Chapter 22

Sziasztoook!Nos itt a rész amit ígértem.És boldog halloweent!Kérlek komizzatok, lájkoljatok, mert tulajdon képen ettől függ, hogy folytatom-e a blogom suli közben is.Ha látom, hogy van érdeklődő, lesznek részek, hetente 1x vagy 2 hetente, az időtől függ :) Készítettem fb csoportot, aki be szeretne lépni, az bármikor megteheti, csak előbb rá kell jöjjek, hogy hogyan kell ezt a blogba ültetni.Addig is keressetek meg fb-n, és írjatok rám nyugodtan, én beadlak titeket a csoportba : Nessi .A csoport hasznos dolog, mert ott lesznek meghirdetve az új részek, talán előzetes is lesz, vagy véleményt is kérhetek ki.E mellett lehet ott csevegni minden féléről.Nem kizárólag a blogrol.Oké mostmár olvashatjátok a részt: 

Nessi szemszöge

 Szörnyű fejfájással ébredtem.Miután sikerült kinyitnom a csipáimat, hiába pislogtam a sötétség nem tűnt el.Gondoltam éjszaka lehet, mert nem látok semmit, talán kis idő múlva megszokja a szemem a sötétséget...de nem.Értetlenül próbáltam a szememhez nyúlni, hogy megnézzem tényleg kinyitottam, vagy csak kezdek megőrülni, de valami akadályozott ebben.A két kezem szorosan a hátam mögé vannak kötve.A kötél belevág a bőrömbe, ahogy próbálom kiszabadítani.Mi történik itt?

A földön fekszek, a bokáim is össze vannak kötve.A testrészeim el vannak gémberedve, nehezen tudok mozogni.A vak sötétség csak súlyosbít a helyzetemen.Hol vagyok?Hogy kerültem ide?Miért vagyok megkötözve?És vajon mire nem emlékszem?

Louis szemszöge

Meli nem akart lekopni rólunk.Zayn is hazajött, és szinte azonnal a torkomnak ugrott, hogy hol van Nessi, mit csináltam vele, stb.Meli vágott közbe.

-Nessinek az anyja átjött délelőtt, Nessi cuccaiért.

-Minek kellenek azok neki?-értetlenkedett Zayn.

-Mert elköltöznek...

-Mit csinálnak?-ordított Zayn és máris hívta Nessit, persze hiába-Miről beszélsz?!-ugrott neki Melinek, aki ijedten tapadt fel a falra.

-Nem tudom...azt mondta, hogy elköltöznek és hogy kellenek a ruhái...feljött, bepakolt és elmentek.

-Lehetetlen.-szóltam én is közbe-Nessi nem menne el szó nélkül...

-Ő szeret engem, nem hagyna el!-boxolt dühösen a falba Zayn-Hazudsz, te ribanc!-Meli torkának ugrott, Meli azonnal el kezdett sírni.

-Nem, nem, én nem hazudok!-zokogott.Visszahúztam Zaynt a vállától fogva.

-Felhívom az anyját, jó?Nyugodj meg, biztos csak valami félreértés történt.-Zayn meg se várta, hogy végigmondjam, felvágtatott az emeletre.

 Elgondolkozva pötyögtem be Lily számát, és épp hívtam volna fel, mikor valami megzavart.Meli megcsúszott a szőnyegen és odavágta magát.

-Jaaaj, Louis, babe, segíts kérlek felállni.-nyivákolta.Hogy minek kellett nekem ezt a libát felszednem, azt sem tudom.Odamentem hozzá és felsegítettem.

-Lehorzsoltam a térdem, hoznál nekem egy ragtapaszt?-némán bólintottam és a fürdőbe siettem, mire visszaértem az asztalra tett telefonomra valahogyan víz került.

-Mi az isten történt?-kaptam fel és próbáltam beindítani, de már késő volt, ezt dobhatom ki a francba.Ölt meg az ideg.

-Jaj, ne haragudj, véletlenül kiöntöttem a vizet és...-sopánkodott Meli, de az ideg elöntött, és már emeltem is a kezem, hogy adjak neki egy pofont, de épp ekkor csengettek.

-Mocskos kis ribanc, húzz el a házamból-sziszegtem, mire ő sírva rohant fel Zayn szobájába.Morcosan a zsebembe mélyesztettem a telefonom és gyors léptekkel siettem az ajtóhoz, majd feltéptem azt.

-Mi van?-kérdeztem bunkón, de rögtön megbántam.Peti állt előttem, Nessi haverja, kórházi hálóingben, kötésekkel a testén, kócos, zsíros hajjal, kétségbeesett, de fáradt szemekkel-Jézusom Pepi, hát mit keresel te itt?

-Nessi!Valami baj van!!-sántikált be, félrelökve engem az ajtóból.Elképedve mentem utána.Csupasz segge kilógott a hálóingből, de nem úgy tűnt hogy észrevette...mintha csak az elmegyógyintézetből szökött volna meg.

-Tudom, az anyja volt itt és mondta hogy elköltöznek.

-Elköltöznek?-nézett furán-Nem...Nessit elrabolták!-most rám került a sor, hogy furán nézzek.

-Nem....elköltöztek..mondta Lily.

-Nem, kizárt, biztos vagyok benne, hogy tévedsz...elrabolták.Érzem!És Lily is mondta!-elképedve néztem rá, majd kicsit megráztam a fejem, hogy összeszedjem a gondolataimat.

-Te megszöktél a kórházból.-nyögtem ki végül a nyilvánvalót.

-Igen, mert muszáj volt.Meg kell keressem őt.

-Jól van..megkeressük...de így te nem tudsz segíteni..menj vissza és holnap..

-Nem, nem holnap, most!-kiabált, mint egy őrült-Hát nem érted, Nes...

-Mi folyik itt?-szólt közbe Zayn-Peti, te mit keresel itt?

-Nessit elrabolták!!

-Meli?!-ragadta meg szorosan Meli karját-Hazudtál?

-Nem....nem, igazat mondtam....tényleg..És amúgy is,..nézd meg a csávót...beteg...bolond, biztos téveszmében él!

-Igazat mondok, higgyetek nekem!-mondta Peti elkeseredetten.Zayn tanácstalanul nézett rám.

-Én Petinek hiszek.-suttogtam.

-Jaj, ne butáskodjatok már!-ribogott közbe Meli-Hisz itt volt az anyja, összepakolt és mondta hogy költöznek!

-Tényleg nincsenek itt a ruhái...-túrt a hajába Zayn.

-És mindenki tudja, hogy Nessi milyen....komolytalan...biztos csak..megunt téged és így koptatott le.-folytatta Meli, és láttam, hogy Zayn hajlik rá, hogy Melinek adjon igazat.

-Nem...Nessi nem ilyen!-szólt közbe Peti-Vagyis...tény hogy nem volt túl sok komoly kapcsolata, és hogy komolytalan de..

