Chapter 25

Az ajtó fele fordítottam a fejem, és ott jött ő!
Harry fél kezén egyensúlyozta a tálcát, ami meg volt pakolva mindenféle kajával, a másik kezében egy csésze tea volt.Leguggolt elém és letette a finomságokat.
-Egyél csak.Rég nem ettél.Ez a bunkó Nate megfeledkezett az emberi szükségleteidről.-szólalt meg lágyan...lágyan mintha nem is az általa elrabolt és megerőszakolt lánnyal beszélne, hanem a szerelmével, vagy barátnőjével.Ledöbbentett, de jobbnak tartottam hallgatni, nehogy változzon a dolog.Csendben nekiláttam az ételnek, már nem voltam olyan éhes, így csak szép lassan nyammogtam el a frissen sült tükörtojást, meg a kiflit, közben kiélveztem az ízeket.Harry csendben ült a földön, nem messze tőlem és engem figyelt.Néha felnéztem rá, figyeltem vajon mikor kattan be és köt ki valahova, de nem tett semmi ilyesmit, csak nézett nagy csodálattal.
-Miért nézel így?-bukott ki belőlem.Nem leptem meg a kérdésemmel.
-Elragadó vagy...ahogy ott ülsz egy szál hálóingben, és eszel...Annyira hasonlítasz rá...-véginéztem magamon.Eddig fel se tűnt, de egy hálóing került rám az éjszaka folyamán.Kicsit megszagoltam, kellemes virág illata van.
-Kire?-kérdeztem rá, de rögtön megbántam.Jaj én és az én nagy szám!Most biztos átléptem egy határt.Ijedten pillantottam fel Harryre, de ő nem engem nézett.Az ölében pihenő kezeit bámulta.
-A húgomra...-motyogta alig hallhatóan.Hiába suttogott, én megértettem mit mond...vízhangzik ez a hely.Minden hangot felerősít.
-Az övé ez a hálóing?-jártattam tovább a szám.Hiába na, a kíváncsiság fölém kerekedett és lenyomta a józan ész halk szavát.
-Igen, az övé volt..-továbbra is suttogott, de még halkabbra fogta a hangerőt.
-Csak volt?Miért, kinőtte?
-Mostmár elég legyen!-kapta fel a fejét Harry.Egyenesen a szemembe nézett, zöld szemei villámokat szórtak-Foglalkozz az ételeddel, nincs több kérdés!-parancsolt rám, mire jobbnak láttam megfogadni tanácsát.
A gondolat mégsem hagyott nyugodni.Volt?Tehát...meghalt?Harry húga meghalt?Ez a hálóing nekem épp hogy jó.Egyidős lehetett velem.Vagy nagyobb nálam pár évvel.Hiába is, magas vagyok, magasabb mint az osztályban a legtöbb fiú..sőt, pár tanárnál is magasabb vagyok.Többek között Louisnál is.
 Elgondolkozva eszegettem tovább, Harry már közel sem volt olyan nyugodt és jókedvű, mint az előbb.Felállt a helyéről és sétálgatott a kis pincében.
-Végeztél már?-fordult meg kis idő múlva, kissé türelmetlenül csengett a hangja.Lenyeltem az utolsó korty teám és bólintottam.
-Igen...
-Igen, mi?-csattant fel.
-Igen...köszönöm?
-Szívesen.-motyogta és lehajolt a tálcáért meg a csészéért.Közel került az arca az enyémhez, megláttam a kis lila foltját a szeme körül, amit a tegnap-vagy legalább is mielőtt lefeküdtem-kapott tőlem.Púderrel próbálta eltakarni, de ha közel van hozzám, észre lehet venni.Ő is engem nézett, direkt a szemembe bámult, de nem tett és nem mondott semmit, csak pár pillanatig nézett.
 Végül felegyenesedett és királyi léptekkel kivonult a teremből.Én meg egyedül maradtam megint.Megfelelő időnek találtam nyújtózkodni kicsit.Felálltam a helyemről, kinyújtóztattam az elgémberedett végtagjaimat, megropogtattam a csontjaimat és sétáltam kicsit, hogy a zsibbadás a lábamból szűnjön meg.Harry nem jött vissza egyhamar, volt időm átgondolni a dolgokat.
Reggel még azt mondta beszélni fog velem arról, hogy mi lesz a továbbiakban.Közben szöget ütött a fejemben az is, hogy ki VOLT Harry húga.Miért reagált rá olyan rosszul és mi történhetett a húgával.
Már mindenféle változatot átgondoltam:meghalt balesetben, elköltözött Amerikába, transzfesztíta lett.Nem tudom melyik valószínűbb....oké, talán meghalt...
-Nessi!-szólított meg valaki az ajtóból.Nem vettem észre, hogy Harry visszajött.Megfordultam, és ott állt.A szemei pirosasak voltak, a púder az arcáról lejött, jobban látszódott a kék folt.Sírt?Ó, Istenem, Harry Styles sírt?
-Igen?-kérdeztem kiszáradt torokkal.
-Nem kell....szóval tudod nem kell...?-kicsit zavarban volt, elpirult a füle hegyéig.Furcsa mód megsajnáltam..ahogy ott állt szerencsétlenül, az arca vérvörös, egy nagy lila folt éktelenkedik a szeme körül és a sírástól megdagadt szemei arra késztettek hogy megöleljem.Persze, semmi ilyesmit nem tettem.Hisz csak eszembe kell jusson, hogy mit tett velem.
-Mi nem kell?
-Hát...a női bajod..nem kell..megjöjjön..?-a háta mögül előhúzott egy csomag o.b. betétet.
-Óóóh...-egy gyors fejben számolás után elvettem tőle a csomagot-Azért nem árt ha van nálam.
-És...fürdőszobába kell menj?-lassan kezdett egészségesebb színt felvenni az arca.
-De, kéne.-motyogtam és letettem a dobozkát az egyik üres polcra, közel az ágyamhoz, majd elindultam az ajtó fele, de Harry megállított, megragadta a kezem.
-Csak semmi trükközés!Mostmár tudod, hogy mit kapsz, ha megpróbálsz megszökni.
-Tudom.-morogtam keserűen és hagytam, hogy Harry húzzon maga után végig a folyosón, fel a lépcsőn, ki az ajtón.
 Beértünk egy nagyon barátságos házba, itt fent jó meleg volt és világos, minden olyan szépen volt berendezve.A bútorok régiesek voltak, antik darabok, biztosan nagyon drágák lehettek.
-Nagyon szép ház-jött ki belőlem egy újabb fölösleges és nem a helyzethez illő megjegyzés."Nagyon szép ház"?-gúnyolódott a belső énem-Tényleg?Ezt mondja az, akit elraboltak, megerőszakoltak, és szar körülmények között tartják a pincében?!Nem hiszem.
-Köszi.A nagyszüleimmel éltünk itt.Talán ha bebizonyítod, hogy tudsz viselkedni, te is itt élhetsz.
-Itt élhetek?-akadtak fel a szemeim.Harry nem válaszolt, csak kinyitotta a fürdő ajtaját és felém fordult.
-Itt kint várlak.Tusolj le, bent vannak ruhák, vedd fel őket.Ne is próbálj megszökni, nem fog menni, a fürdőszobát én magam alakítottam át, csak a szükséges dolgok vannak ott.
 Nem is érdekelt mit beszélt.Annál a résznél ragadtam le, hogy "tusolj le".Szóval végre letusolhatok?Végre tiszta ruha lehet rajtam?Ez nagyszerű!
 A fürdőszoba is olyan hangulatú volt, mint a ház.Régies, de gyönyörű.Tágas volt, és minden olyan szép, krémszínű.Amint könnyítettem magamon, levettem a hálóinget és bemásztam a kádba.Legalább fél órán keresztül csak álltam a langyos víz alatt, és élveztem, ahogy felfrissít, ahogy átmelegíti minden porcikám, ahogy újraindítja az agyam.Csodálatos érzés volt.
 Hajamat is megmostam, majd nagyjából megtöröltem, és felöltöztem.Kiléptem a fürdőből, és Harry ott várt engem, a falnak támaszkodva.Feje hátra volt hajtva, szemei be voltak csukva.Nagyon fáradtnak és leharcoltnak tűnt.Újra előjött bennem az anyai ösztön.Csak át akartam ölelni, és énekelni neki, piszkálni a göndör fürtjeit, simogatni a karját, hogy megnyugodjon..
 Nessi!Ne gondolj ilyenekre!Ez az angyal igazából egy ördög!Ne kezdj el érezni iránta!Ne!Ne!Ne!-ordított a józan eszem..Megráztam a fejem, hogy a buta gondolatok kirepüljenek az elvileg tiszta agyamból.
-Khm.-köhintettem, hogy észrevegyen.Harry kinyitotta a szemét és felém nézett.Elképedt.Hirtelen mintha szoborrá fagyott volna, csak bámult...bámul...bámult...már kezdett kicsit kínossá válni, de továbbra is bámult..épp azon gondolkoztam, hogy a hajam simán megszárad mire ez észhez tér.De nem, Harry pislogott párat.
-Épp olyan vagy..olyan, mint Ő!-motyogta csodálattal telve.
-Mint ki?
-Mint ő...-csak ennyit mondott és ellökte magát a faltól-Nézd!-mutatott egy falon csüngő képre.Oda léptem és közelebb hajoltam.A képen egy lány állt, hosszú, barna hajjal, barna nagy szemekkel, és egy szende mosollyal.Valóban hasonlított rám, de kicsit csinosabb volt, nőiesebb.Nagyon szép fehér ruha volt rajta, igazán jól állt neki.Valahonnan ismerős volt a ruha.Aztán hirtelen lenéztem magamra.
-Az ő ruhája van rajtam!-kiáltottam fel-Te felöltöztettél a halott húgodnak?-pördültem meg Harry fele, és gondolkodás nélkül akkora pofont lekentem neki, hogy a feje elfordult a csapás erejétől.Azonnal rájöttem, hogy nem ez volt a helyes lépés.De már nem tudtam visszacsinálni.

