képzelni milyen kielégülést okoz a látvány, ahogy meg vagy kötözve.-mondta a másik ismerős, rekedtes hang.

-Harry.-mondtam ki kelletlenül a nevét.

Figyelem!!!!

A blogom bezárom határozatlan időre.Fogjátok fel úgy, mint egy szezon vagy évad vége.A téli vakációban és a nyári vakációban természetesen folytatom.Nem hagyom abba örökre.Köszönöm, hogy olvastátok és köszönöm azoknak akik visszajeleztek.Vissza fogok térni, de egyelőre az iskola és az iskolán kívüli tevékenységek lefoglalnak.Ne haragudjatok rám...
Lesz egy rész megírva még e hónap végén, amiben összegzem az eddig történteket, és a cselekvés is halad kicsit, hogy fokozódjon az izgalom ;)
 Addig is sziasztok :)

Chapter 21

Megint sokat késtem, egyszerűen suli közben nem jön az ihlet.Ada írta meg a rész 80%át, ezért nagyon hálás vagyok neki, KÖSZI!A helyzet az, hogy az ötlet megvan, csak nehéz megírnom.Lehet tartani fogok kis szünetet, amíg összekapom magam, de még jelentkezek, és majd tájékoztatlak titeket arról, hogy folytatom-e vagy sem.Jó olvasást.

-NATE!!-sikítottam kétségbeesetten és rángattam a kocsi ajtaját-Engedj ki!!Engedj ki te beteg állat!
-Nem...nyugodj már meg Nessi, nem foglak megölni, hidd el...
-Mit akarsz tőlem?-fordultam felé kétségbeesetten-Meg akarsz dugni?Vagy mit?!-Nate arckifejezése megváltozott.Egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán és lassan végignyalta a felső ajkát.
-Hmm...nem is rossz ötlet....-morogta.Én ledöbbentem.
-Miért rabolsz el?És mennyi ideig?Mit akarsz tőlem?
-Nyugodj meg, Nessi, minden kiderül idővel...Most add ide a telefonod.
-Nem!-kikaptam a zsebemből és megnyomtam a gyorshívót...hallatszott, hogy a telefon kicseng...anyám vette fel, de nem tudtam beleszólni.Nate félrehúzott a kocsival és rám vetette magát, én meg sikítottam.
-Neee!Engedj!!Engedj el!!-sikítottam, de Nate lefogta a kezeim, teljes súlyával rám nehezedett és kiütötte a telefont a kezemből, a padlóra esett.
-Fogd be ribanc!-kiabálta az arcomba idegesen.Az egyik kezével leszorította a kezeim a fejem fölé és a másikkal benyúlt a kesztyűtartóba, én meg sikítottam, hátha a vonal még nem szakadt meg a telefonban.Egy rongyot húzott elő és valami szarral benedvesítette majd a képembe nyomta....onnantól kezdve minden elhomályosodott és mély álomba szenderültem.

Louis szemszöge

Nessi már megint lógott az óráról. Nem is értem, hogy Zayn hogy lehet ennyire felelőtlen, hogy ezt hagyja. Azt hiszem a legjobb, ha beszélek vele. Az irodájába siettem, ő pedig ott ült, mit sem sejtve.

- Louis! Mi a gond? - emelte rám a tekintetét.

- Hogy mi a gond? Tudod te azt! Nessi megint nem volt órán! - mondtam dühösen.

- Ezt meg hogy érted? - nézett rám értetlenül.

- Úgy, hogy nem volt jelen az órán! Gondolom megint kis 'légyott' volt az irodádban. Végül is az fontosabb, mint hogy bejárjon az órákra, igaz? - vágtam hozzá dühösen.

- Louis halkabban, ha lehet! - felállt az asztalától és megkerülve azt szembe állt velem - Nessi nem volt itt. De hol van, ha nem az órán és nem velem?

- Nem tudom Zayn, de nekem vissza kell mennem! Próbáld meg felhívni vagy nem tudom! - ott hagytam őt a bizonytalanságban, de én is abban vagyok. Jó kérdés volt Zayntől. Ha nincs itt, és nincs a suliban, hol lehet ez a lány?