-Na látod!-vágott közbe Meli-Lépj túl rajta, az csak egy bajkeverő volt!-Meli készségesen nyújtotta Zayn felé a kezét, Zayn meg kicsit bizonytalanul, de elfogadta.

-Segíthetek túljutni rajta...-suttogta Meli csábítóan.

-Melinda!Fejezd be!-csattantam fel-Nessi szereti Zaynt, és sosem hagyná el...

-Nem menne el búcsúzás nélkül-helyeselt Peti.

-Te csak egy agybeteg vagy...-nézett Petire Zayn-Menj vissza oda ahonnan jöttél...és te!-nézett rám-Te meg szerelmes voltál belé!Azon se lepődnék meg, ha te beszélted volna rá őt, hogy hagyjon el!!-vádolt meg.Elvörösödtem dühömben, de a csalódottságom nagyobb volt.

-Gyere Peti...tűnjünk el innen..-felszedtem Petit a kanapéról-Nem látnak itt minket szívesen.

-De te nem itt élsz?-kérdezte zavartan.

-Többé már nem.-mondtam lemondóan, közben Zayn szemébe néztem, ahol csak haragot és vádaskodást láttam.Hamar felmentem a szobámba összepakolni.Addig Peti kapott tőlem ruhát.Mikor bementem a fürdőszobába, megláttam Nessi fogkeféjét.

-Elment fogkefe nélkül?-motyogtam magamban-Biztosan nem...

 Összepakoltam, és Petit támogatva kiléptünk a házból.Még hallottuk, ahogy Zayn nekiesik Melinek...ez a gyerek meg sem érdemelte Nessit.Megcsalja az első leendő alkalommal.Szégyen.

Nessi szemszöge

Körbevesz a sötétség...mindenhol ott van...egy apró kis fénnyaláb sincs a szobában...szoba ez egyáltalán?Hideg és kemény kőpadlón fekszem, a fal is ugyanolyan hideg....talán nem is szoba...talán halott vagyok.Ilyen, ha az ember meg van halva?Talán ezért nem emlékszem semmire...

Mi az utolsó emlékem?Kilépek a házból...és aggódok...képek miatt....amiken én és Zayn vagyunk...Ó, Zayn...

 Ez az egyetlen szó reményt ad a semmi kellős közepén is..Zayn.Hiányzik..kell nekem ő, szükségem van az ölelésére, a csókjaira, a nyugtató szavaira...

 Miért is mentem ki a házból...?Mert....suli....iskolába kellett mennem.Nem emlékszem, hogy bementem volna az épületbe....mert nem is mentem!Nate útközben felvett és...Ó, édes Istenem, Nate!Ő, ő volt az aki elrabolt...akkor talán mégsem vagyok halott....miért tette?És meddig voltam eszméletlen?

 Erős fejfájást okozott a gondolkozás, és a csuklómat már nem is érzem....talán nem kéne mocorogjak.Van egy olyan érzésem, hogy úgysem tudok kiszabadulni.

 Lépteket hallok.Kicsit abbahagytam a zihálást, hogy hallgatózhassak.Nem egy ember közeleg...talán kettő...Igen, jön két ember.Mély levegőt veszek, hogy a legnagyobb hangerőmön kiáltsak segítségért, de nem megy...csak egy rekedtes nyögés csúszik ki a számon, ami nem elég, de már mindegy is.Nyílik az ajtó, és a kintről áradó fénycsóva egyenesen szembe talál.Elvakít az erős fény, pislognom kell, hogy lássak is valamit.Két sötét alak áll az ajtóban.Azonnal felismerem őket.

-Nate!-mondom vádlón.

-Jó reggelt szépségem.-szóval reggel van?

-Oh Nessi..el sem tudod képzelni milyen kielégülést okoz a látvány, ahogy meg vagy kötözve.-mondta a másik ismerős, rekedtes hang.

-Harry.-mondtam ki kelletlenül a nevét.

Figyelem!!!!

A blogom bezárom határozatlan időre.Fogjátok fel úgy, mint egy szezon vagy évad vége.A téli vakációban és a nyári vakációban természetesen folytatom.Nem hagyom abba örökre.Köszönöm, hogy olvastátok és köszönöm azoknak akik visszajeleztek.Vissza fogok térni, de egyelőre az iskola és az iskolán kívüli tevékenységek lefoglalnak.Ne haragudjatok rám...
Lesz egy rész megírva még e hónap végén, amiben összegzem az eddig történteket, és a cselekvés is halad kicsit, hogy fokozódjon az izgalom ;)
 Addig is sziasztok :)

Chapter 21

Megint sokat késtem, egyszerűen suli közben nem jön az ihlet.Ada írta meg a rész 80%át, ezért nagyon hálás vagyok neki, KÖSZI!A helyzet az, hogy az ötlet megvan, csak nehéz megírnom.Lehet tartani fogok kis szünetet, amíg összekapom magam, de még jelentkezek, és majd tájékoztatlak titeket arról, hogy folytatom-e vagy sem.Jó olvasást.

-NATE!!-sikítottam kétségbeesetten és rángattam a kocsi ajtaját-Engedj ki!!Engedj ki te beteg állat!
-Nem...nyugodj már meg Nessi, nem foglak megölni, hidd el...
-Mit akarsz tőlem?-fordultam felé kétségbeesetten-Meg akarsz dugni?Vagy mit?!-Nate arckifejezése megváltozott.Egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán és lassan végignyalta a felső ajkát.
-Hmm...nem is rossz ötlet....-morogta.Én ledöbbentem.
-Miért rabolsz el?És mennyi ideig?Mit akarsz tőlem?
-Nyugodj meg, Nessi, minden kiderül idővel...Most add ide a telefonod.
-Nem!-kikaptam a zsebemből és megnyomtam a gyorshívót...hallatszott, hogy a telefon kicseng...anyám vette fel, de nem tudtam beleszólni.Nate félrehúzott a kocsival és rám vetette magát, én meg sikítottam.
-Neee!Engedj!!Engedj el!!-sikítottam, de Nate lefogta a kezeim, teljes súlyával rám nehezedett és kiütötte a telefont a kezemből, a padlóra esett.
-Fogd be ribanc!-kiabálta az arcomba idegesen.Az egyik kezével leszorította a kezeim a fejem fölé és a másikkal benyúlt a kesztyűtartóba, én meg sikítottam, hátha a vonal még nem szakadt meg a telefonban.Egy rongyot húzott elő és valami szarral benedvesítette majd a képembe nyomta....onnantól kezdve minden elhomályosodott és mély álomba szenderültem.

Louis szemszöge

Nessi már megint lógott az óráról. Nem is értem, hogy Zayn hogy lehet ennyire felelőtlen, hogy ezt hagyja. Azt hiszem a legjobb, ha beszélek vele. Az irodájába siettem, ő pedig ott ült, mit sem sejtve.

- Louis! Mi a gond? - emelte rám a tekintetét.

- Hogy mi a gond? Tudod te azt! Nessi megint nem volt órán! - mondtam dühösen.

- Ezt meg hogy érted? - nézett rám értetlenül.

