Szünet!

Sajnálattal közlöm, hogy a blogot egy időre abba kell hagyjam.A vakációban újra lesz időm írni, szóval 2 hét múlva fogom hozni a következő részt.Megértéseteket köszönöm :)

Chapter Three

A csók

-Harry?-kérdeztem ledöbbenve de a fegyvert ugyanúgy felé tartottam.

-I-igen...kérlek tedd azt le...-nyöszörögte és felemelt kezekkel lassan felém indult.

-Ne mozdulj!-kiabáltam rá, mire ő megtorpant-Mit keresel itt?!

-Nyugi...Alison..nyugodj meg..-megint elindult, már egész közel hagytam magamhoz.Kezét az enyémre tette úgy, hogy a fegyvert is közrefogja.-Nem kell félj tőlem..én nem bántalak...sosem bántanálak.-dorombolta, közben a hosszú ujjaival a kézfejem cirógatta és a fegyvert lassan a föld fele irányította.

-Betörtél a hotelszobámba..-suttogtam.Kezdtem lassan magamhoz térni.

-Igen..nem akartalak megijeszteni.-óvatosan kivette a kezemből a fegyvert, közben végig a szemembe nézett.Én a sokktól és a korábbi ijedtségtől mozdulni sem tudtam.Harry hátranyúlt, letette a fegyverem az asztalra, majd egész testével felém fordul.Mindkét kezével megfogta a kezem és közelebb lépett.

-Sajnálom.-motyogta halkan, az arca egész közel került hozzám-Nem akartalak megijeszteni.-jobb kezét megemelte, két ujja közé csípett egy szőke tincset az arcom előtt és óvatosan a fülem mögé simította.Utána az állam alá csúsztatta hosszú ujjait és megemelte a fejem, így a szánk már majdnem összeért.

A szívem olyan hevesen vert, hogy alig hallottam tőle Harryt.Miközben megemelte a fejem, ő közelebb hajolt és ezzel egyidőben a szabad kezével átnyúlt mögém, átfonta a derekam és magára húzott.

Még sosem bénultam így le férfitól.Teljesen elvesztettem az ítélő képességem.Elfelejtettem azt is, hogy az imént mennyire megijesztett és hogy betört a hotelszobámba.Teljes testsúlyommal nekidőltem Harrynek, a fejem felé emelve, megbabonázva bámultam a gyönyörű zöld szemeibe.

Ő a kezével az arcom simogatta, hosszú mutatóujjával végigsimított az állam vonalán, majd vissza, az állam hegyétől felcsúsztatta, az alsó ajkam alatt kicsit megállt, majd még fennebb ért, puhán végigsimított az ajkamon, kicsit szétnyitotta őket, majd közel hajolt, egészen közel, éreztem a leheletét az arcomon, az illata hatalmába kerített, megbabonázva csuktam le a szemeim, arra várva hogy megcsókoljon.A szívem versenyt futott az idővel, majd kiszakítva a mellkasom, Harry ajkai puhán az enyémre tapadtak.A hosszú pusziból csókot csinálva nyelvével finoman megnyalta az ajkam, én meg készségesen szétnyitottam azt, helyet adva a nyelvének.

Halványan érzékeltem, hogy a hosszú, finom csók közben még szorosabban von magához, bár se kezem, se lábam nem tudom mozgatni, teljesen az ő hatalma alatt vagyok.A másik kezével a hajamba túrt ezzel is biztosítva, hogy ne tudjak mozogni.Ha akarnék se tudnék elhúzódni.De a baj az, hogy nem akarok.Az orrom megtelt Harry émelyítő illatával, nem tudok tisztán gondolkozni, csak hagyom, hogy megtartsa a súlyom, félájultan "állok" a karjai közt és csókolózunk.

-Alison!Állj félre onnan!-hozott vissza a való világba egy durva, haragos hang.Harry megszakítja a csókot, én meg nemtetszésemet kifejezve ráncolom a homlokom.Harry a hang fele néz, én is így teszek.Zayn áll nem messze tőlünk, fegyvert tartva felénk.Niall mögötte, aggódó tekintettel.

-Alison..jól vagy?-kérdezte csendesen.Még nem igazán voltam magamnál, Harry mindkét kezével átfogta a derekam.

-Elnézést...de miért tart fegyvert a fejemhez?-kérdezte Harry.Na ezt szeretném én is tudni.

-Engedd el a lányt.-morogta Zayn.Hirtelen minden leesett nekem.Elkábultam...hagytam, hogy Harry elkábítson a vonzerejével.Sikerült neki.A karjai közt vagyok, állni sem tudok a lábamon, teljesen a hatalmába kerített.Elszégyelltem magam a gyengeségem miatt.Elhúzódtam Harrytől, végre a saját lábaimon állok.A hátam mögé nyúltam, megfogva Harry kezeit és szétfeszítettem őket.Harry rám kapta a fejét.

-Alison..-motyogta már sokkal szelídebben.

-Sajnálom...ezt..nem kellett volna..Nem tudom mi ütött belém.-hátra léptem egyet-Zayn, tedd le a fegyvert, semmi jogod fenyegetni őt.

-Hallottuk, hogy kiabálsz vele..azt hittük, hogy gond van.-Mondta Niall.

-Nincs gond, félreértés történt....Harry, jobb ha most elmész.-Harry csak rám nézett, szomorúságot véltem felfedezi a szemében.

-Biztos?Látlak még?

-Hallottad...menj innen!-Zayn még mindig felé tartotta a fegyvert.Harry csak sóhajtott egyet és kiment a konyhából.Niall követte őt, hogy biztos lelépjen.Zayn eltette a fegyverét és hitetlenkedve nézett rám.

-Mit művelt veled?bedrogozott?Jól vagy?-közelebb lépett, a homlokomra tette a kezét.

-Nem, én...nem tudom mi ütött belém...-ásítottam egy nagyot-Jobb ha most lefekszünk.

-Veled alszom.-jelentette ki Zayn.

-Mi?Nem..nem kell.

-De kell...te nem láttad magad annak a ragadozónak a karjai közt, de hidd el, jobb ha ma veled alszok.-csak egy morcos megjegyzéssel belenyugodtam a dologba.Miközben levettem magamról a kinti ruháim, észrevettem, hogy Amanda aktája a konyhapulton van kiterítve.Én nem így hagytam..biztos, hogy nem így hagytam.

____________________________________________________________________________

Véleményeket kérek.Hogy tetszett?Elnézést a késésért, nyomós okom volt késni a résszel, de minden megoldódott, hétvégén jön a következő.