_________________________________________________________________________________

Bocsika a késésért.Dologozat szezon van :D Alig várom a vakációt, hogy szabadon írhassam a blogom.Köszi a komikat és szavazatokat, remélem ez a rész is elnyerte tetszéseteket.Ne aggódjatok, nemsokára beindúlnak a cselekvések, megígérem ;)

Chapter 24

Louis szemszöge

Egész éjjel nem aludtam, csak Nessin gondolkoztam és forgolódtam az ágyban.Megszokott hogy mellettem alszik valaki, de az mér kevésbé, hogy egy nagyon hangosan horkoló pasi.

 Peti be nem fogta a száját éjjel.Aludt, de mégis sikerült túlhorkolnia a gondolataimat.Egy órát sikerült szunnyadnom, azt is csak azért, mert az agyam már kikapcsolt annyira, hogy ne tudjak gondolkozni semmin.

 Peti ébresztett, nem túl kellemes módon.

-Szivecskéééém.-suttogott a fülembe-Kelj fel, drágám, az izmos, szexy hasadra süt a naaaaap-mondta eltorzított, buzis hangon.

-Fogd be Peti, vagy elköltözök.

-Jaj ne, csak azt ne!Ne hagyj el!Ki az a ribanc, he?!-folytatta a játékát.

-Petii!!!-morogtam már idegesen.

-Peti?szóval így hívják őt is?Miért nem gondoltál a gyerekeinkre?!Mit fogok mondani nekik?Jaj drágáim, apátok elhagyott egy jobb Petiért?!Ez már váló ok!Én ezt nem bírom!Válni akarok.-kezdett el csapkodni egy párnával.Eddig bírtam, kitört belőlem a nevetés.

-Oké oké hagyd abba, nem csaltalak meg, csak hagyd abba!-kacagtam, és elvettem a kezéből a párnát.

-Oh, tudtam, tudtam, hogy szeretsz-rebegtette nőiesen a pilláit, mire csak forgattam a szemem.

-Mára elég volt a buzulásból...mennem kell dolgozni...te meg..

-Mennem kell szerezni neked egy ágyat-vigyorog és feltápászkodott, megropogtatta a csontjait.

-Jó ötlet..

-De ha ennyire szeretnél velem aludni..akkor...az én ágyamba mindig van hely számodra-kacsintott és dobott egy csókot-Igazán jó volt veled, egyszer megismételhetnénk.-váltott át megint buziba.

-Jéééézusom Peti, ha ezt megemlíted bárki előtt, én téged nem ismerlek többet!

-Miért, szégyellsz a barátaid előtt?-kacagott-Stip stop enyém a fürdő!-rohant be a mosdóba, mint egy nagy gyerek.

-Nem vagyok meleg!-ordítottam utána.

-Tagadd csak baby, de az éjjel történtek magukért beszélnek!!-kiáltott ki.

-De nem történt semmi!

-Oh, ez most megsértett!-ribogott buzisan, majd pár másodperc csend után egyszerre nevettünk fel.

 Reggeli tevékenységek után busszal mentem suliba, Petinek adtam a kocsit, hogy tudja az ágyat hazahozni vele.Az első órám Nessi osztályával volt.Nehéz volt a helyére néznem...túl üres volt...Liam is gyakran pillantott oda.Talán sejti, hogy valami gond van...vagy talán tudja is...Minden esetre egy próbát megér.Megkértem, hogy maradjon bent órák után.Ugyanezt kértem Nate-től és Haroldtól is.

 A tanáriban semmi sem változott.A tanárok készültek órákra, megbeszélték a rossz diákok csínyeit és büntetésüket, csak én voltam az, aki a lehető legtávolabbi sarokba húzódtam be, és magányosan bámultam ki az ablakon.Rossz ötlet volt.Megláttam Zaynt, ahogy Melindával kézenfogva jönnek a suli fele.Zayn arca nem volt valami vidám, sötét karikák voltak a szeme alatt..Sírt?Innen úgy tűnik, de nehéz megállapítani, hisz Zaynt sosem láttam sírni.A haja fésületlenül meredezett a fején, a ruhái sem simultak tökéletesen a testére, csak úgy magára rángatta őket.Jézusom, miket gondolok, talán túl sok időt töltök Homi-Petivel.

 Melinda-Zaynnel ellentétben-Nagyon elégedettnek látszott.Szorongatta Zayn kezét, csacsogott és ide oda ráncigálta.Kibírhatatlan nőszemély.El sem hiszem, hogy lefeküdtem vele.

....

-Tanár úr!Tomlinson tanárúr....ébredjen!-rázogatta meg valaki finoman a karom.Elaludtam az ablakpárkányon.Liam ébresztgetett és aggódva nézett.

-Ébren vagyok.-mondtam rekedtes hangon és megköszörültem a torkom.

-Jól érzi magát?

-Nem..vagyis igen...

-Miről akart beszélni velünk?-szólalt meg Nate.