- Úgy, hogy nem volt jelen az órán! Gondolom megint kis 'légyott' volt az irodádban. Végül is az fontosabb, mint hogy bejárjon az órákra, igaz? - vágtam hozzá dühösen.

- Louis halkabban, ha lehet! - felállt az asztalától és megkerülve azt szembe állt velem - Nessi nem volt itt. De hol van, ha nem az órán és nem velem?

- Nem tudom Zayn, de nekem vissza kell mennem! Próbáld meg felhívni vagy nem tudom! - ott hagytam őt a bizonytalanságban, de én is abban vagyok. Jó kérdés volt Zayntől. Ha nincs itt, és nincs a suliban, hol lehet ez a lány?

***

Nate itt maradt, hogy megbeszéljük a kirándulás részleteit, de Nessinek is itt kellene lenni. Ő is szervező.

- Nate, nem tudod Nessi merre van? - érdeklődtem a sráctól.

- Honnan tudnám? Egyébként sem érdekel! - válaszolta flegmán, egy váll rándítás kíséretében. Remek, senki nem tudja hol van. Elnyelte a föld ezt a lányt? Nem tudom Zayn jutott-e már valamire. Nem tudtunk még ma többet beszélni, de nagyon remélem, hogy megtalálta és nincs baj. Komolyan ez a lány vonzza a rosszat, a bajt magára! Zayn is inkább megsértődik, mint egy gyerek, és nem szól hozzám.

Este hazaértem, fáradt voltam, csak le akartam dőlni, de nem hagyott a gondolat, hogy Nessi még mindig nem került elő.

Meli szemszöge

Zayn hamarabb elengedett, így korábban már hazamentem néhány cuccomért és most itt vagyok a lakásukon. Gondoltam meglepem Louist és itt leszek amikor hazaér. Épp egy kis kaját készítettem mikor valaki eszeveszetten csengetni kezdett.
- Jövök már, nem kell megsüketíteni! - kiabáltam az ajtóban állónak, de nem vette le a kezét a csengőről. Sietősen nyitottam ki az ajtót. Egy számomra idegen nő állt ott, nem épp a legjobb állapotban.
- Elnézést! Louist vagy Zaynt keresem.
- Nincsenek itthon ... Segíthetek?
- Csak ... Kérem átadna egy üzenetet? Nagyon fontos lenne! - mondta zavartan
- Persze! Mondja csak!
- A lányom, Nessi! Azt hiszem elrabolták! - mondta kétségbeesve.
- Értem! - próbáltam döbbent arcot vágni, hogy engem is sokkolt a hír. Pedig egyáltalán nem. - Őőő .. Fogok szólni nekik! - tettem hozzá és a nő sietve távozott. Egy nagy frászt szólok, örülök, hogy eltűnt a képből ez a kis ribanc.
***
- Szia Louis! - üdvözöltem őt amint hazaért.
- Meli? Hogy kerülsz ide?
- Én csak meg akartalak lepni!
- Hát ez sikerült! - mondta kissé döbbenten
- Készítettem vacsit! - vigyorogtam rá
- Nem vagyok éhes, de köszi! - felvágtatott az emeletre. Természetesen követtem.
- Louis! Valami baj van?
- Ne haragudj de nincs hangulatom most beszélgetni! Csak szeretnék ... Egyedül lenni! Ugye megérted?

Lily szemszöge

Jobban örültem volna, ha sikerül beszélnem Louisval vagy Zaynnel. Remélem az a nő tényleg átadja, hogy ott jártam. De most ez nem is fontos. A rendőrségre siettem és már itt ülök vagy egy órája, még senki nem kérdezte meg mi a bajom. Gondolhatják, hogy nem unalmamban üldögélek!
- Elnézést! - szólítottam le egy arra járó rendőrt.
- Tessék Asszonyom!
- Kérem! A lányomról van szó! Azt hiszem, hogy ... Elrabolták! - szinte már könyörögtem neki. Egy irodába vezetett, ahol volt egy másik rendőr is, elmondtam nekik mindent arról a telefonhívásról.
- Szóval nem szólt bele, nem tudott beszélni a lányával?
- Nem, hányszor mondjam el, csak azt hallottam, hogy valakivel vitatkozik, és azt hiszem egy férfi volt ... Talán, nem tudom, nagyon bepánikoltam!
- Kérem nyugodjon meg! Még azt mondja el, mikor történt az eset? - kérdezte az egyik rendőr, a másik pedig szinte minden szavamat jegyzetelte.
- Reggel! Reggel történt! - dadogtam az idegességtől.
- Asszonyom, attól tartok egyenlőre nem tehetünk semmit! - mondja higgadtan a férfi.
- Tessék? Maguk rendőrök! Kezdjenek nyomozni vagy mit tudom én! - csattantam fel mérgesen.
- Kérem, Hölgyem! Nyugodjon meg! - visszaültetett a székre - Még nem telt el elegendő idő, hogy a nyomozást megkezdjük. Legalább 72 órának el kell teljen az eltűnést követően! - magyarázta nekem nyugodt hangon. Gondolom nem először teszi ezt, de én még mindig nagyon ideges vagyok.
- 72 óra? Az ... Nagyon sok! - suttogtam, szinte alig hallhatóan.-Nem volt más választásom.Életemben először aggódok a lányomért, és akkor sem segít senki...de most tudom hogy baj van, érzem.Akármennyire is utálom Nessi haverjait, muszáj elmenjek Péterhez...talán tud valamit erről.
 Olyan gyorsan hajtottam a kórházba, amilyen gyorsan csak tudtam.A recepciósnak egy vagyont kellett adjak, mire felengedett a kórterembe, mert "Lejárt a látogatási idő."
 Péter az ágyban feküdt, a karjából csövek lógtak ki, gipszes volt a keze, a feje...nem volt jó állapotba.
-Á, Lily....micsoda..meglepetés...-kezdett bele Peti, de nem hagytam, hogy folytassa, a szavába vágtam.
-Péter!Nincs időnk erre!Tudod hol van Nessi?
-Nem...-csalódás hallatszott a hangjából-De ma írt SMS-t és megígérte, hogy meglátogat...írtam neki, de nem válaszolt.

Petpet szemszöge

 Bejön Nessinek az anyja és kérdőre von, hát ez...ez sem mindennapi.Amint kimondtam, hogy reggel óta nem hallottam felőle, mintha pánik rohamot kapott volna.A hajába túrt és tépni kezdte, könnyezett és rimánkodott.

-Ó istenem....istenem, Nessi!-kétségbeesetten járkált fel-alá a kis szobában.

-Mi történt?-ültem fel bepánikolva.

-Azt...azt hiszem Nessit elrabolták...

***

Már éjfél is elmúlt.Lily elment és mindenki alszik, én meg agyban végigfutom, hogy hol lehet Nessi.Meg kell találjam őt...nem eshet neki baja, nem ülhetek itt tétlenül.