***

Nate itt maradt, hogy megbeszéljük a kirándulás részleteit, de Nessinek is itt kellene lenni. Ő is szervező.

- Nate, nem tudod Nessi merre van? - érdeklődtem a sráctól.

- Honnan tudnám? Egyébként sem érdekel! - válaszolta flegmán, egy váll rándítás kíséretében. Remek, senki nem tudja hol van. Elnyelte a föld ezt a lányt? Nem tudom Zayn jutott-e már valamire. Nem tudtunk még ma többet beszélni, de nagyon remélem, hogy megtalálta és nincs baj. Komolyan ez a lány vonzza a rosszat, a bajt magára! Zayn is inkább megsértődik, mint egy gyerek, és nem szól hozzám.

Este hazaértem, fáradt voltam, csak le akartam dőlni, de nem hagyott a gondolat, hogy Nessi még mindig nem került elő.

Meli szemszöge

Zayn hamarabb elengedett, így korábban már hazamentem néhány cuccomért és most itt vagyok a lakásukon. Gondoltam meglepem Louist és itt leszek amikor hazaér. Épp egy kis kaját készítettem mikor valaki eszeveszetten csengetni kezdett.
- Jövök már, nem kell megsüketíteni! - kiabáltam az ajtóban állónak, de nem vette le a kezét a csengőről. Sietősen nyitottam ki az ajtót. Egy számomra idegen nő állt ott, nem épp a legjobb állapotban.
- Elnézést! Louist vagy Zaynt keresem.
- Nincsenek itthon ... Segíthetek?
- Csak ... Kérem átadna egy üzenetet? Nagyon fontos lenne! - mondta zavartan
- Persze! Mondja csak!
- A lányom, Nessi! Azt hiszem elrabolták! - mondta kétségbeesve.
- Értem! - próbáltam döbbent arcot vágni, hogy engem is sokkolt a hír. Pedig egyáltalán nem. - Őőő .. Fogok szólni nekik! - tettem hozzá és a nő sietve távozott. Egy nagy frászt szólok, örülök, hogy eltűnt a képből ez a kis ribanc.
***
- Szia Louis! - üdvözöltem őt amint hazaért.
- Meli? Hogy kerülsz ide?
- Én csak meg akartalak lepni!
- Hát ez sikerült! - mondta kissé döbbenten
- Készítettem vacsit! - vigyorogtam rá
- Nem vagyok éhes, de köszi! - felvágtatott az emeletre. Természetesen követtem.
- Louis! Valami baj van?
- Ne haragudj de nincs hangulatom most beszélgetni! Csak szeretnék ... Egyedül lenni! Ugye megérted?