Chapter Two

Ijesztő hasonlóság

Bementem a szobámba, ami nem volt valami nagy.Felkapcsoltam a villanyt és lepakoltam a dolgaim, levettem a kabátom, a szék támlájára akasztottam majd kezembe vettem az asztalon levő vékony doszárt és a konyhába menet belelapoztam.Semmi használható információ.
Megvan a tett helyszínének pontos címe és a lány neve meg a képe.Először nem tulajdonítottam nagy figyelmet a lány képére, de megakadt rajta a tekintetem.
Visszafojtott lélegzettel néztem végig a mosolygós arcon, a csillogó kék szemeken és a hosszú, szőke hullámos hajzuhatagon.A lány épp olyan mint én...
A lány ugyan úgy nézett ki, mint én, a különbség a smink, a drága ruha és a testtartása volt.De az arca, a magassága ugyan az.Visszalapoztam a kórlapjára.
-Amanda Kucher...-motyogtam az orrom alatt-..akár a húgom is lehetnél.
 Az a tény, hogy Amanda gyakorlatilag olyan mint én, személyesebbé tette számomra a ügyet.Betettem a  jégszekrénybe a szendvicseket amiket az útra készítettem-és persze egyet sem ettem meg-, majd bementem tusolni és átöltöztem pizsomába.Megpróbáltam aludni, de csak forgolódtam az ágyamban.
Lehet, hogy a titkos ikertestvérem volt?Ha igen, akkor a gyilkosnak bűnhődnie kell.Nem mintha másképp nem kellene, de így elvette a lehetőséget tőlem és Amandától, hogy esetleg megismerkedjünk.Mindig is akartam egy testvért, akivel megbeszélhetem a problémáimat.
Az is lehet, hogy nem a testvérem, csak véletlen...na de léteznek ilyen véletlenek?Lehet, hogy csak egy idegen lány, aki hasonlít rám és csak ezen a képen tűnik úgy, mintha én lennék?
A sok kérdés nem hagyott aludni.Csak forgolódtam az ágyamban.Az sem segített, hogy ismeretlen a környezet.Nem tudtam elaludni, így gondoltam inkább felkelek és elmegyek sétálni London utcáin.
Melegen öltöztem, mert hírből tudom, hogy London hideg város, de arra már nem gondoltam, hogy esős is.Így, mikor már fél órányira voltam a hoteltől, és elkezdett esni az eső, behúzódtam egy bárba.
A bár barátságos volt, és lehetett ételt is venni, így épp megfelelt az elvárásaimnak.A pult körül székek voltak, pár részeg férfi ült és beszélgetett.A pulttal szemben két sorban elhelyezve asztalok voltak, de hely szűkében csak három-három asztal jutott soronként.Bőrüléses háromszemélyes padok voltak az asztalok két-két oldalán, és pechemre minden boxban ült valaki.Lássuk csak, hova pofátlankodhatok be?
A bár legtávolabbi sarkában egy szerelmespár ül, meg egy harmadik személy, amely láthatóan unja társai turbékolását.Nem jó.Én is utálom a szerelmeseket.A másik sarokban két fiatal lány ült, mindkettő az okostelefonján játszott, egymásra sem néztek.Nem jó, közel van a WC-hez.A középső boxokban nagyobb baráti körök ültek, oda se fértem volna, ajtó közelében meg nem akarok ülni, mert megfázhatok, így maradt a bárpulthoz közel levő asztal.Egy srác ült ott, kezében egy üveg sör, körülötte üres sörös üvegek meg egy tál félig megevett szalmakrumpli.Nem ülnék mellé, ha nem tudnám, hogy már kiütötte magát.Az asztalon van a feje és nem igazán látom, hogy halott-e vagy csak alszik, de annyira nem is érdekel.Leülök vele szembe, és magamban mérlegelem, hogy ébresszem fel, vagy sem, de végül nem teszem.
A táskám magam mellé teszem és kiveszem belőle a kedvenc nyomozós regényemet.Mielőtt kinyitnám, megnézem a menüt, majd körbenézek.Pincér itt nincs, és ahogy elnézem én kell megrendeljem amit kérek, a bárpultnál.A könyvem és a táskát otthagyom a boxban, nem hiszem, hogy egy részeg ember most kirabolna engem.Megrendelem a sültkrumplimat és a hamburgeremet, meg egy üveg sört, ami tulajdon képen ingyen jár a kaja mellé.Tálcára pakolom a kaját meg a sört és visszafordulok az asztalhoz.
Meglepetten veszem észre, hogy a srác felébredt és fiatalabb, mint gondolnám.Tengerkék szemeivel ledöbbenve néz rám, mikor odamegyek.Kicsit rémültnek látszik, mint aki nem tudja eldönteni sírjon vagy kacagjon.
-Öhm...leülhetek?-kérdeztem halkan, mire ő csak nézett majd lassan bólintott.Visszaültem a helyemre és gyanúsan méregettem a kékszemű fiút, aki le nem vette a szemét az arcomról.Kicsit zavart, de már korgott a hasam, muszáj volt nekilássak az ételnek.
Hogy ne zavarjon a srác jelenléte, inkább a könyvem lapjai közé menekültem, és véletlenül sem néztem a srácra.
A szemem sarkából észrevettem, hogy figyel...bámul.Furcsa.
-Minden rendben?-elégeltem meg egy idő után.
-Igen..nem...igen.Azt hiszem.
-Túl sokat ivott, tanácsolom, hogy hívjon egy taxit és menjen haza.-a fiú értetlenül nézett rám.
-Jó vagyok.
-Igen?Nézze meg ezt az asztalt..14 sörös üveg van, amiből egy az enyém,a  többi üres és mind a magáé.Kérem..hívjon taxit.-a fiú kicsi gondolkozás után elővette a telefonját és a pénztárcáját.
-Elittam a készpénzem.-motyogta.
-Hívja fel egy barátját.-elkezdte nyomkodnia  telefonját, de az érintőképernyő kifogott rajta.Idegesen kikaptam a kezéből a telefont és a névjegyzékbe vittem.
-Mondja a barátja nevét.
-Ha...Harry....-nyögte ki nehezen, közben az egyik kezével végigsimított a szabad kezemen.
-Olyan sima és puha..-mondta álmélkodva de én elhúztam tőle a kezem, közben Harry felvette a telefont.
-Jézusom ember, hova tűntél, mondtam, hogy ne menj el!Hol vagy?!-szólalt meg egy aggódó hang.
-Alison vagyok, a barátja részeg, és valaki utána kéne jöjjön.-rövid csend következett a vonal másik felén.
-Oh..értem.Elnézést az előbbiért én...szóval hova kell menni?
-Ben's bar-ba.
-Értem, pár perc és ott vagyok.-mondta hivatalos hangnemben és letette a telefont.Én visszaültem a fiúval szembe.
-Pár perc múlva jön a haverod és hazavisz.-adtam vissza a srácnak a telefonját, aki még mindig nem fáradt el bámulni engem.Újra a kezemért nyúlt, de elhúztam.
-Kérlek csak...engedd.-mondta könyörgően.Bizonytalanul néztem a nyúzott arcú fiatalemberre. Megsajnáltam. A kezem a tenyerébe tettem és hagytam, hogy ujjait köré zárja.
-Annyira hiányzol...-suttogta és hüvelykujjával simogatni kezdte a kézfejem-Annyira rohadtul hiányzol.