Megfogtam a karomból kiálló csöveket és egy rántással kitéptem onnan, majd a lábaim a földre tettem és felültem, nehézkesen, de sikerült.Felvettem a házi papucsom és amilyen gyorsan csak tudtam, kicsoszogtam a kórház hátsó kapuján.

Chapter 20

Aaaannyira szégyellem a pofámat, nem hoztam időben a részt.Ne haragudjatok rám!Az iskola egy nagy csapás és még nem igazán tértem magamhoz.Sokkal nagyobb megpróbáltatásnak tesz ki, mint azt én gondoltam.Korán kelés...házi feladatok....bevásárlások....osztálytársak....sok csapás egy csapás hátán.De nem nyafogok többet, inkább hagyom, hogy azt olvassátok ami tényleg érdekel titeket ;) .

Louis épp egy másik nőt kefél.Nem értem, miért, de ez a felismerés jobban fájt, mint bármi más a világon.Égető szúrást éreztem a mellkasomban, levegőt venni is fájt.Ki ez a lány?És...miért érzek most így?Mi folyik itt?
 Kérdések sorozata támadta az agyamat, olyan kérdések, amikre a választ nem tudom megadni.Ott álltam Louis szobájának az ajtajában, Zayn fehér ingében, könnyes szemmel, és olyan szívfájdalommal, hogy azt a legádázabb ellenségemnek sem kívánnám.
 Mit csinálok én itt?! Szólalt meg  a belső hangom. Milyen gyerekes vagy!Azt hiszed, hogy Louist érdekli a te szerelmi életed, és képes fenyegető üzeneteket küldeni neked, csak mert egyszer megszívattad?Cöhh!Gyerekes!Ő egy felnőtt ember, és nem érdeklik az olyan kis csitrik mint te vagy! Kegyetlenül gázoltam a saját lelkembe, amitől csak jobban szúrt a szemem.Elvettem a kezem a kilincsről és tétlenül álltam ott, hallgatva Louis és a másik lány nyögéseit.Vissza akartam bújni a takaró alá, Zayn mellkasához szorítani az arcom, hogy ne halljak, ne érezzek..de a lábam nem vitt.Ott álltam volna hajnalig, ha nem hallom meg Louis élvezettől kicsit eltorzult hangját.
-Oh, Meli!-Meli?AZ a Meli?Szólalt meg újra a kis hang a fejemben.Hirtelen minden fájdalom megszűnt..vagy csak olyan erős lett, hogy az agyam inkább kikapcsolta.Járásra kényszerítettem a sokktól még kicsit merev lábaimat, és bementem Zayn szobájába.Levetkőztem, közben pörgött az agyam.Ébren kell maradnom, hogy ha Meli éjjel lelépne, az ablakból tudjam megnézni magamnak.Ledobtam az inget és bebújtam Zayn mellé.Tudnom kell, hogy ő e a csaj?Nem tudom, hogy miért, de meg kell tudnom..Újabb nyilallást éreztem a mellkasomban, ahogy Louisék nyögéseire gondoltam.Abban a pillanatban sírni támadt volna kedvem, de Zayn megmozdult.Összerezzentem, a vér megfagyott az ereimben.Látott?Hallotta, hogy kimentem?Vajon hallotta, hogy mire gondolok?
 De nem...csak átkarolt.Édesen szunyókált tovább.Ahogy az arcára néztem, minden fájdalmas gondolat megszűnt a fejemben.Csak Zayn nyugodt arcára koncentráltam és lassan én is átadtam magam a jól megérdemelt szundinak.
Másnap reggel nehezen emeltem fel a seggem az ágyból.Zayn már nem volt ott..biztos lent van, kávézik, vagy valami.Miután megropogtattam a csontjaimat, és kinyújtóztattam az elgémberedett végtagjaimat, egy laza inget és egy boxert felhúztam magamra és lementem a konyhába.Beindító látvány fogadott.Zayn félmeztelen reggelit készített a kályha előtt.
-Zayn..-mosolyodtam el.Felém fordította a fejét és elvakított mosolyával.
-Jó reggelt gyönyörűm, hogy aludtál?-na ezen kicsit el kellet gondolkozzak.Az alvással nem volt gond, viszont az álmokkal..
-Jól.-mondtam végül-Louis?
-Louis is jól aludt-kacagott Zayn.
-Nem..úgy értem hol van?
-Honnan tudjam?Nem vagyok az apja, Nessi.-odaléptem hozzá és adtam egy puszit a szájára.
-Elégeted a reggelit.-suttogtam az ajkaiba, mire ő visszafordult a sütőhöz.A hátának dőlve az állam a vállára tettem és a hasánál átkaroltam.-Nagyon sexy vagy a kályha mellett.
-Igen?Talán egyszer indítok egy főző műsort.-vigyorodik el.
-Hahaha-mondtam monoton hangon-Örülsz mint majom a farkának, de a kaját odaégetted.
-Hogy az a...-motyogta idegesen és elzárta a gázt.
-Jó reggelt.-hallottam meg a jól ismert nyávogós hangot.Zaynnel egyszerre pördültünk meg, és kb. ugyanolyan rémült arcot vágtunk.
-Melinda?-tért magához Zayn-Mit keresel itt?-Én tudom,szólalt meg a belső gunyoros hangom, ez a ribanc hempergett Louisal az éjjel.
-Oh én csak...Louisal aludtam az éjjel.-pirult el, de a szemét nem tudta levenni a pasim meztelen mellkasáról.Ő az enyém ribanc!Azok a tökéletes kockák, a tetkók, a mellszörzet, az egész szexisten mind az enyém, ne nézz rá ribanc!!! Ordítozott bennem a féltékenység.
-Jó reggelt mindenkinek.-jelent meg mosolyogva Louis.Hogy mosolyoghat ez ilyen boldogan, mikor egy rusnya kurvával dugott az éjjel?!
-Jó reggelt.-motyogtam csalódottan, Zayn szemei szikrákat vetettek, megragadta Louis karját és kirángatta egy "Beszélnünk kell, négy szem közt"-öt motyogva az összeszorított fogai közül.Ajaj!Louis kapni fog a szájára.
Kárörvendően vigyorogtam utánuk, mikor rájöttem, hogy ezek kettesben hagytak...vele.
-És Nessi....Te mit keresel itt?-kérdezte csak úgy mellesleg.
-Öhm......kávét kérsz?-tereltem el pirulva a témát-Vagy reggelit?-Miért jópofizok ezzel a ribanccal?Mibe le mernék fogadni, hogy ő a kukkoló!
-Igen, kérek.-mondta és az ujjaival dobolni kezdett az asztalon.A türelmetlenség jele...ez azt akarja, hogy kiszolgáljam?!Még mit nem.
-Hát..szolgáld ki magad.-mondtam keserűen mosolyogva az orrom alatt, majd felsunnyogtam a szobába.Én tuti nem fogom szórakoztatni a Miss.Lefeküdtem Louisalt.Bosszankodva pakoltam a táskámba, mikor jött egy SMS.Mohón kaptam a telefonom után, reménykedve, hogy Liam, vagy Peti jelentkezik, de egyik sem.Ismeretlen szám.A titkos csodálóm villant be, de kép nem volt csatolva az üzenethez.
Jó reggelt Nessi!Kérlek gyere be hamarabb a suliba, hogy tudjuk megbeszélni a kirándulás helyszínét.  Nate xx
-Te csak ne küld nekem a puszikat.-morogtam magamnak és a farmer zsebembe mélyesztettem a telefont.Ha azt akarja, hogy korábban oda érjek, akkor most el kell induljak...-néztem idegesen az órámra.Nem cicóztam sokáig, rohantam is a bejárati ajtó fele.
-Nessi várj!-szólt utánam Zayn.Odarohant hozzám és hosszú csókot nyomott a számra-Szeretlek.-suttogta az ajkaimba, majd utamnak eresztett.
Már így is elég szarul kezdődött a napom, de még Nate is betesz nekem.Ahhh nagyon szükségem van Petire már....Ma délután el is fogok menni a kórházba hozzá.Írtam egy SMSt útközben Petinek: Hiányzol Pepicsuuu :(. Szinte azonnal jött a válasz: Te is nekem...vigyél haza!.
 Elmosolyodtam a gondolatra, hogy újra Petivel éljek és a legnagyobb gondom az legyen, hogy mikor baszhatunk be megint.A csendes melankóliámat egy éles csattanás zavarta meg.Nem is csattanás, ajtócsapkodás.Mellettem egy fekete, sötétített ablakú BMW állt meg, és Nate szállt ki a volán mögül.
-Elvihetem, szép hölgy?-kérdezte udvariasan.
-Igen.-mondtam egy ferde mosolyt villantva és beültem az autóba, miközben Nate illedelmesen tartotta nekem az ajtót.Csendben utaztunk a suliig, de nem fordult be a suli utcájába.
-Nate!Elaludtál!-mordultam fel-Fordulj vissza.
-Nem-nem, hercegnőm.Nem az iskolába viszlek..-suttogta és bekattintotta a gyerekzárat.
-Nate!Engedj ki!Vigyél a suliba most azonnal!
-Ne félj, édesem....csak szórakozunk kicsit.-vigyorodott el ördögien.Elsápadtam, a szívem összeszorult.Rámjött a pánik.Másodszor fog el az érzés...és nagyon nem jó!
-Segítség!!!-sikítottam ki az ablakon, de szinte azonnal felhúzta az automata rendszerrel.
-Nem hall meg senki....és nem talál meg senki..-motyogja bosszúsan, mégis öntelten mosolyogva.
-Neee!-rángatni kezdtem a kilincset, de esélyem sem volt.Innen nincs kiút.Döbbentem rá.