Lily szemszöge

Jobban örültem volna, ha sikerül beszélnem Louisval vagy Zaynnel. Remélem az a nő tényleg átadja, hogy ott jártam. De most ez nem is fontos. A rendőrségre siettem és már itt ülök vagy egy órája, még senki nem kérdezte meg mi a bajom. Gondolhatják, hogy nem unalmamban üldögélek!
- Elnézést! - szólítottam le egy arra járó rendőrt.
- Tessék Asszonyom!
- Kérem! A lányomról van szó! Azt hiszem, hogy ... Elrabolták! - szinte már könyörögtem neki. Egy irodába vezetett, ahol volt egy másik rendőr is, elmondtam nekik mindent arról a telefonhívásról.
- Szóval nem szólt bele, nem tudott beszélni a lányával?
- Nem, hányszor mondjam el, csak azt hallottam, hogy valakivel vitatkozik, és azt hiszem egy férfi volt ... Talán, nem tudom, nagyon bepánikoltam!
- Kérem nyugodjon meg! Még azt mondja el, mikor történt az eset? - kérdezte az egyik rendőr, a másik pedig szinte minden szavamat jegyzetelte.
- Reggel! Reggel történt! - dadogtam az idegességtől.
- Asszonyom, attól tartok egyenlőre nem tehetünk semmit! - mondja higgadtan a férfi.
- Tessék? Maguk rendőrök! Kezdjenek nyomozni vagy mit tudom én! - csattantam fel mérgesen.
- Kérem, Hölgyem! Nyugodjon meg! - visszaültetett a székre - Még nem telt el elegendő idő, hogy a nyomozást megkezdjük. Legalább 72 órának el kell teljen az eltűnést követően! - magyarázta nekem nyugodt hangon. Gondolom nem először teszi ezt, de én még mindig nagyon ideges vagyok.
- 72 óra? Az ... Nagyon sok! - suttogtam, szinte alig hallhatóan.-Nem volt más választásom.Életemben először aggódok a lányomért, és akkor sem segít senki...de most tudom hogy baj van, érzem.Akármennyire is utálom Nessi haverjait, muszáj elmenjek Péterhez...talán tud valamit erről.
 Olyan gyorsan hajtottam a kórházba, amilyen gyorsan csak tudtam.A recepciósnak egy vagyont kellett adjak, mire felengedett a kórterembe, mert "Lejárt a látogatási idő."
 Péter az ágyban feküdt, a karjából csövek lógtak ki, gipszes volt a keze, a feje...nem volt jó állapotba.
-Á, Lily....micsoda..meglepetés...-kezdett bele Peti, de nem hagytam, hogy folytassa, a szavába vágtam.
-Péter!Nincs időnk erre!Tudod hol van Nessi?
-Nem...-csalódás hallatszott a hangjából-De ma írt SMS-t és megígérte, hogy meglátogat...írtam neki, de nem válaszolt.

Petpet szemszöge

 Bejön Nessinek az anyja és kérdőre von, hát ez...ez sem mindennapi.Amint kimondtam, hogy reggel óta nem hallottam felőle, mintha pánik rohamot kapott volna.A hajába túrt és tépni kezdte, könnyezett és rimánkodott.

-Ó istenem....istenem, Nessi!-kétségbeesetten járkált fel-alá a kis szobában.

-Mi történt?-ültem fel bepánikolva.

-Azt...azt hiszem Nessit elrabolták...

***

Már éjfél is elmúlt.Lily elment és mindenki alszik, én meg agyban végigfutom, hogy hol lehet Nessi.Meg kell találjam őt...nem eshet neki baja, nem ülhetek itt tétlenül.

Megfogtam a karomból kiálló csöveket és egy rántással kitéptem onnan, majd a lábaim a földre tettem és felültem, nehézkesen, de sikerült.Felvettem a házi papucsom és amilyen gyorsan csak tudtam, kicsoszogtam a kórház hátsó kapuján.

Chapter 20

Aaaannyira szégyellem a pofámat, nem hoztam időben a részt.Ne haragudjatok rám!Az iskola egy nagy csapás és még nem igazán tértem magamhoz.Sokkal nagyobb megpróbáltatásnak tesz ki, mint azt én gondoltam.Korán kelés...házi feladatok....bevásárlások....osztálytársak....sok csapás egy csapás hátán.De nem nyafogok többet, inkább hagyom, hogy azt olvassátok ami tényleg érdekel titeket ;) .