 Nem tudtam mit mondani erre.Kinyílt a bár ajtaja és egy jóképű, rendezett fiatalember indult egyenesen felénk.Biztos Harry.Zöld szemei először a barátjára, majd rám szegeződtek és csodálkozás jelent meg az arcán.
-Üdv.-állt meg az asztal mellett és tekintete már az összekulcsolt kezeinkre tévedt.
-Bistos te vagy Harry.-mondtam kicsit megkönnyebbülve.
-Igen, én vagyok.Te meg....
-Alison.-emlékeztettem és nyújtottam a szabad kezem.Kezetráztunk, majd Harry felsegítette a barátját, aki nem volt hajlandó elengedni a kezem.Harry erőszakkal kellet szétválasszon minket.
-Elnézést csak...hasonlítasz valakire akit ő nagyon szeret és..tudod részeg, nem tudja mi a valóság és mi nem.-magyarázkodott zavartan.Én csak bólintottam.-Köszönöm, hogy hívtál.-mondta Harry és mélyen a szemeimbe nézett, hunyorított.Mintha azt tesztelné, hogy ő is képzelődik-e.
-Szívesen.Vigyázzon rá.-Néztem a kékszeműre, aki kapaszkodott Harrybe de felém nyúlt még így is.Harry hirtelen félrecsapta a kezét és kitámogatta a bárból.Egyedül maradtam a boxban és kicsit elgondolkoztam azon, ami történt.
Ráfanyalodtam a kihűlt ételemre, lassan elcammogtam a nyomozós könyvem társaságában.Olvasás közben jobban csúszik az étel.Akkor is ha ez a bizonyos étel már rég kihűlt.Annyira belemerültem a könyvbe, hogy megfeledkeztem az időről.Mikor magamhoz tértem a bárban már alig-alig voltak emberek.Menni kéne.
Összecsuktam a könyvem, betettem a táskámba majd kimentem a bárból.Az eső is elállt.Úgy döntöttem gyalog megyek vissza a hotelhez.
-Várj..Alison...-hallottam meg az ismerős hangot 2 perccel az után, hogy elindultam remélhetőleg a hotel irányába.A hang felé fordultam.Harry sietett hozzám, kezeit a hosszú kabátjába mélyesztette.
-Szia..-köszöntem mikor hallótávolságon belül ért.
-Szia...mész hazafelé?
-Mondjuk.A Hotel Praga-ban szálltam meg.
-Elkísérhetlek?-tartotta a karját felém, hogy karoljak bele.Meglepő gesztus egy idegentől.Nem akartam visszautasítani.Belekaroltam és elindultunk.
-Amerikai vagy?-csevegett útközben.Igencsak lassú tempóban haladtunk.
-Igen.Ennyire nyilvánvaló?-néztem fel rá.Harry magasabb mint én, és most, hogy ilyen közel vagyok hozzá jobban meg tudom figyelni a testalkatát is.Nyúlánk, de szédítően erős.Ahogy belémkarol és közel tart magához..még a kabátján keresztül is érzem hogy van erő azokban a karokban.
-Az akcentusod..-mosolygott rám.Megjelentek a gödröcskék az arcán, sokkal fiatalosabbá téve őt.
-Igen...New Yorkból jöttem...
-Nagyon forgalmas hely.-jegyezte meg-Mikor először jártam ott, eltévedtem...
-Ott nőttem fel...megszoktam a forgalmat és a zsúfoltságot.
-Jártál már külföldön?Utazgattál?-kicsit felkerekedett a szél és megéreztem Harry finom illatát.Nem csapott orrba, mint a legtöbb férfi pacsulija..ez kellemes volt és nagyon talált hozzá.
-Nem, még soha..a munkám nem engedi meg.
-És mit dolgozol?Most is munka ügyben vagy itt?
-Igen, munka ügyben...nyomozó vagyok.-Harry megtorpant.Elengedte a karom és felém fordult.
-Egy ügy miatt jöttél?-kérdezte már kicsit kíváncsibban.
-Öhm..erről én nem...
-Milyen ügyön dolgozol?-faggatott.
-Harry..én erről nem beszélhetek.-vettem fel a hivatalos hangnemet.Harry arca már nem volt vidám, eltűntek a gödröcskék és a szemei sem voltak olyan szép, élénk zöldek.Bosszúsan nézett le rám, szorosan megragadta a karom.
-Alison!-szólt rám, közel hajolva az arcomhoz.A szemei villámokat szórtak, az illata is inkább vészjósló volt, mint kellemes.Félrecsaptam a kezét egy egyszerű és gyors mozdulattal, és ezzel a lendülettel el is toltam magamtól.Harry meglepett képet vágott, kellet idő, hogy magához térjen, de nem vártam meg.
-Köszönöm, hogy elkísértél, tovább megy magamtól is.-kikerültem és gyors léptekkel indultam a hotelem fele.Már láttam az utcát, ahova be kell térjek.Szinte már rohanva tértem be az apró kis utcába, és nagyot sóhajtottam mikor megláttam a hotelt.Visszafordultam, hogy lássam Harry még ott van-e, de már nem volt.Mintha itt sem lett volna.A szívem elképesztő gyorsan vert, a kezem a mellemre téve próbáltam megnyugtatni.
Megijedtem?Határozottan.Belém hozta a frászt...megijedtem és elrohantam..ez nem vall rám.Ez a férfi nem semmi.
Bementem a főbejáraton, és mikor mentem volna a lifthez, a recepciós megszólított.
-Miss.Grey!
-Igen?-fordultam felé.
-Kérem jöjjön ide és töltsön ki pár papírt a kiszolgálással kapcsolatban.-odamentem és elvettem a papírokat, megint a lift fele vettem az irányt.
-Miss.Grey!Kérem, itt töltse ki őket..-csodálkozva néztem rá, de nem vitatkoztam.Leültem a fotelbe és felfirkantottam a válaszokat rá.Lecsaptam az asztalra a papírt, már nagyon fel akartam érni a szobámba.
-Várjon!-szólt megint a recepciós.
-Mi van?-kérdeztem kicsit bunkón, mire nyelt egy nagyot és felém tartotta a golyóstollat.
-Kérem írja alá a papírt.-egy türelmetlen sóhaj kíséretében aláírtam a papírt és végre a lifthez mentem és megnyomtam a gombot.
-A lift nem működik.-csipogta a recepciós.Gyilkos pillantást vetettem felé és a lépcsőn indultam feg.-Jó éjt.-csiripelte a lány, de nem foglalkoztam vele.
 Végre felértem a szobámhoz, a kulcsot a zárba illesztettem és elfordítottam...de nem ment.Az ajtó könnyedén kinyílt a nélkül is.Pedig én tisztán emlékeztem, hogy mielőtt kimentem, bezártam az ajtót.Hagytam, hogy magától kinyíljon az ajtó és beléptem a lakásba.Az övemre csatolt fegyverért nyúltam.Valószínüleg csak Zayn vagy Niall elégelte meg a másik horkolását és átjött, de fő a biztonság.Motoszkálást hallottam a konyhából.Valaki járkál.Halk léptekkel, előkészített fegyverrel indultam meg a konyha fele.A falnak támaszkodtam és hallgatóztam.A fegyverem a földnek szegeztem, de nem sokáig.Mikor már biztos voltam benne, hogy valaki van ott, beugrottam a konyhába, felcsaptam a villanykapcsolót.
-NYPD, fel a kezekkel!-ordítottam hangosan, hogy a betörőt meglepetésként érje, hogy itt vagyok.A fegyveremet rászegeztem.
-Óh, jesszus, ne lőj le!-emelte magasba mindkét kezét ijedtében Harry.Várjunk csak...
-Harry?