Ne haragudjatok, 1-2 napot kések a résszel, mert holnap kezdődik a suli és sok dolgom van, de kedden, max szerdán kint lesz.Köszönöm megértéseteket.És ne haragudjatok :$

Chapter 19

Hellóóóóóó.Köszi a komikat és a lájkokat!69. komizó Renataa Reni, ami az ilyen perverz blogoknál számít xddd Az oldalmegjelenítések száma jelentősen csökkent, gondolom a suli miatt...jó sulizást mindekineeeek!Nekem még van 1 hetem.Arra gondoltam, hogy iskola miatt csak hétvégén teszek ki részeket, hogy midnenkinek legyen ideje elolvasni....komizzatok, szavazzatok, lájkoljatok, mert nagyon sokat jelent nekem.

Ennyire unalmas az életed, szívem?Másokat kukkolsz és küldözgeted a meztelen képeket?Tudom hogy fotogén vagyok, és hogy jók vagyunk az ágyban, de feltalálták az internetet, ha pornót akarsz, nézd ott és hagyj békén minket! ui:mindig is akartam egy titkos imádót *.*
Miután bepötyögtem a kis üzenetemet, párszor átolvastam, hogy kell-e javítani rajta, de végül csak elküldtem így.Louis és Zayn feszülten figyelték a telefont, hogy mikor jön a válasz.Ekkor döbbentem rá, hogy a melleim fedetlenül vannak Louis előtt.Ő is észrevehette, mert nem is a telefonom bámulta olyan feszülten.
-Louis...nem adod ide azt a pólót?-mutattam Zayn ledobott ingére.Louis készségesen adta át a pólót nekem, de egy pillanatig sem vette le a szemét a melleimről.Nem értem a fiúkat...miért vannak úgy oda a "dudákért"?Sosem unják meg őket?
 Ki tudja meddig agyaltam volna még ezen, ha nem jön meg a válasz végre.
És ha nem, mi lesz?Feljelentesz?"Biztos úr, egy idegen fényképez engem és az iskola igazgatóját dugás közben, kérem mentsen meg!"A pasid azonnal a börtönbe menne.Ülj le csak nyugodtam a p*csádra, és ne pofázz, mert nem vagy abban a helyzetben. xx 
-Hogy az a...!-dühöngtem és pötyögtem a válaszom, olyan trágár és sértő szavakkal, ahogyan csak tőlem tellett.Zayn finoman a kezemre tette a kezét és hüvejkujjával simogatta a kézfejem.
-Kicsim....talán nem kéne ennél jobban is felidegesíteni őt.-átkarolt és az ölébe húzott, én meg odaadtam a telefont Louisnak.Louis kiment a szobából, én meg szomorúan Zayn mellkasának dőltem.
-De mostmár...sehol sem lehetünk együtt..A házadban sem...-mondtam elkeseredetten, mire finoman simogatni kezdte a karom.
-A fénykép az ablakból készült...mostantól elővigyázatosak leszünk itthon is...elhúzzuk a sötétítőket és nem lesz gond.-megpuszilta a homlokom és még szorosabban ölelt magához.Kicsit ültünk egymás karjaiban, majd feltápászkodtam és elhúztam a függönyt.
-Szeretlek.-suttogtam és megpusziltam az ajkait-Megoldjuk ezt is.

***

Gyalog mentem suliba, és rohannom kellet, hogy ne késsek el.Az osztályfele rohantam, mikor Louis megállt az ajtóban, a keze már a kilincsen volt, de még nem nyitotta ki.

-Ej ej, nem szeretem a későket.-vigyorgott.

-De talán nekem most megbocsátasz, ugye?-mosolyogtam a lehető legangyalibban.

-Hát nem is tudom...-gondolkozott el.

-Jaj ne már, Louis, engedj be, ne húzd ennél is jobban az időt.

-Nem tudtam hogy ennyire sietsz az órámra...-kinyitotta az ajtót-Ez hízelgő.-mondta és előre engedett.Nem volt esélyem visszapofázni, mert a többiek meghallották volna, viszont egy "kapd be" pillantást vetettem felé.Ő csak édesen mosolygott és felhúzta a homloka tetejéig a szemöldökeit.

-Akarsz esetleg felelni?!-kérdezte, de a széles mosolyát nem törölte le az arcáról.