Louis épp egy másik nőt kefél.Nem értem, miért, de ez a felismerés jobban fájt, mint bármi más a világon.Égető szúrást éreztem a mellkasomban, levegőt venni is fájt.Ki ez a lány?És...miért érzek most így?Mi folyik itt?
 Kérdések sorozata támadta az agyamat, olyan kérdések, amikre a választ nem tudom megadni.Ott álltam Louis szobájának az ajtajában, Zayn fehér ingében, könnyes szemmel, és olyan szívfájdalommal, hogy azt a legádázabb ellenségemnek sem kívánnám.
 Mit csinálok én itt?! Szólalt meg  a belső hangom. Milyen gyerekes vagy!Azt hiszed, hogy Louist érdekli a te szerelmi életed, és képes fenyegető üzeneteket küldeni neked, csak mert egyszer megszívattad?Cöhh!Gyerekes!Ő egy felnőtt ember, és nem érdeklik az olyan kis csitrik mint te vagy! Kegyetlenül gázoltam a saját lelkembe, amitől csak jobban szúrt a szemem.Elvettem a kezem a kilincsről és tétlenül álltam ott, hallgatva Louis és a másik lány nyögéseit.Vissza akartam bújni a takaró alá, Zayn mellkasához szorítani az arcom, hogy ne halljak, ne érezzek..de a lábam nem vitt.Ott álltam volna hajnalig, ha nem hallom meg Louis élvezettől kicsit eltorzult hangját.
-Oh, Meli!-Meli?AZ a Meli?Szólalt meg újra a kis hang a fejemben.Hirtelen minden fájdalom megszűnt..vagy csak olyan erős lett, hogy az agyam inkább kikapcsolta.Járásra kényszerítettem a sokktól még kicsit merev lábaimat, és bementem Zayn szobájába.Levetkőztem, közben pörgött az agyam.Ébren kell maradnom, hogy ha Meli éjjel lelépne, az ablakból tudjam megnézni magamnak.Ledobtam az inget és bebújtam Zayn mellé.Tudnom kell, hogy ő e a csaj?Nem tudom, hogy miért, de meg kell tudnom..Újabb nyilallást éreztem a mellkasomban, ahogy Louisék nyögéseire gondoltam.Abban a pillanatban sírni támadt volna kedvem, de Zayn megmozdult.Összerezzentem, a vér megfagyott az ereimben.Látott?Hallotta, hogy kimentem?Vajon hallotta, hogy mire gondolok?
 De nem...csak átkarolt.Édesen szunyókált tovább.Ahogy az arcára néztem, minden fájdalmas gondolat megszűnt a fejemben.Csak Zayn nyugodt arcára koncentráltam és lassan én is átadtam magam a jól megérdemelt szundinak.
Másnap reggel nehezen emeltem fel a seggem az ágyból.Zayn már nem volt ott..biztos lent van, kávézik, vagy valami.Miután megropogtattam a csontjaimat, és kinyújtóztattam az elgémberedett végtagjaimat, egy laza inget és egy boxert felhúztam magamra és lementem a konyhába.Beindító látvány fogadott.Zayn félmeztelen reggelit készített a kályha előtt.
-Zayn..-mosolyodtam el.Felém fordította a fejét és elvakított mosolyával.
-Jó reggelt gyönyörűm, hogy aludtál?-na ezen kicsit el kellet gondolkozzak.Az alvással nem volt gond, viszont az álmokkal..
-Jól.-mondtam végül-Louis?
-Louis is jól aludt-kacagott Zayn.
-Nem..úgy értem hol van?
-Honnan tudjam?Nem vagyok az apja, Nessi.-odaléptem hozzá és adtam egy puszit a szájára.
-Elégeted a reggelit.-suttogtam az ajkaiba, mire ő visszafordult a sütőhöz.A hátának dőlve az állam a vállára tettem és a hasánál átkaroltam.-Nagyon sexy vagy a kályha mellett.
-Igen?Talán egyszer indítok egy főző műsort.-vigyorodik el.
-Hahaha-mondtam monoton hangon-Örülsz mint majom a farkának, de a kaját odaégetted.
-Hogy az a...-motyogta idegesen és elzárta a gázt.
-Jó reggelt.-hallottam meg a jól ismert nyávogós hangot.Zaynnel egyszerre pördültünk meg, és kb. ugyanolyan rémült arcot vágtunk.
-Melinda?-tért magához Zayn-Mit keresel itt?-Én tudom,szólalt meg a belső gunyoros hangom, ez a ribanc hempergett Louisal az éjjel.