__________________________________________________________________

Boldog nők napját!

Hogy tetszett a rész?Pipáljatok a bejegyzés végén, vagy komizzatok, csak valahogy juttassátok a tudtomra, hogy mit gondoltok.A következő rész nem tudom mikor lesz, valószínüleg a jövő héten pénteken vagy szombaton.

Ja és aki benne van a linkcserében, az komiban értesítsen.A a bejegyzés melletti jobb sávban láthattok képeket, rájuk kattintva az illető blog címére kerültök.Aki kér linkcserét, annak készítek képet és kiteszem(vagy lehet küldeni is, ahogy gondoljátok).

Chapter One

A Londoni Ügy

-Szép munka volt Miss.Grey!-jött oda hozzánk Mr.Selfors rendőrfőnök egy nehéz ügy lezárása után.Niall és Zayn összenéztek.Sosem dicsért meg minket a főnök.Híresen egoista és nem tetszik neki, hogy én, mint nő, nyomozó lettem.
-Köszönöm, Mr.Selfors.-mosolyogtam bájosan miközben a "nyomozó táblát"  töröltem le.
-Mr.Malik, Mr.Horan-biccentett a srácok fele majd újra felém fordult-Beszélhetnénk négy szem közt az irodámban?-a szemem sarkából láttam ahogy Zayn és Niall megint összenéznek.Most vagy bajban vagyok vagy...bajban vagyok.Mindenki tudja, hogy szabály ellenes vagyok és előszeretettel kerülöm ki az előírásokat az ügy megoldása érdekében.Bár az utóbbi ügyünkön egy szabályt sem hágtam át.
-Persze, Mr.Selfors.-letettem a táblatörlőt és lehető legnagyobb önbizalmat színlelve követtem őt az irodába.Előre engedett az ajtónál és becsukta magunk mögött, majd gondosan elhúzta a redőnyöket, hogy senki ne lásson be.Nem jó jel...
-Ma értesültem egy új ügyről, Londonból.
-London?Az kicsit messze van New Yorktól, Uram.
-Tudom, Miss.Grey!Kérem ne szóljon közbe.
-Elnézést.
-Ez az ügy nem átlagos...Az áldozat, Miss.Kucher, Louis Tomlinson jegyese.A Tomlinson család már régi jó barátom és ezen kívül nagyon befolyásos emberek, így kérem kellő intimitással kezelje az ügyet.És semmi kihágás!Az angolok igen udvariasak és visszafogottak, kérem ne éljen vissza a vendégszeretetükkel, mert szeretném, ha az ottani rendőrség jóban lenne az itteni rendőrséggel.Ha véletlenül valami rosszul sülne el, kevesebb támogatónk lenne, és talán le kell majd építsem pár emberemet.-nézett rám jelentőségteljesen.Már le is esett miért épp engem választott a londoni ügyhöz.Mert ha jól sül el akkor nagyot nő az NYPD a londoniak szemében, ha meg rosszul, kirúghat engem..elmés.
-Igenis Uram.-bólintottam.
-Vigye magával Mr.Malikot és Mr.Horant.A gépük még ma este indul, 7 órakor a LaGuardia reptéren, leszálláskor a londoni rendőrkapitányság vezetője fogja várni önöket, legyenek udvariasak.Kérem.-tette hozzá majd kinyitotta nekem az ajtót, egy borítékot nyomott a kezembe, gondolom a repülő jegyekkel és szinte már kilökött a teremből.
Niall és Zayn visszatartott lélegzettel várták, hogy mondjak valamit.Kicsit kínosan mosolyogtam majd meglebegtettem a borítékot.
-Úgy tűnik repülünk Londonba.

***

Nem szeretem a reptereket.Nagyok és zajosak és tele van emberrel.Sok-sok emberrel.Már egy órája ülünk a folyosón arra várva, hogy a kedves hölgy a pult mögött végre bejelentse, hogy megérkezett a gép, amely Londonba visz.

-Szóval vegyük át még egyszer-kezdte Niall, én meg Zaynnel egyszerre sóhajtottunk fel-..azt mondod, hogy ha jól sikerül az ügy, vállon veregetnek, és talán megkedvel a főnök..de ha nem, mehetek kiszolgálónak a Mc.Donald's-ba?

-Nem, Niall, te sosem mehetsz kiszolgálónak semmilyen étterembe.Mindent megennél, majd böfögnél a végén egy akkorát hogy elrepül a gyorskajálda teteje.-morogta Zayn.

-Ne légy bunkó az ír fiúval.-szóltam rá Zaynre.

-Veled kéne bunkó legyek mert megint veszélyben van az állásom miattad.

-Miattam?

-Igen...a főnök utálja, ha egy nő nyomozó akar lenni és gyűlöli, ha az is.

-Tehetek róla hogy nő lettem?-háborogtam.

-Nem.De tehetnél ellene!

-Mégis hogyan te nagyágyú?

-Varrattas péniszt a micsodádra.-vigyorodott el, mire Niall hangosan nevetni kezdett.

-Miért, úgy jobban tetszenék őférfiasságodnak?-csipkelődtem én is.

A hangszóróban megszólalt a "lelkes" női hang, hogy fáradjunk a leszállópályára mert a repülőgép megérkezett.Busszal vittek a repülőhöz, majd elfoglaltuk a helyünket a másodosztályon.Én egy kövér és szőrös pasas, meg Niall közé kerültem.Zayn valahol előbbre került, egy idős hölgy mellé.Nem látom az arcát, de a testtartásából ítélve neki sincs jobb helyzete.

Hosszú és gyötrelmes volt az út, kész felüdülés volt leszállni a repülőről .

-Végre szilárd talaj a lábaim alatt.Nincs más mód az utazáshoz, mikor haza megyünk?-kérdezte Niall és persze Zayn nem hagyhatta ki a pofázást.

-Nincs, de ha akarsz, letelepedhetsz itt.

-Fogd be.

-Fiúk...

-Te fogd be!-boxolta vállon Niallt Zayn.

-Fiúk...

-Nem, mert te folyton csipkelődsz.Nem telik el úgy nap, hogy te ne szólj be nekem, mert te folyton....

-Fiúk!-szóltam rájuk kicsit hangosabban.

-Mi van?-nézett rám a két srác.