-Oh, tanár úr, minden vágyam!Kérem feleltessen!-gúnyolódtam, de nem éltem bele magam az iróniába.Lepakoltam Liam mellé, majd kimentem a katedra elé felelni.Louis meglepődött, ő sem gondolta komolyan, de azért lefeleltetett.

 Kíváncsi voltam arra, hogy mit tesz, ha nem tudok semmit.Lehúz, ahogy a többieket is tenné, vagy ad egy jegyet, amit nem érdemlek meg?

 Szóval adtam a hülyét neki, és csak pár kérdésére feleltem helyesen.

-Ahjj Nessi, ideje leülni és tanulni.-motyogta miközben írta be a jegyem az ellenőrzőmbe.

-Honnan tudja, hogy nem tanulok egész nap?-kérdeztem mosolyogva.

-Hát látszik.-vigyorodott el és a kezembe adta a kis könyvecskét.

-Lehet, hogy csak ilyen hülye vagyok...-vetettem fel.

-Nem vagy hülye....

-Ezt sem tudhatja biztosan.-húztam az agyát miközben
mentem vissza a helyemre.Az osztály nagyon élvezte a kis "incselkedésemet" a tanárral.

-Az ilyen sunyi lányok, mint te, akik kihasználják az adottságaikat mások ellen, nem lehetnek hülyék.-mondta Louis és lassan forgatta a naplót, hogy aztán kiválassza a következő alanyt a kivégeztetésre.

 Erre már nem válaszoltam, csak leültem Liam mellé, aki a combomra tette a kezét, és kicsit megsimogatott.

-Azt hiszem én értem miről beszélt.-suttogta és az ujjaival kicsit megbökött a lábam között.

-Sss Liam, ne akard a pad alatt végezni.-kicsit mocorogtam, mire megint megbökött ott lent.

-Hányast kaptál?-a szabad kezével kivette az ellenőrzőm a kezemből és kinyitotta.-7est?Ez nem fer.Én a múltkor 4est kaptam egy ilyen felelés után.-morogta.

-Igen, de én elbűvölő vagyok.-suttogtam neki, mire megint megbökött, majd megsimogatott ott.Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem indultam be...Elöntött a pír, mikor megéreztem, hogy teljesen nedves lettem egy ennyitől is.

-Tudom.-visszaadta az ellenőrzőt-Ezt mindenki tudja.-búgta a fülembe és elvette a kezét.Egy apró sóhaj kicsúszott a számon, de nem válaszoltam neki.A nap lassan telt...nehezemre esett nem Zaynre gondolni közben, meg azon agyalni, hogy vajon ki csinálhatta a képeket?Azt mondta Zayn, hogy az osztály felelősöknek van kulcsuk az irodájához...Talán Nate volt...Ki kell derítenem
 Suli után bent kellet maradjak az osztályba, mert az osztálykirándulást most tervezzük meg Nate-el és Louisal.Szóval Liamtől elbúcsúztam, majd visszaültem a helyemre és vártam, hogy az osztálytársaim szép lassan kopjanak már le.
 Végül Nate és én maradtunk...Becsukódott az ajtó, de még hallottam a folyosóról beszűrődő zajokat.Nate eközben bepakolt, egy ceruzát és egy jegyzetfüzetet a kezébe vett és leült mellém.
-Láttam ám.-mondta vigyorogva, ahogy Liam helyére huppant.
-Mit láttál?-kérdeztem meglepődve...nem gondoltam volna, hogy magától bevallja, hogy ő a titkos kukkolóm.
-Amit Liammel műveltetek.-oké ez egyre jobban összezavart.Összeráncolt homlokkal, értetlenül néztem rá-Miután feleltél..Liam kicsit...-a combomra tette a kezét-..megvigasztalt.-fejezte be és megsimogatott úgy, hogy az ujjai hegye érjék a "gyenge" pontomat.
-Vedd le a kezed rólam.-sziszegtem a fogaim közül és lelöktem a kezét a combomról.
-Oh...szóval Liamnek engeded és nekem nem?-kacagott-Pedig én meg tudnám adni neked, ami jár.
-Ne aggódj e miatt, van aki megadja.-morogtam.Nem lehet ő a kukkoló.Ahoz túl hülye..már rég megzsarolt volna, hogy megdughasson.A zsaroló egy lány kell legyen, vagy valaki, aki nem akar ágyba vinni.Épp ekkor jöt be Louis.Louis!Hát persze!Ő az akit megszívattam órán és még nem törlesztett teljesen..Talán ezzel a hülye viccel...ja...nem lehet, hisz ott volt, mikor az SMSt kaptam.Talán....talán csak lefiztetett valakit?Egyáltalán megéri neki a sok herce hurcát, csak hogy kellőképpen visszavágjon?Lássuk csak...álló farokkal kellet távozzon az osztályból, és álló farokkal kellett végigmenjen az iskolán, mert én nem bírtam magammal...igen,...abszolút megéri.
-Hahóóóó....föld Nessinek!!Ébredj, kislány!-lóbálta meg a kezét Nate az arcom előtt.Sötét szemei megcsillantak egy pillanatra.
-Jah...bocs..mi?
-Csak azt kérdeztem, hogy szerinted hova menjen az osztály kirándulni?-kérdezte Louis mosolyogva és nekidőlt az előttünk lévő padnak.
-Nem tudom..erdőbe sátrazni?
-Sátrazni?-lepődött meg Nate-A csajok utálnak sátrazni...és az erdőt sem kedvelik.
-Oh..milyen nagy szakértő vagy.-morogtam-Akkor menjünk...tengerre.
-Nem...az erdő jó ötlet volt.-szólt közbe Louis.-De ne sátorral, mert az úgy bonyolult..menjünk kabannákba..
-És hány napra?-kérdezte Nate, közben szorgalmasan jegyzetelt.
-Mondjuk...2-3..még megbeszéljük az osztállyal ezt.
-És...hova?Mert a környéken nincs olyan erdő ahova mehetnénk...
-Holnapra nézzetek szét...ha lehet az országot ne hagyjuk el.-mondta Louis és a katedrához lépett, összepakolnia  cuccait.-Suli után maradjatok bent és megbeszéljük hova megyünk.
-Oké...-szólaltunk meg egyszerre Nate-el.Összenéztük.Kaján vigyor terült el az arcán, én csak kinyújtottam rá a nyelvem, majd leléptem az osztályból, hátravetve egy köszönésfélét Louisnak.
 Otthon Zaynnel a nappaliban összebújva tévéztünk és a mai napot beszéltük meg.Estefele készültem tusolni, épp másztam volna be a tusolóba, mikor valaki besurrant a fürdőbe.Ijedten pördültem meg, de csak Zayn volt.
-Basszus Zayn, nem lehet kopogni?
-Bocsi...-megölelt, majd kicsit eltolt, hogy végignézzen rajtam-Gyönyörű vagy.-suttogta és megcsókolt.
-Tusolunk együtt?-vetettem fel az ötletet.
-Hisz azért jöttem.-mosolygott, majd elkezdett vetkőzni.Pimasz vigyorral az arcomon néztem végig a műsort.
-Mi az?-kérdezte kicsit zavarban, mikor már meztelen állt előttem.Egyszerűen hihetetlen, milyen szexisten az én pasim..Izmos, barna bőre, macsós tetkók itt-ott, belőtt fekete séró, gyönyörű nagy szempillák, amit még én is elirigylek, tökéletes arc, sanda mosoly...
-És mindez az enyém.-motyogtam halkan, mire csak elmosolyodott és átölelt szorosan.Nyomott egy hosszú puszit a számra, majd beálltunk a tus alá.
 Két tenyerem a mellkasára tettem és simogattam kicsit...Jól esett a kockáin végigsimítani az ujjaim.
-Tetszenek neked?-kérdezte vigyorogva és a mellkasán az izmokat ugráltatta.Az ajkamba haraptam és felnéztem az arcába.
-Igen...
-Nekem is ezek.-markolta meg a melleim vigyorogva.A kezeit a hátamra csúsztatta és a mellkasára rántott.-Az enyém vagy.-suttogta a fülembe és szívni kezdte a nyakam-Senki másé..-a merevedését a hasamnak nyomta, de még dolgozott a folton a nyakamon.
 Én sem álltam tétlenül, kézzel kényeztetni kezdtem a szerszámát.Mély, férfias morgás hagyta el az ajkait, miután elhúzódott a nyakamtól.
-Meghalnék ha elveszítenélek.-mormogta és puszit nyomott a számra.
-Nem fogsz elveszíteni...sosem hagynálak magadra.-suttogtam, de nem hagytam abba a kényeztetését.Apró sóhajok hagyták el a száját miközben forró puszikat nyomott a nyakamra és a kulccsontomra a vállamig, majd vissza, közben lassan maszírozta a mellem.Hangos nyögés csúszott ki a számon, mikor szívni kezdte a nyakam alatti kis gödröcskémet.Felmordult és nekilökött a falnak.Ujjaival izgatni kezdett lent, néha egy-egy ujját belémcsúsztatta.Az egész testem megremegett mikor két ujjával pumpálni kezdett, mindkét kezemmel a hajába túrtam és kélyesen nyögtem.A nyögésem betett neki.Kihúzta az ujjait és lassan belémnyomta magát.Hangos nyögés hagyta el a számat.Megkapaszkodtam a vállába, ő azonnal vette a lapott, kicsit elhúzódott tőlem, így fel tudtam ugrani a csípőjére.Szorosan átkulcsoltam a lábaimmal a feneke fölött, így teljes hossza belém került, egy újabb hangos nyögéssel díjaztam a dolgot.
 Lassan fel-le mozogtam a merevedésén, nyakát átkarolva kapaszkodtam, ő a bőröm puszilta ahol csak érte.Újra nekipréselt a falhoz és csípőjét gyorsabban mozgatni kezdte, minden lökésével érte a G pontom, a fájdalom szinte teljesen megszűnt és már csak élveztem a tolásait.Lökött pár mélyet rajtam, és megharapta a nyakam, én nem tudtam tovább tartani magam, egy hangos nyögéssel elélveztem, ennek hatására ő is belém élvezett.Éreztem, ahogy a meleg nedve szétárad bennem, becsuktam a szemem és a nevét motyogtam.Pár levezető lökés után kicsúszott belőlem és megcsókolt.
-Te vagy a legjobb.-suttogta a fülembe és megint megcsókolt.
 Ezek után csak a tényleges mosakodásra volt erőm.Zayn készségesen törölt meg engem is, és csavart be egy törülközőbe, hogy aztán az ágyba tehessen.Már az izmoktól dagadó karjaiban képes lettem volna elaludnai, ha fél szemmel nem láttam volna meg Louist hazajönni sáros ruhában.
 Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy valami rosszban sántikál.Még ma beszélnem kell vele...ha el nem alszom.Zayn betett az ágyba és egy homlokpuszit adott mielőtt ő is bebújt volna.
-Jó éjt, szépségem.
-Jó éjt.-motyogtam és becsuktam a szemem.Közelebb húzódtam a mellkasához, hogy figyelni tudjam a légzését.Kis idő múlva lelassult és egyenletessé vállt, ahogy elnyomta az álom.Tudtam, ha elkezd halkan durmogni, akkor már olyan mélyen alszik, hogy semmi sem ébresztheti fel.Ez így is történt.Kibújtam a karjaiból és felvettem az egyik ingét, ami elég hosszú volt ahhoz, hogy ne kelljen bugyit is vegyek.Louis ajtaja előtt kicsit tétováztam.A kezem már a kilincsen volt, épp lenyomtam volna, mikor meghallottam.