-Oh én csak...Louisal aludtam az éjjel.-pirult el, de a szemét nem tudta levenni a pasim meztelen mellkasáról.Ő az enyém ribanc!Azok a tökéletes kockák, a tetkók, a mellszörzet, az egész szexisten mind az enyém, ne nézz rá ribanc!!! Ordítozott bennem a féltékenység.
-Jó reggelt mindenkinek.-jelent meg mosolyogva Louis.Hogy mosolyoghat ez ilyen boldogan, mikor egy rusnya kurvával dugott az éjjel?!
-Jó reggelt.-motyogtam csalódottan, Zayn szemei szikrákat vetettek, megragadta Louis karját és kirángatta egy "Beszélnünk kell, négy szem közt"-öt motyogva az összeszorított fogai közül.Ajaj!Louis kapni fog a szájára.
Kárörvendően vigyorogtam utánuk, mikor rájöttem, hogy ezek kettesben hagytak...vele.
-És Nessi....Te mit keresel itt?-kérdezte csak úgy mellesleg.
-Öhm......kávét kérsz?-tereltem el pirulva a témát-Vagy reggelit?-Miért jópofizok ezzel a ribanccal?Mibe le mernék fogadni, hogy ő a kukkoló!
-Igen, kérek.-mondta és az ujjaival dobolni kezdett az asztalon.A türelmetlenség jele...ez azt akarja, hogy kiszolgáljam?!Még mit nem.
-Hát..szolgáld ki magad.-mondtam keserűen mosolyogva az orrom alatt, majd felsunnyogtam a szobába.Én tuti nem fogom szórakoztatni a Miss.Lefeküdtem Louisalt.Bosszankodva pakoltam a táskámba, mikor jött egy SMS.Mohón kaptam a telefonom után, reménykedve, hogy Liam, vagy Peti jelentkezik, de egyik sem.Ismeretlen szám.A titkos csodálóm villant be, de kép nem volt csatolva az üzenethez.
Jó reggelt Nessi!Kérlek gyere be hamarabb a suliba, hogy tudjuk megbeszélni a kirándulás helyszínét.  Nate xx
-Te csak ne küld nekem a puszikat.-morogtam magamnak és a farmer zsebembe mélyesztettem a telefont.Ha azt akarja, hogy korábban oda érjek, akkor most el kell induljak...-néztem idegesen az órámra.Nem cicóztam sokáig, rohantam is a bejárati ajtó fele.
-Nessi várj!-szólt utánam Zayn.Odarohant hozzám és hosszú csókot nyomott a számra-Szeretlek.-suttogta az ajkaimba, majd utamnak eresztett.
Már így is elég szarul kezdődött a napom, de még Nate is betesz nekem.Ahhh nagyon szükségem van Petire már....Ma délután el is fogok menni a kórházba hozzá.Írtam egy SMSt útközben Petinek: Hiányzol Pepicsuuu :(. Szinte azonnal jött a válasz: Te is nekem...vigyél haza!.
 Elmosolyodtam a gondolatra, hogy újra Petivel éljek és a legnagyobb gondom az legyen, hogy mikor baszhatunk be megint.A csendes melankóliámat egy éles csattanás zavarta meg.Nem is csattanás, ajtócsapkodás.Mellettem egy fekete, sötétített ablakú BMW állt meg, és Nate szállt ki a volán mögül.
-Elvihetem, szép hölgy?-kérdezte udvariasan.
-Igen.-mondtam egy ferde mosolyt villantva és beültem az autóba, miközben Nate illedelmesen tartotta nekem az ajtót.Csendben utaztunk a suliig, de nem fordult be a suli utcájába.
-Nate!Elaludtál!-mordultam fel-Fordulj vissza.
-Nem-nem, hercegnőm.Nem az iskolába viszlek..-suttogta és bekattintotta a gyerekzárat.
-Nate!Engedj ki!Vigyél a suliba most azonnal!
-Ne félj, édesem....csak szórakozunk kicsit.-vigyorodott el ördögien.Elsápadtam, a szívem összeszorult.Rámjött a pánik.Másodszor fog el az érzés...és nagyon nem jó!
-Segítség!!!-sikítottam ki az ablakon, de szinte azonnal felhúzta az automata rendszerrel.
-Nem hall meg senki....és nem talál meg senki..-motyogja bosszúsan, mégis öntelten mosolyogva.
-Neee!-rángatni kezdtem a kilincset, de esélyem sem volt.Innen nincs kiút.Döbbentem rá.