-Nessiről és a kirándulásról.

-Nessiről?-kérdezett visszameglepeten Harry-Mi van Nessivel?

-Eltűnt már 2 napja.Egyikőtök sem látta?-alaposan végignéztem a bandán.Liamet szintén sokkolta a hír, egy szót sem tudott kinyögni, teljesen elsápadt.Harry a szemöldökét magasan felhúzta meglepettségében, Nate meg ráncolta a homlokát.

-Nem.Miért kérdi tőlünk?

-Mert ti ketten-intettem Harry és Nate felé-Összetűzésbe keveredtetek a lánnyal.

-És én?-kérdezte kicsit rekedt hangon Liam.

-Te vagy a legjobb barátja, tudtommal.Nem tudod hova mehetett, vagy mi történt vele?

-Nem.-mondta a három srác egyszerre.

-Értem...Nate, te maradj még, ti ketten elmehettek-legyintettem az ajtó fele és elővettem a  laptopom.Liam és Harry kimentek a teremből, Nate leült egy székre.

-Engem gyanúsít?-kérdezte felszegett ággal.Meglepett ez a kérdés, lemondtam arról hogy tudnak bármit is Nessi eltűnéséről.

-Nem, Nate...miből gondolod?-de ha már így rákérdezett, fennmarad még a listámon.

-Én...nem, semmi.-zárta le a témát-Miért kellett maradjak?

-A kirándulás miatt.

-Jaa...-esett le neki.

-A kirándulás nem maradhat el..de nekem dolgom van, így rád bízom az egész dolog megszervezését.Hívhatsz segítőket, ha egyedül nem megy.A döntés a tiéd.

-Értem...köszönöm.-leadtam neki a linkeket, hogy hol lenne jó egy kirándulás, aztán hazaküldtem.

Fáradtan dobtam magam le a székre.Elmerengve néztem ki az ablakon, természetesen Nessire gondoltam.Megintcsak megszakították az önfanyargatásom.

-Tanárúr...mi történt Nessivel?-Liam állt a hátam mögött-Mindent mondjon el, meg akarom találni.-jelentette ki ellenmondást nem tűrően.

Nessi szemszöge

Nehezen tértem magamhoz, valami különleges illatra...Finom tükörtojás, pirítos kenyér és tea.Nyami.A hasam megkordult, pedig még ki se nyitottam a szemem.Autómatikusan az illat irányába fordítottam a fejem és kinyitottam a szemem.Jól sejtettem.Nem messze az arcomtól egy kicsi székre ki volt téve egy tál, rajta különféle finomságok.Annyira éhes voltam, hogy nem is néztem körül, csak a kajára vetettem magam.

 Csak miután már elpusztítottam a tál tartalmát, akkor vettem észre, hogy Harry csillogó szemekkel figyel kicsit távolabb tőlem.Furcsa mód elszégyelltem magam, az arcom a fülem hegyéig elvörösödött.

-Nincs miért szégyenkezz...sokat aludtál és kifárasztottalak, normális hogy éhes vagy-állt fel a székéről és közelebb lépet, leguggolt mellém-szeretnéd, hogy hozzak még ételt?Frissen finomabb lesz-simogatta meg az arcom.Nem tudtam ellenállni, és magamba folytani a bűnös vágyaim.

-Igen, kérek még.-motyogtam.

-Egy pillanat és hozom.Aztán megbeszéljük mik lesznek a továbbiakban, és mik a szabályok.-vette az üres tányért és kiment.Hallottam ahogy kattan a zár.Véletlenül sem hagyna magamra nyitott ajtóval...

 Kicsit körülnéztem.A múltkor sötét volt, alig láttam, de most fel van kapcsolva a villany.E mellett még az is feltűnt, hogy nem vagyok összekötözve...A kezem és a lábam még elég használhatatlan, el vannak gémberedve a végtagjaim, ha akarnék se tudnék felállni.

 De mit akarhatnak tőlem Harryék?Mert azért nem tartanak olyan lehetetlen körülmények között...ételt, italt  kapok...kedvesen beszél velem, ha én is...matracon aludhattam és be voltam takarva valamilyen pokróccal...gondoskodik rólam.Megölne?Ha ez lenne a célja, akkor nem bánna "jól" velem.Szexjáttékként használ?Talán igen.Hisz ételt kapok...aludhatok kényelmesen...azért, hogy legyen energiám, ha újra kanos lesz?

 Valószínüleg ez a helyes válasz.De még mindig nem értem miért én?Mit is mondott Nate?Hogy valaki fizetett nekik.Szóval nem az ő tervük volt, ugye?De azért szépen kihasználják a lehetőséget, mondhatom!

 Mennyi esélye van annak, hogy elengednek?-tettem fel magamnak a költői kérdést-Nem sok.Mert elárulhatom bárkinek, hogy mit tettek...mert senki sem tudja hol vagyok, senki sem tud megmenteni...

 Felmerül egy újabb kérdés:Keres-e valaki egyáltalán?Hiányzom én bárkinek is?Zaynnek?Talán Zayn keres...tudom hogy szeret, és nem hagyja annyiban...meg fog keresni..meg fog találni...lesz még nap, hogy együtt leszünk, hogy szorosan a karjaiba zár, és nem enged el soha..Hiányzik..Az illata, az izmos karjai, ahogy biztonságot adnak amikor megölel..a csókja, ami elfeledteti velem, hogy milyen szar világban élünk..Hiányzik, de tudom, hogy keres..nem adja fel.Szeret engem, legalább annyira mint én őt.

Lépteket hallottam...Harry közeledik.Lelkileg felkészültem a legrosszabbra, de Zayn arca ott lebegett előttem.Túl kell éljem...hogy vele lehessek újra.Megteszem amiket kérnek tőlem...ha cserébe újra láthatom Őt!

-Szeretlek, Zayn..-motyogtam magamnak fennhangon.Nem hagyom fel a reményt.

_________________________________________________________________________________

Hello!Remélem tetszett a rész!Milyen volt az 1Dday, ti néztétek?Én nem tudtam végignézni, de amennyit láttam belőle, imádtam :D.Még egyszer köszi a komikat, és a szavazatokat, sokat jelentenek nekem!

Tudom, hogy kések a résszel, sajnálom, nagyon bepörgött az életem a sok informatika verseny, kurzus, aztán meg az edzések, meg a plusz iskolai tevékenységek miatt, így nem volt időm.Szombaton megint versenyre megyek, de pénteken vagy vasárnap lesz rész, igyekszem hosszabbra írni, hogy pótoljam a múlt hetit, de nem ígérhetek semmit.Köszönöm a komikat, a lájkokat, a jó és a rossz véleményeket is :) További szép..hetet/napot :D

Chapter 23

Nessi szemszöge

-Nem értem...miért vagyok én itt?-kérdeztem miközben Nate leguggolt mellém.Fekete szemei izgatottan csillogtak, nem tudtam levenni róla a tekintetem.

-Egy bizonyos személy sokat fizetett nekünk, hogy téged távol tartsunk az iskolától, a várostól és az emberektől....-kezdett bele a magyarázkodásba.

-Ki ez a személy?És mennyit fizetett?-vágtam közbe.

-Ne vágj közbe, szépségem, nehogy kedvem támadjon megütni a szép arcodat.-simogatta meg lassan az arcom a jobb kezével, majd a mutató ujját az állam alá csúsztatta és megemelte a fejem-Igazán kár lenne ezt a szépséget tönkretenni, ugye?-suttogta és egyre közelebb hajolt hozzám.Nem tetszik ez a közelség.Főleg hogy ilyen nyájas hangnemben fenyeget...Mit akar?