-Mr.Selfors azt mondta viselkedjünk rendesen, és szerintem ti most eléggé gyerekesen viselkedtek.Meg kéne keressük azt a bizonyos...-elővettem a zsebemből egy cetlit, amin a fogadóbizottság neve állt-Mr.Bray-t.Próbáljatok meg csak kicsit is normálisnak tűnni, mert kell ez az állás!-mondtam szigorúan, ami náluk mindig bevált.Bólintottak és végigmentünk a leszállópályán, be a váróterembe, ahol egyből kiszúrtam egy öltönyös úriembert egy nagy táblával a kezében, amin azt írta "NYPD".

-Á, nézd, Alison, szerintem ő minket vár.-szólalt meg Niall.

-Remek megfigyelő vagy, Niall.-mondtam neki, mire Zayn kacagott.

-Neked szabad, nekem nem?-erre a kérdésre nem is válaszoltam, csak odamentünk az öltönyös fickóhoz.

-Jó estét new yorkiak!-köszöntött széles mosollyal az arcán.

-Jó estét londoni.-morogta Zayn mellettem mire belekönyököltem a bordájába, épp csak egy annyira, hogy emlékeztessem a helyzet fontosságára.

-Elnézést a társam viselkedéséért, én Alison Spencer Grey vagyok, ők meg Niall James Horan és Zayn Malik.

-Nagyon örülök, én Mr.Bray vagyok-kezetrázott Zaynnel, majd Niallel-Ön ír származású?

-Igen.-vigyorgott Niall.

-Az jó, gyakran járok Ír országba, tudja a nővérem kiköltözött és mi megtartottuk a jó viszonyt, de ez kicsit zavarta az apánkat mert ő megcsalta az anyámat és igazából csak féltestvérek vagyunk, és..

-Elnézést-szakította félbe Zayn.Mindig is utálta a csevegést.-..de hosszú utat tettünk meg és fáradtak vagyunk, ha nem bánja a családját most nincs kedvem megismerni.-hirtelen megfagyott a levegő körülöttünk.Ijedten pislogtam Mr.Brayre, aki megütközve nézett Zaynre, de végül felengedett.

-Ó, igen, elnézést, milyen modortalan vagyok, jöjjenek csak..-elindult a kijárat fele, mi húztuk magunk mögött a bőröndünket.Mr.Bray megtorpant.

-Vihetem a bőröndjét, kisasszony?-kérdezte tőlem udvariasan.

-Ó.Igen...köszönöm.-átvette és mentünk tovább, közben gyors bevezetőt tartott.

-Önök a Hotel praga-ban fognak megszállni, addig amíg csak szükséges.Elviszem oda önöket és holnap reggelre szerzek egy bérelt kocsit is, ha kell.

-Kell.-szólt közbe pofátlanul Zayn.

-Rendben.Holnap reggel 8:00kor találkozunk a helyszínen, addigra olvassák át az aktát.Az aktákat a hotelszobájukba vitettem, legyenek felkészültek és frissek, a Tomlinson család nagyon befolyásos, de ezt gondolom már tudják.-betettük a csomagokat egy kocsiba majd beültünk.Zayn és Niall hátul, én meg elöl, az anyósülésen, ami nem a megszokott helyen van.Hát persze, hisz ez Anglia...itt minden máshogy van.A kocsikázás kellemes volt, Mr.Bray a városról mesélt miközben mi bámészkodtunk.

 A hotel előtt leparkolt a kocsi, mi meg kivettük a csomagokat.Mr.Bray a kezünkbe adta a kulcsokat.Enyém a 121es szoba, Niall és Zayn a 122est kapta.Nem beszéltünk sokat, mind kimerültek és fáradtak voltunk a repülőút miatt, így csak elbúcsúztunk és bementünk a szobánkba.

________________________________________________________________________

Hello!

Szóval ez lenne az első rész.Hogy tetszett?Komiba írjátok meg a véleményeteket, nagyon kíváncsi vagyok.Mivel ez az első rész, és semmi izgalmas nem történt benne, arra gondoltam, hogy még a hét folyamán kiteszem a második részt is....ja, és ha tetszett és szeretnél csevegni, vagy részleteket megtudni a következő részből, lépj be a blog fb. csoportjába: https://www.facebook.com/groups/646627728692602/

Szereplők

Főszereplő

Alison Spencer Grey

Fiatal vagyok, szőke és kékszemű.Mégis egy nehéz munkát választottam, ahol férfiak vannak többségben és elítélnek a csinos, törékeny külsőm miatt.De csak féltékenyek, mert jobb vagyok nálluk.És szebb.23 éves vagyok, nyomozó az NYPD-nél, van két társam Niall Horan és Zayn Malik.Én vagyok a felettesük, de a munka megoszlik.Nehezen szokták meg, hogy egy nő irányítja őket, de hamar beismerték, hogy jó vezető vagyok.Mostnara már barátaimnak nevezhetem őket.Küzdenem kell a jó ügyekért, mert az én felettesem-Mr.Selfors-nem bízik meg a nyomozói képességemben.Biznyítani akarok.Ez az életcélom.A munkámnak élek, nincs magánéletem.

Mellékszereplők

Niall Horan

Név: Niall Horan
Kor: 22
Alison munkatársa.Ír származású, érzelmes, megértő, sokat eszik.

Zayn Malik

Név: Zayn Malik

Kor: 24

Alison munkatársa.Vérbeli angol, macsófiú, jó kondiban van.Szereti a terep munkát és nagyon nehezen nyelte le, hogy egy nő a felettese.

___________________________________________________________

Még vannak szereplők, őket csak azért mutatom be, mert a többieket a történet folyamán ismerhetitek meg.Ebben a történetben az 1D fúk nem híresek, nem is föltétlen ismerik egymást.Csak a kinézetüket és a tulajdonságaikat kölcsönöztem, hogy megírhassam a sztorit.

A történet nagyrészt Alison, a főszereplő szemszögéből lesz elmesélve, de néha teszek kis kiugrót.

Ne feledjétek!Ez a történet krimi lesz, és pár forró jelenetet is tervezek, szóval csak azok kezdjenek bele, akiket ez nem zavar.Nem egy átlagos sztori, szóval semmit nem ígérhetek nektek ;) .Jó olvasást.