 Louis minden egyes nyögése egy dárdaszúrás a szívembe.Egy nő hangja is hallatszott, egy-egy sikkantás vagy nyögés.Éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel, ahogy lassan elért a tudatomig, hogy tulajdon képpen mit hallok.

Chapter 18

Haliii.Köszi a komikat és a szavazatokat, mindent!!Imádlak titeket.Hoztam egy rövidebb részt a megszokottnál, de ha holnap nem megyünk sehova, írom a kövi részt :)

Liam szemszöge

 A kintről bejövő fényt nem takarta semmilyen sötétítő.Pedig meg lennék esküdve rá, hogy este elhúztam, mielőtt Nessi....oh Nessi!Az emlékek hidegvízkén söpörtek át az agyamon.Szemeim kipattantak, a hirtelen jött izgatottságtól felültem.

-Ohh..Jó reggelt.-hallottam meg az Ő hangját.Megdörzsöltem a szemem és a hang fele néztem.Hunyorítottam kicsit, mert épp az ablak előtt állt, két bögre gőzölgő teával a kezében-Nem találtam a kávét, úgyhogy teát készítettem.-Mosolygott édesen és az egyiket a kezembe adta.

-Köszi...-kicsit megköszörültem a torkom.

-Hogy aludtál?-leült mellém az ágyra és szürcsölte a teáját, közben az arcomat vizsgálta.Egyik fehér ingemet vette fel, és egy bugyi volt rajta, megvillantotta hosszú, vékony lábait.

-Jól...jó mélyen..-ittam bele a teámba én is.Csendben ittuk a teánkat, még nagyon korán volt.
-Éhes vagyok.-jelentette ki Nessi  és letette a bögréjét.
-Gyere összedobok valamit.-megfogtam a kezét és lementünk.Boobs...azaz Barbie...az asztalnál ült, itta a kávéját.A nagy melleit kipakolta az asztalra...már így is épp elég kínos a reggeli merevedés, hát még most.Nessi vetett rá egy gunyoros pillantást és a pulthoz lépett.
-Ohh Liam!-szólalt meg Barbie-Látom a reggeli merevedés nálad több mint a legtöbb férfinál.Vagy..véletlenül rásegítettem?-kihúzta magát, és feldobta a melleit.Fülig vörösödtem, fél szemmel Nessire néztem, háttal állt, de láttam a testtartásán, hogy mindjárt felrobban.