 A kérdésemre a válasz hamar kiderült.Nate ajkait az enyémre tapasztotta és mikor nem működtem együtt vele, két ujjával szorosan tartotta az állam és a nyelvét erőszakkal bedugta a számba.Nem tudtam elhúzódni, sem elfordítani a fejem.Kínomban nyögtem egyet, Nate meg abbahagyta a csókot.

-Ej, gyönyörűm..légy kicsit engedékenyebb velem szemben, hisz a kezemben van az életed.-simogatta meg az arcom.

-Engedj el.-csattantam fel.

-Nem engedhetünk el.-mondta Harry valahonnan a háttérből-Már csak azért sem, mert nem akarunk.-próbáltam rá nézni, hogy lássam mit matat, de Nate eltakarta őt.
-És...mit fogtok csinálni velem amíg...itt vagyok?
-Szórakozni fogunk, Nessi.-féloldalasan mosolyodott el Nate, majd lassan megnyalta az ajkát-Amióta csak megláttalak az osztályba...arra vágyom, hogy szétkúrhassalak....hogy engedelmességre tanítsalak téged.-mondta rekedtesen.Éreztem a komolyságot a hangjában.Megrémített az elszántsága.
-Kérlek engedjetek el.-suttogtam kiszáradt torokkal-Fizetek, ha kell..anyám gazdag.
-Nem elég gazdag....-lépett Nate háta mögé Harry.Nate elvette a kezét az arcomról és felállt-Kötözd ki, és vidd ki a wc-re.Addig lehozok egy kevés ételt.Vigyázz rá.-parancsolta Harrynek, aki szó nélkül felrántott a földről és lehajolt hogy kikösse a lábam.Amint a kötél lejött a lábamról, teljes erőmmel az arcába rúgtam.Harry feje hátra csuklott és elterült a földön.Kaptam a lehetőségen és maximális sebességgel rohantam az ajtó fele.Sikerült kijutnom, egy hosszú folyosón kellett végig szaladjak, hogy a lépcső aljába érjek, de már hallottam a hátam mögött Nate bosszús szitkozódását.
-Hülye kurva.-rohant utánam, és sajnos gyorsabb volt mint én, hátulról elkapott, és nekilökött a falhoz.Egész testével nekem nyomódott, a falhoz préselt.Háttal álltam neki, ő hozzám simult és nem engedett el.-Ezért büntetést kell vonjak rád...nem is én, hanem Harry.Ő sérült meg miattad.
-Nate...az istenért, ne hülyéskedjetek már!Ez egy rossz vicc!Engedjetek el.-nyöszörögtem.Nate szorítása engedett...egy röpke pillanatra azt hittem észhez tért, de nem.Csak átadta a helyet Harrynek.Harry megfogta a kezem és elrántott a faltól.A karomat fogva húzott vissza a "cellámba".Az arca véres volt kicsit a rúgásomtól, de kifejezéstelen.Amint beléptünk ő becsukta az ajtót, Natet kizárva ezzel.
-Ne már, haver, legalább hadd nézzem!-nyafogott kívülről.
-Húzz el Nate...innen átveszem.-morogta Harry, közben végig a szemembe nézett.Nyeltem egy nagyot, habár a torkom eléggé ki volt száradva az ijedtségtől.Hallottam még, Nate lépteit, ahogy távolodik.Harry is csendben hallgatózott, várta hogy becsapódjon a kijárati ajtó.Amint ez megtörtént, a figyelmét újra nekem szentelte.
-Most mit akarsz velem csinálni?-kérdeztem egy oktávval magasabb hangon a rémülettől.

Louis szemszöge

-Jaaaaj, haver nagyon király volt ahogy otthagytad Zaynt.-lelkesedett Peti kifele menet-Kellett volna adjál neki egy jobbost-boxolt a levegőbe-majd egyet ballal is-ismételte meg a mozdulatot a másik kezével-aztán egy jobb ballast-suhintott még párat a levegőbe.
-Nyugodj meg.-morogtam az orrom alatt fáradtan.
-Héj, most te hol fogsz aludni?
-Nem tudom..van kocsim.
-A kocsidban?Beteg vagy?Költözz hozzám!
-Van házad?
-Hát egy kis lakásom van..Nessivel éltünk ott...egyszobás...egyágyas, szóval ha lehet ne bújj hozzám.
-Hát abban biztos lehetsz, haver.-forgattam a szemeim-De te Nessivel aludtál?
-Igen...félre ne értsd, nem dugtunk...-kicsit megkönnyebbültem, bár semmi közöm hozzá-...csak néha.
-Néha?-nem tudtam leplezni a dühömet.
-Nyugi haver, csak néha, mikor nagyon be voltunk szívva, vagy ha Nessi szomorú volt, vagy a születés napokon, minden teliholdkor meg ilyesmi.-kacagott harsányan, kellett pár mp mire leesett, hogy csak szívat.
-Oké, értem.fogd már be.Hol fogok aludni?
-A földön.Holnap szerzek neked is ágyat, csak kell majd valaki aki elhozza.
-Ezt rám bízhatod...de egyelőre ez a legkisebb gondunk...meg kell találjuk Nessit.Mikor hazaértünk írunk egy listát, hogy ki vihette el, és miért....
-Igaz...kezdhetjük az összes exével...
-Mi?!Olyan sok volt?
-Hát..elég sok volt...és nagyrészt mind ilyen seggfejek, mint Zayn.
-Zayn nem seggfej csak...
-Csak?!Elég nagy seggfej...épp a titkárnőjét kúrogatja, miközben Nessit elrabolták.
-Oké oké..nem vitatkozom...de nekem úgy tűnt tényleg szereti őt...szereti Nessit...ez a ribanc meg eddig minden kapcsolatát tönkretette valahogy..
-Szóval Melinda is felkerül majd a listánkra?-kérdezte izgatottan Peti.
-Nem tudom....elég buta liba a csaj..majd meglátjuk.
-Buta liba?Akkor hogy sikerült szétszednie Zaynt és a többi kurváját?
-Hazugságokkal....gondolom.-vontam vállat-sokszor próbálkozott Zaynnél, de neki nem kellett.
-Hát ahhoz képest, most szépen kúrogatja.Nem is értem miért nem zavar, Zayn szerint szerelmes vagy Nessibe.
-Fogd be!-vörösödtem el-Nessi a diákom és a legjobb....volt legjobb haverom csaja.
-Ex csaja-javított ki Peti-Nem hagyom hogy ezek után újra összejöjjenek.
-Csak kerüljön haza...-motyogtam és ezzel a témát le is zártam.Elmentünk Peti házához...kicsi lakás, egy szoba, fürdő, konyha....nem nagy dolog.Peti letusolt és ágynak dőlt, de én nem tudtam aludni.Nessi járt az eszembe....az ő arcát láttam, az ő hangját hallottam, az ő illatát éreztem, bár az utóbbit lehet, hogy azért, mert a házában ücsörgök.
 Kimentem a konyhába, felgyújtottam egy asztali lámpát, amit a fürdőben találtam..bár nem tudom mit keresett ott.
 Leültem az asztalhoz, vettem egy papírt, ceruzát és írni kezdtem.Minden nevet felírtam, aki az iskolába jár és köze van Nessihez:
 Liam Payne
 Nate Badrick
 Harry Styles
 Sophia Averay
Hmmm...nem nagyon kommunikált emberekkel...Ezek közül is csak Liam barátja volt...Nate-t és Harryt egy szüneten le kellett szedjem róla, Sophiaval meg kötekedett az egyik óra elején.Minden esetre beszélgetek mindegyikkel....
 Felírtam még pár embert a listára...eszembe jutott a szőke csávó, aki a gyors étteremben dolgozik .. .Niall....nem tudom már a családnevét.És úgy lenne szép, ha felírom Zaynt is...talán ő a tettes...vagy tényleg ilyen hülye, és elhiszi, hogy Nessi elhagyta szó nélkül?
 Ki van még?Talán ennyi...ennyit ismerek én...a többihez szükségem van Petihez.
 Gondosan összehajtogattam a papírkámat és mélyen a zsebembe csúsztattam.Meg kell találnom őt...ki tudja hol lehet...vagy él-e még...Hideg berzengés járja át az egész testem...
 Kinézek az ablakon, de csak sötétség van már kint.A város ezen részén gyenge a közvilágítás, így csak a hold világít be...Helyzet iróniája, hogy épp telihold van.Vajon Nessi is észreveszi a holdat?Vajon ő gondol rám?