Chapter 31

-Megcsalt...megcsalt, fáj de...istenem, hát túléltem és ő megmentett és...szeretem..megcsalt...de én mit tettem volna?Ugyan ezt...elkeseredettségemben és dühönben..én is megcsaltam volna...szeretem...és a helyett, hogy odamennék és elmondanám ezt neki, itt nyafogok egy pultosnak, akinek még a nevét sem tudom.
-Jimmy.
-Tessék?
-A nevem Jimmy.
-Oké.Mit tegyek Jeymi.
-Jimmy...-sóhajtott fel a pultos, majd kikapta a kezemből a telefont-Hívok neked taxit..te hazamész és elmondod ennek a Zaynnek, hogy mit érzel..
-Oh..oké..jó ötlet...elmondom neki...elmondom.-ezzel az elhatározással álltam fel a helyemről és indultam el a taxi fele.
 Hazaérve csak arra tudtam gondolni, hogy meg kell keressem őt és mielőtt még bármit is mondana..bármit is magyarázna, én szerelmet kell valljak neki.Tudnia kell, hogy mit érzek..tudnia kell, hogy ő az igazi, és megbocsátok.A fenébe is, ő Zayn!Ki ne bocsátana meg ennek a tökéletes fickónak?!
 A konyhában volt, járkált körbe és a telefonján veszekedett valakivel.Amint észrevett letette a telefont és felém indult.
-Istenem, Nessi...mindenhol kerestelek, el kell mondjam, hogy..
-Fogd be!-tapasztottam a szájára a kezem-Fogd be...részeg vagyok..és megvilágosult...beszéltem Jeymivel és szerinte is ezt kell tennem...
-Mit?
-Fogd be!-szoltam rá-El kell mondjam amit érzek..érted?Tudnod kell..tudnod...én..én szeretlek...nagyon.És megbocsátok...és szeretlek.Igen.Nagyon szeretlek.-Zayn csak pislogott párat majd megcsókolt.
-Én is szeretlek..és én is kell...mondjak valamit..
-Na mondjad!-vigyorodtam el.
-Én is szeretlek és..és..igazából..kérdeznem kell valamit de kérlek...kérlek ne rohanj el, vagy ne ess össze, ne értsd félre...
-Nyögd már ki!-Zayn letérdelt előttem és elővett egy piros ékszeres dobozkát és kinyitotta.
-Hozzám jössz feleségül?-kérdezte és nagy, Zayn szemekkel nézett rám.
-IGEN!-borultam a nyakába-Igenigenigen.-Zayn megkönnyebbülten kacagni kezdett, de közben sírni is...sírtunk és kacagtunk egymás nyakába borulva...csodás volt...
Zayn felhúzta az ujjamra a gyűrűt és megcsókolt.Utánna ágybadugott és aludtunk reggelig.Másnap midenre emlékeztem.Arra, hogy megcsalt, arra hogy mennyire haragudtam rá, és mennyire féltem ettól, hogy most vége van...de mégsem!Mert megkért...Ő megkért engem..szeret..és én is szeretem, bármi is történt a múltban.Mi túléltük és a szerelmünk is túlélte..és hozzá fogok menni az iskola igazgatójához.
Zaynre néztem, aki rám mosolygott.A fejem a mellkasán pihent, meg ölelt engem.Az egyik kezével félresimított egy tincset az arcomból.
-Nem gondoltad meg magad, ugye?-suttogta rekedtes hangon.
-Nem...és te?
-Én sem...Össze fogunk házasodni?
-Minél hamarabb.-mosolyogtam és akkor éreztem, hogy én vagyok a legboldogabb ember a világon.Felkúsztam az arcához és az eddigi legédesebb csókot adtam neki.

The End.

______________________________________________________________________________________

Tudom, hogy azt hiszitek vége, vagy esetleg csalódottak vagytok a vége miatt, mert nem így képzeltétek el..Sajnálom, ha így van, de azért remélem elérte a tetszésetek.Az írásaimnak közel sincs vége.Ilyen rövid blogokat írok még, a következő történetet már el is kezdtem írni, és jövő héten már abból teszek ki részt.A részek itt lesznek, ezen a linken, hogy ne kelljen vándoroljatok.Holnap-holnapután teszek ki ismertetőt róla.Légyszi komizzatok, hadd lássam a véleményeteket a "My crazy teacher"-ről :)