Nessi szemszöge

Az a hülye ribanc!Kommentál a két nagy bolygóval a mellkasán.Fogadni mernék, ha egy tűvel megszúrnám, mindkettő kipukkadna.Agyaltam egy szép kis beszóláson, mikor Liam a hátam mögé lépett és átkarolt.

-Hagyd..-suttogta a fülembe és megpuszilta az arcom.Olyan szorosan tartott, hogy a merevedése nyomta a csípőmet.Sóhajtottam egyet és elkészítettem a reggelit Liamnek és magamnak.Kitettem az asztalra, majd leültem.
 Reggeli után hazamentem az iskolatáskámért.Megbeszéltük Liammel, hogy a suliban találkozunk.Gyalog mentem haza, élveztem a kis hideget, meg a csendes tájat.Az utcákon kevés ember járkált...néhányan a postáért dugták ki az orrukat, van aki dolgozni indult.Látszik a lelkesedés az arcukon.

 Fél órás séta után befordultam az udvarunkba, épp nyitottam volna ki az ajtót, mikor észrevettem, hogy valami van a lábtörlő alatt.Egy boríték.Rá volt írva a nevem.Kinyitottam, és a vér megfagyott bennem.Egy kép csúszott ki belőle, a földre esett, de úgy, hogy tökéletesen láttam mi van rajta.Én és Zayn, ahogy meztelen öleljük egymást az igazgatói iroda kanapéján.Egy ideig csak álltam és bámultam a képet majd felkaptam és megfordítottam.Egy üzenet volt írva: Több is van ott, ahonnan ez jött.

visszatettem a borítékba és falfehér arccal léptem be a házba.Még mindenki aludt.Idegesen szorongattam a borítékot.A tenyerem izzadt, de a papír jó anyagú volt, csak összegyűrődött kicsit.Ledobtam a  cipőimet és felrohantam.Meg kell mutassam Zaynnek.

Zayn még békésen aludt az ágyában.Folyt a nyála, a paplan le volt csúszva róla.Normális esetben hagytam volna aludni de most nem.Ez sürgős.

-Zayn!Ébredj!!-suttogtam a fülébe és rázogattam a karjánál.

-Mmmm..mmm.-morgott valamit, nem volt hajlandó felébredni.

-Gyerünk Zayn, ez nagyon nagyon fontos!-hirtelen kinyíltak a szemei.

-Terhes vagy?-kérdezte és felült.

-Mi?Nem!Honnan veszed ezt?

-Nem tudom...csak azt álmodtam...

-Jah, még az hiányozna nekünk.-kacagtam, és ő is csatlakozott.

-Aha..amúgy mi olyan fontos, hogy nem várhatott még fél órát?-kérdezte kicsit rosszallóan.Elkomolyodtam és a kezébe nyomtam a borítékot-Mi ez?-forgatta-Hűha..egy papír rajta a neveddel..szép.-mondja kicsit csalódottan.

-Nyisd ki, te hülye!-csattantam fel.Kinyitotta és kivette a képet.Amint meglátta, lefagyott.

-Ez...ez nem lehet.-mondta elhűlve.Nagy, ijedt szemekkel nézett rám.-Nekünk annyi.-suttogta.-Honnan van ez?valaki átadta?Bántott?Mondott valamit?Ez...ez mégis mit jelent?
-A lábtörlő alatt volt...és még nem írta oda hogy mit akar...-hirtelen megcsókolt.
-Bármit is akart, nem szakítok veled.Ki kell derítenünk hogy ki lehetett.
-Hát..bárki aki a suliban volt...hisz...a kép az irodádban készül, szex után...az ajtó be volt zárva?
-Igen...automatikusan záródott.-sóhajtott.
-Kinek van kulcsa hozzá?
-Csak a titkárnőnek, a takarítóknak, pár osztályfelelősnek...Louisnak....tulajdon képpen az összes tanárnak.
-Hát ezzel sokra nem mentünk..de legalább szűkítettük a kört.
-Vigyáznunk kell....nem mutatkozhatunk együtt....-megcsókolt.
-Ez azt jelenti, hogy nem viszel el suliba?-kérdeztem ajakbiggyesztve.
-Azt...és azt is, hogy szüneteken nem jöhetsz le...és nem vihetlek randizni...-sóhajtott egy nagyot a végén.
-Hát..akkor a szüleiddel a találka elmarad?
-El...-nem tehetek róla, de megkönnyebbültem.-Aztán, ha végeztél a sulival...onnantól kezdve az enyém vagy...teljes mértékben.-vigyorodott el és felém hajolt egy csókra.Nyomtam egy hosszú puszit Zayn ajkaira, majd kicsit visszabújtunk az ágyba.
-Szeretlek.-durmogta a fülembe és puhán simogatta a hajam.
-Én is téged....-sóhajtottam egy nagyot-És imádom a tetkóid.
 Zayn felkuncogott és lerántotta rólunk a takarót.
-Le a pólót, látni akarom az összeset!-kacagtam és felültem a csípőjére.
-Igen?Akkor le a pólót, játszani akarok a melleiddel.-mosolygott huncutul és húzta fel pólóm sarkát.
-Ne légy mohó, babám, van időnk.-kuncogtam és levettem a felsőm meg a melltartóm, majd nyúltam az ő pólója után, de nem hagyta.Bal kezével megmarkolta a jobb mellem és felült, rácuppant a bal mellemre.
-Ez nem fer...-nyafogtam, mire felmordult.Az asszony szava nem számít.Beletúrtam a hajába és csak élveztem, hogy munkálkodik.Lent valami nyomta a combom.Kicsit megmozgattam a csípőm, helyezkedtem, mire Zayn újra felmordult.Megnyaltam az ajkam.Kezdtem türelmetlen lenni, szóval a kezem a vállára csúsztattam és durván hátra löktem.Nagyon meglepődött, és mikor elvált a mellbimbómtól cuppanós hangot hallatott.Nem tudok betelni Zayn kidolgozott felsőtestén, a tetkóin, meg a barna szemein, hosszú szempilláin.
-Olyan szerencsés vagyok.-mondtam ki hangosan.Zayn csak megrázta a fejét.
-Nem..én vagyok a szerencsés.-hátrasimította a hajam az arcomból és lehajoltam a csókra.
-Jaj de cukik vagytok.-ribogott Louis az ajtóból-De megmagyaráznátok nekem ezt?-a képünkbe nyomta a telóját.Meg volt nyitva egy SMS:Tudod mi folyik a szomszéd szobában?Hozzá csatolva egy kép, amin Zayn ölében ülök félmeztelen, ő meg "dolgozik" rajtam.
-Mutasd a telefont!SMSt nem lehet rejtett számról írni!-kikaptam Louis kezéből a telefont.Zaynnel összedugtuk a fejünket.
-Ismerős a szám?-kérdeztem tőle.
-Nem.
-Nekem sem...de legalább megvan a barátunk telefonszáma.-motyogtam és már pötyögtem neki a választ.