Nessi szemszöge

-Sssss...-csitított Harry és közelebb lépett, én meg automatikusan hátráltam-Nem foglak bántani...gyere ide, ha engedelmeskedsz, nem lesznek köztünk problémák.-nyújtotta felém a kezét-Gyere..-bátorított, de nem mentem.Nem akartam menni.Csapdába szorultam a fal és Harry közé, de akkor sem voltam képes megfogni a kezét.

-Hát jó...akkor elintézzük máshogy....-elővett egy kötelet a háta mögül.El akartam rohanni, de a lábam nem vitt.Harry megfogta a remegő kezeim és összekötötte őket a hátam mögött.

-Ne Harry....engedj el kérlek.-éreztem a meleg könnycseppjeim, ahogy végigfolynak az arcomon, le az állam hegyéig és onnan lecseppennek.

-Ne sírj Nessi...érted teszem ezt...hogy engedelmes légy.Ha jó leszel, egy idő után nem itt kell élj, hanem fent, a házban...velem és Nate-l.

-Engedjetek haza...-nyöszörögtem, közben Harry egy asztalt húzott a pince közepére, épp a lámpa alá-Mit akarsz csinálni?

-Szórakozni fogunk, baby.Most levetkőztetlek.

-Mi?-kérdeztem extra magas hangon.Harry csak odajött hozzám, és lehúzta a nadrágom.Nem tudtam mit csinálni, csak elfordítottam a fejem és becsuktam a szemem.Harry kicsit nehézkesen, de végül levetkőztetett..a melltartóm és a felsőm letépte rólam.Nem tudtam abbahagyni a pityergést, hagytam, hogy csorogjanak a könnyeim.

 Harry nem durváskodott velem.Az asztalhoz vezetett, az ölébe kapott és felfektetett.Hasra fektetett, a melleim az asztalnak nyomódtak, nagyon fájtak.A fejemhez lépett, leguggolt, hogy egyszinten legyen a fejünk.Finoman megfogta a fejem és megemelte.

-Egyenesen tartsd a fejed-előre fordította, hogy előre nézzek.Utána a hátam mögé lépett.Nem tudtam mozogni...nem mertem, mert ha megmozdulok, leesek, és eltöröm a karom, vagy a csuklóm, nem lenne túl okos mozdulat.Nem láttam, hogy mit csinál, de hallottam, hogy motoszkál.Vetkőzik.Kis idő múlva a ruhái puffannak a földön, ő meg mellém lép.Simogatni kezdi a hátam.A tarkómtól végig a gerincemen, le a fenekemhez...Ott elidőzik, simogat, tapiz, majd áttér a lábamhoz, végigsimít a combomon, a lábszáramon.

-Kikötöm a lábaid...ne mocorogj, hogy ne fájjon.-gyengéden szól hozzám, mintha tényleg érdekelné, hogy fáj-e nekem vagy sem.Megfogja a két bokám és szétteszi a lábaim, majd az asztal két különböző sarkához köti.

-Nagyon szép bőröd van..és puha..-újra végigsimít a gerincemen-Nagyon szép vagy, Nessi, kár hogy makacskodsz és pofátlankodsz...-az utolsó mondatnál éreztem a hangulat változását.Újra ideges lett.Valamit a combomra rakott, végigsimította vele a lábam belső felét.Bevallom, izgatott lettem az idegen tárgy érintésétől.

-Ez egy vibrátor..-mondta csendesen.A hangja nyugodt, fegyelmezett, közben a vibrátorral a lábam simogatta.A combom találkozásánál kicsit elidőzött, majd izgatni kezdett vele odalent.

-Ezt beléd fogom csúsztatni...majd beindítom.A büntetésed az, hogy nem élvezhetsz el...ha megteszed...megverlek.-mondta nemes egyszerűséggel, majd beindította a vibrátort.Nyöszörögnöm kellett a szavaitól.Nem élvezhetek el?Lehet ezt kontrolálni?Kicsit félretette a tárgyat és a kezével simogatta az "érzékeny" pontomat, majd az egyik ujját feldugta.

-Nahát Nessi!-meglepettség sugárzott a hangjából-Te nedves vagy...készen állsz.-motyogta, majd a vibrátort bepozicionálta és lassan kezdte belém csúsztatni, közben a másik kezével a fenekem markolta.Hangosan nyögtem az élvezettől és a fájdalomtól is.

-Igen Nessi.-suttogta Harry-Halljam, hogy élvezed.-még lassabban kezdte belém csúsztatni.Csak nyögtem a keze alatt.A szemem becsuktam és a testemre koncentráltam.Élveztem, ahogy a szexjáték teljesen betölt, élveztem ahogy Harry maszírozza a fenekem.Kicsit megforgatta bennem a játékot, mire hangos nyögéssel válaszoltam.Bekapcsolta a vibrátort, és elöntött a melegség.Fájt, feszített belülről a nagy méret, viszont élvezetes volt.Harry távolabb lépett.

-Szólj ha közeledsz...nyögd a nevem, Nessi.-suttogta a fülembe-De ne merj elélvezni!-figyelmeztetett.Hátra lépett, épp hogy láttam a szemem sarkából, ahogy csípőre tett kézzel áll, a szerszáma a hasát veri, és néz engem, ahogy kikötözve, tehetetlenül fekszek és nyögök a vibrátor hatására.Éreztem ott belül, hogy valami épülni kezd...egyre jobban élveztem és egyre több kellett nekem.Automatikusan mozgatni próbáltam a csípőm és nyögtem.

-Ne mozogj!Még elélvezel!-mordult fel Harry.

 Kis idő után éreztem, hogy kevés kell, hogy átbillenjek a vékony határon.

-Harry!Harry...-nyöszörögtem-Most....mindjárt...-nem tudtam egy épkézláb mondatot kinyögni.Harry viszont értett engem, nagyon is jól.Mellém lépett, és hirtelen kihúzta a vibrátort.Hangos nyögéssel jeleztem a nem tetszésem.Kikötözte a lábaim, azt hittem, hogy vége, de nem.Harry felült lovagló pozícióba a fenekem alá.Bepozíciónálta magát és keményen belém döfött.Hangosan nyögtem a méretétől és az élvezettől.Ő is eleresztett egy hangos nyögést.Lassan kicsúszott belőlem, majd megint belém döfött.

-Harry!-nyögtem pánikolva, éreztem, ha még egyet döf, én nem tudom visszatartani magam.