Chapter 30

Nagyon fáradtnak néz ki...a szemei karikásak és a haja...hát talán hónapok óta nem volt fodrásznál.Ez nem vall rá.Nagyon nem.Nem azt mondom, hogy én jól nézek ki, de jobban mint ő.Bűntudatom van amiért jobban nézek ki, miközben én voltam a fogságban, nem ő.
Zayn a kezemtől fogva húz a szobája fele, de csak nagyon lassan haladunk..tántorog.Néha visszapillant, erőltet egy halvány kis mosolyt, megszorítja a kezem, majd folytatjuk utunkat.Én is fáradt vagyok.Sokat rohangáltunk ma...kórházba, rendőrségre, ilyenek.Nagy megkönnyebbülés volt látni ahogy Zayn végre elfekszik az ágyon.A kezem továbbra is szorongatva máris horkol.Szép.Ez már alszik, és én kell levetkőztessem.Nem panaszkodok...én nem...csak én is inkább aludnék most.
Nagy nehezen lehámoztam róla a ruháit, csak a boxerét hagytam rajta.Végignéztem a  tökéletes testén, végül az arcán ragadtam le.Úgy tűnik mint aki jó pár napja nem aludt rendesen.Hangosan horkol, a szája nyitva és folyik a nyála...az arca borostás, a haja elnőtt és gondozatlan mégis ez a legszebb dolog, amit életemben láthattam és magamnak tudhattam.Halványan elmosolyodom és apró puszit nyomok az alsó ajkára mire felhorkant és átkarol.Én is lehámozom magamról a ruháim lehetőleg úgy, hogy őt ne ébresszem fel.
Szorosan hozzábújok és úgy alszom el.
Másnap reggel...na jó, már késő délután van, de még így is korában ébredtem fel, mint Zayn.Kicsit szundiztam még a karjai közt, de aztán már unatkozni kezdtem és lementem a konyhába.A ház tök üres.Rajtunk kívül senki sincs itthon.Louis biztos a suliban...Peti meg ki tudja hol dolgozik épp...reggeli van készítve, de már elég rég készülhetett, mert teljesen kihült.Szerencsére Louis gondolt erre az esetre is és készített a tükörtojás mellett szendvicseket is.Hamar begyúrtam az adagom majd fél óra múlva a párom adagját is.Ezek után vettem egy frissítő zuhanyt, szépítettem magam, majd felhívtam a kozmetikusom, és a fodrászom, hogy még ma fogadjanak engem.Félévente egyszer szoktam hozzájuk járni és most nagyon szükségem van kis felüdülésre.
Zayn még alszik, mint akit lelőttek, a kozmetikusom csak egy óra múlva fogad, így kénytelen vagyok anyámat felhívni.Egy röpke 10 perces csevej után megint unatkozni kezdtem.Anyámat sikerült meggyőznöm hogy jól vagyok...így holnapig nem kell felhívjam őt.Ahogy babráltam a telefonommal megakadt a szemem egy képen.A képen Liam és én vagyunk, épp valamit idétlenkedük és hülye arcokat vágunk.Meg kell látogassam.Hogy tudja, hogy jól vagyok, meg ilyesmi.
Valaki a hátam mögé lopózott és a derekamra csúsztatta a kezét.
-Azt hittem csak álmodtam...-suttogta a fülembe Zayn.A borostája csiklandozta a vállam-Azt hittem álom volt, hogy visszajöttél.
-Nem volt az...eljöttél értem..-mosolyodtam el ahogy közelebb húzott magához és átölelt.
-Annyira...annyira hiányoztál.Soha többet nem engedlek el magam mellől.Soha.
-Szeretlek.-felé fordultam és a nagy barna szemeibe bámultam-Csak folytassuk az életünket..mintha mi sem történt volna..jó?Csak...éljünk tovább.-huncut mosoly jelent meg az arcán.
-Figyelmesebb leszek.Minden reggel suliba viszlek..minden délután hazahozlak...és minden délutánt együtt töltünk.
-Kicsim...te vagy az igazgató, ezt nem teheted meg.
-Dehogynem..felmondok!
-Nem teheted..ez a munkád!
-Akkor keresek mást..
-Előbb keress mást, csak utána mondj fel..és amúgy is te vagy a főnök, mi lesz a sulival, ha te kilépsz?
-Mióta érdekel ez téged.-kuncog, ami kicsit idegesít.Hogy ne érdekelne az ő jövője..
-Zayn!Gondolkozz már..nem mondhatsz fel.Nem és kész.Nem lesz bajom..óvatosabb leszek.Kérlek bízz bennem.
-Nem!Nem tudsz vigyázni magadra..ezért én kell megtegyem!-emelte meg a hangját.
-Nem láncolhatsz magadhoz.
-De aggódom érted!
-Ahhhhjj, Zayn, ne ölj meg jó, ne zárj be te is egy házba, érted?!-nagyon ideges lettem.vettem a táskám és kirobbantam a házból őt magam után hagyva.Szinte azonnal meg is bántam.De késő volt, már elindultam és amúgy is mostanra vár a kozmetikusom.
Késő este végeztem a kozmetikusnál és a fodrásznál.A telefonom otthon hagytam a nagy sietségben, így nem tudtam kommunikálni Zaynnel.Amíg ültem a széken és hagytam, hogy rendbetegyenek végig szorított a szívem és rossz érzésem volt.Rohanva mentem haza, felnyitottam az ajtót.Üres volt a ház..annak tűnt.Hol vannak ezek?Bepánikoltam és felrohantam Zayn szobájába, de nem volt ott.Épp mentem le a lépcsőn, mikor kinyílt a bejárati ajtó és Zayn érkezett be.Ugrottam volna a nyakába, de valami megállított.Zayn veszekedett valakivel.
-Nem, nem érted?!Ő az életem!Őt szeretem!Te csak egy szörnyű baklövés voltál!
-De Zaynieee..-hallottam meg Meli nyafogó hangját-Ő nem érdemel meg..és ami azt illeti te sem érdemled meg őt..hisz megcsaltad..amíg ő távol volt, te velem voltál...Ezt elmondtad neki?Mondtad neki, hogy engem basztál, miközben őt a másik két idióta molesztálta?
Kész...ennyi volt..ezt meghallottam és már más nem is számított.Zayn becsapta az ajtót, de már késő volt, mindent hallottam.A szemeim megteltek könnyel, a szívem összeszorult, hatalmas gombóc nőtt a torkomba.
-Kicsim...szerelmem..-suttogta Zayn és közeledett hozzám-Ne haragudj..én..el akartam mondani,..én..-felém nyújtotta a kezét, de én nem engedtem hogy hozzám érjen.Nekiiramodtam az ajtónak Zaynt nekilöktem a falnak, és elrohantam.Útközben Louis is megérkezett.
-Héj kicsi lány...mi a baj?-indult volna felém, de én az ellenkező irányba rohantam.Nem kell most senki...azt kívánom bár megölt volna Harry és Nate..bárcsak..bárcsak halott lennék és ne érezném ezt a fájdalmat.Fuldokló zokogásba kezdtem, egész addig, amíg teljesen el nem fáradtam a sírásban.Az első bárba bekanyarodtam...Üres vagyok...üres vagyok belül és piával fogom kitölteni ezt a fájdalmas ürességet.Remélhetőleg halálra iszom magam.Ez a nagy tervem szabadulás után.
________________________________________________________________________________
Bocsi a hosszú szünetért.Ihlet hiányban szenvedtem.Most ez egy ilyen depis rész lett, de igyekszem a kövi résszel, ami kicsit vidámabb lesz :P Komizzatok, szavazzatok, nagyon sokat jelentenek nekem.

Még élek

Gondolom észrevettétek, hogy egy ideje nem posztolok.Szüneteltetem a blogom, a jövőhét folyamán lesz a kövi rész, de nem tudok pontos időt mondani, nem ismerem a programom.Sajnálom a kimaradásokat. :(

Chapter 29

Helloooooo!Itt a rész, köszi a komikat, a tetszik-eket, meg a díjat is!!Kitettema  díjakhoz, köszönöööm :D Ez sem életem leghosszabb része, de igyekeztem :D Jó olvasást.

Zayn szemszöge

-Szóval..beszéljetek.-fordultam hátra.

-Te totál zakkant vagy!-csattant fel Nate-Engedjetek el!Feljelentelek titeket emberrablásért, bántalmazásért.

-Inkább hallgatnék a helyedben-szólalt meg nyugodt hangon Louis-Tudjuk, hogy ti vittétek el Nessit!

-Mi?ez nem igaz.bizonyítsd!-csattogott Nate, én meg elővettem a telefonom és megmutattam neki az SMSt.Nate jobban megnézte, majd Harryre nézett, amolyan "megöllek" stílusban.

-Ez bármit jelenthet..-mondta Nate és visszadőlt az ülésére.

-Figyelj ide...te nem érted, hogy most mi vagyunk nagy előnyben...hárman kettő ellen, ráadásul annyira g*cibisztos vagyok a dolgomban, hogy ha most nem beszéltek, addig ütleg, amíg beszélni fogtok.-sziszegtem a fogaim közül.Nate rögtön visszapofázott.

-Ez törvénytelen, be foglak juttatni a börtönbe.

-Nem lesz lehetőséged rá, mert mi előbb bejuttatunk a temetőbe!-szólalt meg Louis.Harry sóhajtott egyet türelmetlenül.

-***** út, 16os szám!-ugatta be a címet.Peti csak bólintott, és hirtelen 180 fokos fordulatot vett, és a gázra lépett.

-Haver, mi a f*szt csinált?-ordított Nate Harryre.

-Fogd be, Nessinek hagytam a telefont, hogy tudja elküldeni a k*rva SMS-t!

-Te....te....szerencsétlen!-kelt ki magából Nate, és emelte volna a kezét, mire Louis megpofozta-nyughass.Nemsokára a börtönben lehűtheted magad.-Én már nem is figyeltem, csak bámultam ki az ablakon.Hát igaz...Nessi nem hagyott el..nem önszántából..Hirtelen nagyon elszégyelltem magam.Én azt hittem..és nem bíztam benne..nem kerestem, nem segítettem neki...és meg is csaltam.Az arcom a kezembe temettem, és úgy ültem az út további perceiben.Peti hirtelen lefékezett.A várostól kicsit távolabb voltunk, egy nagy ház előtt álltunk meg.Kipattantam és az ajtó fele kezdtem rohanni.Nem tétlenkedtem sokat, a kulcsot a lábtörlő alatt találtam meg, gyorsan kinyitottam az ajtót, és bementem.