-Mondjad..mit akarsz?-kérdezte és lassan elkezdett kicsúszni belőlem-Hallani akarom...

-Harry....Harry kérlek....kérlek.-nyöszörögtem, és próbáltam mozgatni a csípőm, de csapott egy nagyot a fenekemre.Csípte a bőrömet a csapás, a csattanás vízhangzott a fülembe.Harry nem tudta türtőztetni magát, még egy erőset döfött belém, elérve nálam a teljes megsemmisülést.Miután elélveztem ő gyors tempót diktálva dugni kezdett, az egész szobában vízhangoztak a nyögéseink, aztán egyre lomhábban és mélyebben tolt belém, a végén egy hangos nyögéssel belém élvezett és a hátamra dőlt.

-Most meg kéne verjelek, amiért nem hallgattál rám...de megkegyelmezek..helyette más büntetést találok ki.-suttogta a fülembe majd megpuszilta a vállam-De most pihenj, szépségem, látom, hogy kimerült vagy.Ki kell pihend magad.-mondta és kicsúszott belőlem, leszállt rólam és kikötözött.A fáradtság és a lebegés még nem múlt el...gyengének éreztem magam, a testem gumiból volt.Harry különösen gyengéden ölelt magához, letett egy matracra és megpuszilta a homlokom.

-Már az enyém vagy...aludjál.-suttogta én meg lehunytam a szemem és elaludtam.

Chapter 22

Sziasztoook!Nos itt a rész amit ígértem.És boldog halloweent!Kérlek komizzatok, lájkoljatok, mert tulajdon képen ettől függ, hogy folytatom-e a blogom suli közben is.Ha látom, hogy van érdeklődő, lesznek részek, hetente 1x vagy 2 hetente, az időtől függ :) Készítettem fb csoportot, aki be szeretne lépni, az bármikor megteheti, csak előbb rá kell jöjjek, hogy hogyan kell ezt a blogba ültetni.Addig is keressetek meg fb-n, és írjatok rám nyugodtan, én beadlak titeket a csoportba : Nessi .A csoport hasznos dolog, mert ott lesznek meghirdetve az új részek, talán előzetes is lesz, vagy véleményt is kérhetek ki.E mellett lehet ott csevegni minden féléről.Nem kizárólag a blogrol.Oké mostmár olvashatjátok a részt: 

Nessi szemszöge

 Szörnyű fejfájással ébredtem.Miután sikerült kinyitnom a csipáimat, hiába pislogtam a sötétség nem tűnt el.Gondoltam éjszaka lehet, mert nem látok semmit, talán kis idő múlva megszokja a szemem a sötétséget...de nem.Értetlenül próbáltam a szememhez nyúlni, hogy megnézzem tényleg kinyitottam, vagy csak kezdek megőrülni, de valami akadályozott ebben.A két kezem szorosan a hátam mögé vannak kötve.A kötél belevág a bőrömbe, ahogy próbálom kiszabadítani.Mi történik itt?

A földön fekszek, a bokáim is össze vannak kötve.A testrészeim el vannak gémberedve, nehezen tudok mozogni.A vak sötétség csak súlyosbít a helyzetemen.Hol vagyok?Hogy kerültem ide?Miért vagyok megkötözve?És vajon mire nem emlékszem?

Louis szemszöge

Meli nem akart lekopni rólunk.Zayn is hazajött, és szinte azonnal a torkomnak ugrott, hogy hol van Nessi, mit csináltam vele, stb.Meli vágott közbe.

-Nessinek az anyja átjött délelőtt, Nessi cuccaiért.

-Minek kellenek azok neki?-értetlenkedett Zayn.

-Mert elköltöznek...

-Mit csinálnak?-ordított Zayn és máris hívta Nessit, persze hiába-Miről beszélsz?!-ugrott neki Melinek, aki ijedten tapadt fel a falra.

-Nem tudom...azt mondta, hogy elköltöznek és hogy kellenek a ruhái...feljött, bepakolt és elmentek.

-Lehetetlen.-szóltam én is közbe-Nessi nem menne el szó nélkül...

-Ő szeret engem, nem hagyna el!-boxolt dühösen a falba Zayn-Hazudsz, te ribanc!-Meli torkának ugrott, Meli azonnal el kezdett sírni.

-Nem, nem, én nem hazudok!-zokogott.Visszahúztam Zaynt a vállától fogva.

-Felhívom az anyját, jó?Nyugodj meg, biztos csak valami félreértés történt.-Zayn meg se várta, hogy végigmondjam, felvágtatott az emeletre.

 Elgondolkozva pötyögtem be Lily számát, és épp hívtam volna fel, mikor valami megzavart.Meli megcsúszott a szőnyegen és odavágta magát.

-Jaaaj, Louis, babe, segíts kérlek felállni.-nyivákolta.Hogy minek kellett nekem ezt a libát felszednem, azt sem tudom.Odamentem hozzá és felsegítettem.

-Lehorzsoltam a térdem, hoznál nekem egy ragtapaszt?-némán bólintottam és a fürdőbe siettem, mire visszaértem az asztalra tett telefonomra valahogyan víz került.

-Mi az isten történt?-kaptam fel és próbáltam beindítani, de már késő volt, ezt dobhatom ki a francba.Ölt meg az ideg.

-Jaj, ne haragudj, véletlenül kiöntöttem a vizet és...-sopánkodott Meli, de az ideg elöntött, és már emeltem is a kezem, hogy adjak neki egy pofont, de épp ekkor csengettek.

-Mocskos kis ribanc, húzz el a házamból-sziszegtem, mire ő sírva rohant fel Zayn szobájába.Morcosan a zsebembe mélyesztettem a telefonom és gyors léptekkel siettem az ajtóhoz, majd feltéptem azt.

-Mi van?-kérdeztem bunkón, de rögtön megbántam.Peti állt előttem, Nessi haverja, kórházi hálóingben, kötésekkel a testén, kócos, zsíros hajjal, kétségbeesett, de fáradt szemekkel-Jézusom Pepi, hát mit keresel te itt?

-Nessi!Valami baj van!!-sántikált be, félrelökve engem az ajtóból.Elképedve mentem utána.Csupasz segge kilógott a hálóingből, de nem úgy tűnt hogy észrevette...mintha csak az elmegyógyintézetből szökött volna meg.

-Tudom, az anyja volt itt és mondta hogy elköltöznek.

-Elköltöznek?-nézett furán-Nem...Nessit elrabolták!-most rám került a sor, hogy furán nézzek.

-Nem....elköltöztek..mondta Lily.

-Nem, kizárt, biztos vagyok benne, hogy tévedsz...elrabolták.Érzem!És Lily is mondta!-elképedve néztem rá, majd kicsit megráztam a fejem, hogy összeszedjem a gondolataimat.

-Te megszöktél a kórházból.-nyögtem ki végül a nyilvánvalót.

-Igen, mert muszáj volt.Meg kell keressem őt.

-Jól van..megkeressük...de így te nem tudsz segíteni..menj vissza és holnap..

-Nem, nem holnap, most!-kiabált, mint egy őrült-Hát nem érted, Nes...

-Mi folyik itt?-szólt közbe Zayn-Peti, te mit keresel itt?

-Nessit elrabolták!!

-Meli?!-ragadta meg szorosan Meli karját-Hazudtál?

-Nem....nem, igazat mondtam....tényleg..És amúgy is,..nézd meg a csávót...beteg...bolond, biztos téveszmében él!

-Igazat mondok, higgyetek nekem!-mondta Peti elkeseredetten.Zayn tanácstalanul nézett rám.

-Én Petinek hiszek.-suttogtam.

-Jaj, ne butáskodjatok már!-ribogott közbe Meli-Hisz itt volt az anyja, összepakolt és mondta hogy költöznek!

-Tényleg nincsenek itt a ruhái...-túrt a hajába Zayn.

-És mindenki tudja, hogy Nessi milyen....komolytalan...biztos csak..megunt téged és így koptatott le.-folytatta Meli, és láttam, hogy Zayn hajlik rá, hogy Melinek adjon igazat.

-Nem...Nessi nem ilyen!-szólt közbe Peti-Vagyis...tény hogy nem volt túl sok komoly kapcsolata, és hogy komolytalan de..

-Na látod!-vágott közbe Meli-Lépj túl rajta, az csak egy bajkeverő volt!-Meli készségesen nyújtotta Zayn felé a kezét, Zayn meg kicsit bizonytalanul, de elfogadta.

-Segíthetek túljutni rajta...-suttogta Meli csábítóan.

-Melinda!Fejezd be!-csattantam fel-Nessi szereti Zaynt, és sosem hagyná el...

-Nem menne el búcsúzás nélkül-helyeselt Peti.

-Te csak egy agybeteg vagy...-nézett Petire Zayn-Menj vissza oda ahonnan jöttél...és te!-nézett rám-Te meg szerelmes voltál belé!Azon se lepődnék meg, ha te beszélted volna rá őt, hogy hagyjon el!!-vádolt meg.Elvörösödtem dühömben, de a csalódottságom nagyobb volt.

-Gyere Peti...tűnjünk el innen..-felszedtem Petit a kanapéról-Nem látnak itt minket szívesen.

-De te nem itt élsz?-kérdezte zavartan.

-Többé már nem.-mondtam lemondóan, közben Zayn szemébe néztem, ahol csak haragot és vádaskodást láttam.Hamar felmentem a szobámba összepakolni.Addig Peti kapott tőlem ruhát.Mikor bementem a fürdőszobába, megláttam Nessi fogkeféjét.

-Elment fogkefe nélkül?-motyogtam magamban-Biztosan nem...

 Összepakoltam, és Petit támogatva kiléptünk a házból.Még hallottuk, ahogy Zayn nekiesik Melinek...ez a gyerek meg sem érdemelte Nessit.Megcsalja az első leendő alkalommal.Szégyen.

Nessi szemszöge

Körbevesz a sötétség...mindenhol ott van...egy apró kis fénnyaláb sincs a szobában...szoba ez egyáltalán?Hideg és kemény kőpadlón fekszem, a fal is ugyanolyan hideg....talán nem is szoba...talán halott vagyok.Ilyen, ha az ember meg van halva?Talán ezért nem emlékszem semmire...

Mi az utolsó emlékem?Kilépek a házból...és aggódok...képek miatt....amiken én és Zayn vagyunk...Ó, Zayn...

 Ez az egyetlen szó reményt ad a semmi kellős közepén is..Zayn.Hiányzik..kell nekem ő, szükségem van az ölelésére, a csókjaira, a nyugtató szavaira...

 Miért is mentem ki a házból...?Mert....suli....iskolába kellett mennem.Nem emlékszem, hogy bementem volna az épületbe....mert nem is mentem!Nate útközben felvett és...Ó, édes Istenem, Nate!Ő, ő volt az aki elrabolt...akkor talán mégsem vagyok halott....miért tette?És meddig voltam eszméletlen?

 Erős fejfájást okozott a gondolkozás, és a csuklómat már nem is érzem....talán nem kéne mocorogjak.Van egy olyan érzésem, hogy úgysem tudok kiszabadulni.

 Lépteket hallok.Kicsit abbahagytam a zihálást, hogy hallgatózhassak.Nem egy ember közeleg...talán kettő...Igen, jön két ember.Mély levegőt veszek, hogy a legnagyobb hangerőmön kiáltsak segítségért, de nem megy...csak egy rekedtes nyögés csúszik ki a számon, ami nem elég, de már mindegy is.Nyílik az ajtó, és a kintről áradó fénycsóva egyenesen szembe talál.Elvakít az erős fény, pislognom kell, hogy lássak is valamit.Két sötét alak áll az ajtóban.Azonnal felismerem őket.

-Nate!-mondom vádlón.

-Jó reggelt szépségem.-szóval reggel van?

-Oh Nessi..el sem tudod képzelni milyen kielégülést okoz a látvány, ahogy meg vagy kötözve.-mondta a másik ismerős, rekedtes hang.

-Harry.-mondtam ki kelletlenül a nevét.

Figyelem!!!!

A blogom bezárom határozatlan időre.Fogjátok fel úgy, mint egy szezon vagy évad vége.A téli vakációban és a nyári vakációban természetesen folytatom.Nem hagyom abba örökre.Köszönöm, hogy olvastátok és köszönöm azoknak akik visszajeleztek.Vissza fogok térni, de egyelőre az iskola és az iskolán kívüli tevékenységek lefoglalnak.Ne haragudjatok rám...
Lesz egy rész megírva még e hónap végén, amiben összegzem az eddig történteket, és a cselekvés is halad kicsit, hogy fokozódjon az izgalom ;)
 Addig is sziasztok :)

Chapter 21

Megint sokat késtem, egyszerűen suli közben nem jön az ihlet.Ada írta meg a rész 80%át, ezért nagyon hálás vagyok neki, KÖSZI!A helyzet az, hogy az ötlet megvan, csak nehéz megírnom.Lehet tartani fogok kis szünetet, amíg összekapom magam, de még jelentkezek, és majd tájékoztatlak titeket arról, hogy folytatom-e vagy sem.Jó olvasást.

-NATE!!-sikítottam kétségbeesetten és rángattam a kocsi ajtaját-Engedj ki!!Engedj ki te beteg állat!
-Nem...nyugodj már meg Nessi, nem foglak megölni, hidd el...
-Mit akarsz tőlem?-fordultam felé kétségbeesetten-Meg akarsz dugni?Vagy mit?!-Nate arckifejezése megváltozott.Egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán és lassan végignyalta a felső ajkát.
-Hmm...nem is rossz ötlet....-morogta.Én ledöbbentem.
-Miért rabolsz el?És mennyi ideig?Mit akarsz tőlem?
-Nyugodj meg, Nessi, minden kiderül idővel...Most add ide a telefonod.
-Nem!-kikaptam a zsebemből és megnyomtam a gyorshívót...hallatszott, hogy a telefon kicseng...anyám vette fel, de nem tudtam beleszólni.Nate félrehúzott a kocsival és rám vetette magát, én meg sikítottam.
-Neee!Engedj!!Engedj el!!-sikítottam, de Nate lefogta a kezeim, teljes súlyával rám nehezedett és kiütötte a telefont a kezemből, a padlóra esett.
-Fogd be ribanc!-kiabálta az arcomba idegesen.Az egyik kezével leszorította a kezeim a fejem fölé és a másikkal benyúlt a kesztyűtartóba, én meg sikítottam, hátha a vonal még nem szakadt meg a telefonban.Egy rongyot húzott elő és valami szarral benedvesítette majd a képembe nyomta....onnantól kezdve minden elhomályosodott és mély álomba szenderültem.

Louis szemszöge

Nessi már megint lógott az óráról. Nem is értem, hogy Zayn hogy lehet ennyire felelőtlen, hogy ezt hagyja. Azt hiszem a legjobb, ha beszélek vele. Az irodájába siettem, ő pedig ott ült, mit sem sejtve.

- Louis! Mi a gond? - emelte rám a tekintetét.

- Hogy mi a gond? Tudod te azt! Nessi megint nem volt órán! - mondtam dühösen.

- Ezt meg hogy érted? - nézett rám értetlenül.

- Úgy, hogy nem volt jelen az órán! Gondolom megint kis 'légyott' volt az irodádban. Végül is az fontosabb, mint hogy bejárjon az órákra, igaz? - vágtam hozzá dühösen.

- Louis halkabban, ha lehet! - felállt az asztalától és megkerülve azt szembe állt velem - Nessi nem volt itt. De hol van, ha nem az órán és nem velem?

- Nem tudom Zayn, de nekem vissza kell mennem! Próbáld meg felhívni vagy nem tudom! - ott hagytam őt a bizonytalanságban, de én is abban vagyok. Jó kérdés volt Zayntől. Ha nincs itt, és nincs a suliban, hol lehet ez a lány?

***

Nate itt maradt, hogy megbeszéljük a kirándulás részleteit, de Nessinek is itt kellene lenni. Ő is szervező.

- Nate, nem tudod Nessi merre van? - érdeklődtem a sráctól.

- Honnan tudnám? Egyébként sem érdekel! - válaszolta flegmán, egy váll rándítás kíséretében. Remek, senki nem tudja hol van. Elnyelte a föld ezt a lányt? Nem tudom Zayn jutott-e már valamire. Nem tudtunk még ma többet beszélni, de nagyon remélem, hogy megtalálta és nincs baj. Komolyan ez a lány vonzza a rosszat, a bajt magára! Zayn is inkább megsértődik, mint egy gyerek, és nem szól hozzám.

Este hazaértem, fáradt voltam, csak le akartam dőlni, de nem hagyott a gondolat, hogy Nessi még mindig nem került elő.

Meli szemszöge

Zayn hamarabb elengedett, így korábban már hazamentem néhány cuccomért és most itt vagyok a lakásukon. Gondoltam meglepem Louist és itt leszek amikor hazaér. Épp egy kis kaját készítettem mikor valaki eszeveszetten csengetni kezdett.
- Jövök már, nem kell megsüketíteni! - kiabáltam az ajtóban állónak, de nem vette le a kezét a csengőről. Sietősen nyitottam ki az ajtót. Egy számomra idegen nő állt ott, nem épp a legjobb állapotban.
- Elnézést! Louist vagy Zaynt keresem.
- Nincsenek itthon ... Segíthetek?
- Csak ... Kérem átadna egy üzenetet? Nagyon fontos lenne! - mondta zavartan
- Persze! Mondja csak!
- A lányom, Nessi! Azt hiszem elrabolták! - mondta kétségbeesve.
- Értem! - próbáltam döbbent arcot vágni, hogy engem is sokkolt a hír. Pedig egyáltalán nem. - Őőő .. Fogok szólni nekik! - tettem hozzá és a nő sietve távozott. Egy nagy frászt szólok, örülök, hogy eltűnt a képből ez a kis ribanc.
***
- Szia Louis! - üdvözöltem őt amint hazaért.
- Meli? Hogy kerülsz ide?
- Én csak meg akartalak lepni!
- Hát ez sikerült! - mondta kissé döbbenten
- Készítettem vacsit! - vigyorogtam rá
- Nem vagyok éhes, de köszi! - felvágtatott az emeletre. Természetesen követtem.
- Louis! Valami baj van?
- Ne haragudj de nincs hangulatom most beszélgetni! Csak szeretnék ... Egyedül lenni! Ugye megérted?

Lily szemszöge

Jobban örültem volna, ha sikerül beszélnem Louisval vagy Zaynnel. Remélem az a nő tényleg átadja, hogy ott jártam. De most ez nem is fontos. A rendőrségre siettem és már itt ülök vagy egy órája, még senki nem kérdezte meg mi a bajom. Gondolhatják, hogy nem unalmamban üldögélek!
- Elnézést! - szólítottam le egy arra járó rendőrt.
- Tessék Asszonyom!
- Kérem! A lányomról van szó! Azt hiszem, hogy ... Elrabolták! - szinte már könyörögtem neki. Egy irodába vezetett, ahol volt egy másik rendőr is, elmondtam nekik mindent arról a telefonhívásról.
- Szóval nem szólt bele, nem tudott beszélni a lányával?
- Nem, hányszor mondjam el, csak azt hallottam, hogy valakivel vitatkozik, és azt hiszem egy férfi volt ... Talán, nem tudom, nagyon bepánikoltam!
- Kérem nyugodjon meg! Még azt mondja el, mikor történt az eset? - kérdezte az egyik rendőr, a másik pedig szinte minden szavamat jegyzetelte.
- Reggel! Reggel történt! - dadogtam az idegességtől.
- Asszonyom, attól tartok egyenlőre nem tehetünk semmit! - mondja higgadtan a férfi.
- Tessék? Maguk rendőrök! Kezdjenek nyomozni vagy mit tudom én! - csattantam fel mérgesen.
- Kérem, Hölgyem! Nyugodjon meg! - visszaültetett a székre - Még nem telt el elegendő idő, hogy a nyomozást megkezdjük. Legalább 72 órának el kell teljen az eltűnést követően! - magyarázta nekem nyugodt hangon. Gondolom nem először teszi ezt, de én még mindig nagyon ideges vagyok.
- 72 óra? Az ... Nagyon sok! - suttogtam, szinte alig hallhatóan.-Nem volt más választásom.Életemben először aggódok a lányomért, és akkor sem segít senki...de most tudom hogy baj van, érzem.Akármennyire is utálom Nessi haverjait, muszáj elmenjek Péterhez...talán tud valamit erről.
 Olyan gyorsan hajtottam a kórházba, amilyen gyorsan csak tudtam.A recepciósnak egy vagyont kellett adjak, mire felengedett a kórterembe, mert "Lejárt a látogatási idő."
 Péter az ágyban feküdt, a karjából csövek lógtak ki, gipszes volt a keze, a feje...nem volt jó állapotba.
-Á, Lily....micsoda..meglepetés...-kezdett bele Peti, de nem hagytam, hogy folytassa, a szavába vágtam.
-Péter!Nincs időnk erre!Tudod hol van Nessi?
-Nem...-csalódás hallatszott a hangjából-De ma írt SMS-t és megígérte, hogy meglátogat...írtam neki, de nem válaszolt.

Petpet szemszöge

 Bejön Nessinek az anyja és kérdőre von, hát ez...ez sem mindennapi.Amint kimondtam, hogy reggel óta nem hallottam felőle, mintha pánik rohamot kapott volna.A hajába túrt és tépni kezdte, könnyezett és rimánkodott.

-Ó istenem....istenem, Nessi!-kétségbeesetten járkált fel-alá a kis szobában.

-Mi történt?-ültem fel bepánikolva.

-Azt...azt hiszem Nessit elrabolták...

***

Már éjfél is elmúlt.Lily elment és mindenki alszik, én meg agyban végigfutom, hogy hol lehet Nessi.Meg kell találjam őt...nem eshet neki baja, nem ülhetek itt tétlenül.

Megfogtam a karomból kiálló csöveket és egy rántással kitéptem onnan, majd a lábaim a földre tettem és felültem, nehézkesen, de sikerült.Felvettem a házi papucsom és amilyen gyorsan csak tudtam, kicsoszogtam a kórház hátsó kapuján.