-Mit hagytatok itthon?-hallottam meg az ő hangját.Megjelent az előszoba ajtajában, és megtorpant mikor meglátott.A kezéből a tányér, amit épp törölgetett, kiesett.A szemei elkerekedtek, egyszerűen lefagyott.Én is megtorpantam, végignéztem rajta...nem voltak sérülései, de nagyon lefogyott..a haja megnőtt, viszont nem nagyon gondozták, a szélei megtöredeztek, és szabadon lógott a szemébe pár rakoncátlan tincs.Nem az ő ruhája van rajta, nem is venne fel ilyen ruhát magától, ez túl kislányos.

 A szeme sarkában megjelent egy könnycsepp, ami lassan folyt végig az arcán.

-Zayn?-kérdezte rekedtesen, elhaló hangon.Magamhoz térített az ismerős hang.Ő az...tényleg ő.Odamentem hozzá és egyszerűen átöleltem.Szorosan tartottam magamhoz, mélyen beszippantottam az illatát..

-Nessi!Kicsim....sajnálom.-motyogtam a puha bőrébe, mire csak elkezdett sírni.Szorosan tartottam magamhoz, nem engedem el soha többet.

Nessi szemszöge

Álltunk ott egy darabig, mire megnyugodtam.Azt hittem, sosem érzem újra Zayn illatát, a karjait körülöttem.Annyira hiányzott ez!

-Khm khm...figyeljetek gerlicéim, de a rendőrség itt van...-hallottam meg Petit az ajtóból.-Kikukucskáltam Zayn válla fölött, és elvigyorodtam, mikor megláttam Petit.

-Haver, te nem félsz a rendőröktől?

-Nem, ha nem én vagyok a tettes.-vigyorodott el, és közelebb jött.Elváltam Zayntől, de a kezét nem engedtem el.Petit is megöleltem.

-Úgy tűnik jól szórakoztok.-szólalt meg valaki az ajtóból.

-Louis!!-kiáltottam fel vigyorogva, aki hozzám rohant és megölelt szorosan.

-Ki vigyáz a két idiótára, amíg te itt szórakozol?-szólalt meg Peti mellőlem.

-A rendőrök megjöttek, hülyegyerek, nem hallod a szirénát?-engedett el Louis, mire Zayn közelebb húzott magához, megint megölelt.A háttérben hallottam, hogy Peti és Louis veszekednek a szirénákról, meg Louis rossz füléről, de nem foglalkoztam velük, csak Zaynnel.

-Annyira hiányoztál..-suttogtam a mellkasába fúrva a fejem.

-Te is nekem, Nessi!-szorított még jobban magához.

-Tudtam, hogy megtalálsz...-suttogtam.Zayn nem felelt...de nem volt időm rákérdezni a gondra, a rendőrök megérkeztek, és megkértek, hogy menjünk be az őrsre, és tegyünk vallomást.

 Anyával is találkoztam az őrsön, elmondta, hogy nagyon aggódott, és bűntudata van amiért olyan rossz anya volt, és mindent jóvátesz...bólogattam, meg nyugtattam, de...hiszi a piszi.

 Késő este kerültem haza...haza Zaynhez.Louis és Peti is ott volt, anyám is elkísért, de ő nem jött be.

-Huh...nagyon jó lesz végre  a helyemen aludni..-bújtam oda Zaynhez.Egész nap mellettem volt, nem hagyta, hogy elszakítsanak.Zayn szorosan megölelt.

-Egy hétig felmentést kapsz a suliból.-vigyorodott el Louis-te mázlista!

-Aha.-kuncogtam-Mekkora mázlim van.-forgattam a szemem.-De mi lesz Nattel és Harryvel?

-Nem igazán beszélnek...idő kérdése, hogy Harry kitálaljon, aztán kerülnek a nevelő intézetbe..-magyarázta Peti.

-Nem megyünk aludni?-suttogta a fülembe Zayn.Én csak bólintottam...nagy boldogsággal önt el a tudat, hogy ma végre Zayn karjai közt alszom el.

Chapter 28

Hello.Ez egy rövidebb rész.Holnap megyek sízni és nem tudok részt írni, bocsi.Ha a hétvégén lesz időm, még fogok kitenni egy rövidet.Jó olvasást.

Nessi szemszöge

Reggel Nate karjai közt ébredtem.Csipogott a telefonja.Felé nyúltam, hogy lezárjam.Nate rácsapott a kezemre.

-Miben mesterkedsz?-morogta.

-Csak lezárnám az ébresztőt.-húztam vissza a kezem.Nate felült és lezárta a telóját, majd felém hajolt és megcsókolt.Nem volt kellemes, de elfogadható.Több ideje nem volt rám, készültek az ünnepségre.Korán mentek a suliba...volt időm kitakarítani és főzni.

Zayn szemszöge

Másnap korán keltünk hogy ne késsünk az ünnepségről.Nagyon be voltam pörögve..ma újra láthatom Őt!Ha kell lekötözöm Harryéket a székre és megkínozom őket, csak beszéljenek.

-Ti bementek és kihozzátok őket.-összegezte a tervet Peti-Kint várok a kocsiban..elvisszük őket kocsikázni...útközben elmondják hova kell menjünk.-Louisal bólintottunk, majd felvettük a zakónkat.Beálltam a tükör elé.A reménykedés nagyot javított a külsőmön.Nem volt sok időm csodálni magam.Beültünk a kocsiba és elmentünk a suliba.Már szép kis tömeg gyűlt össze, de én csak két személyre öszpontosítottam.

-Talán még nincsenek itt-nyújtotta a nyakát Louis-Menj ki, figyeld ha megérkeznek, és csengess meg.

 Én csak tettem amit mondott.Nem kellett sokat várjak, behajtott egy fekete BMW és Nate szállt ki a volán mögül.Az anyósülés felől meg-micsoda meglepetés-Harry.Azonnal hívtam Louis.Fel se vette, rohant is a bejárat felől.Megvártam hogy elérjen hozzám, közben összeakadt a tekintetem Petiével, aki a kék Volvómban ült.Intettem a fejemmel, hogy jöjjön közelebb a kocsival, ő megértette.

 Louisal Nateék felé rohantunk, még nem tűnt fel nekik, csak mikor meglöktem Natet és ő nekiesett a Volvómnak, ami épp akkor érkezett oda.

-Héj, ember, mi bajod?!

-Mi bajom?Mi bajom?-dühödten behúztam egyet neki.Közben Louis elkapta Harryt és benyomta a kocsiba.

-Zayn!-csattant fel Louis, mire vettem a lapot és benyomtam Natet is, aki még kicsit kábult volt.Gyorsan megkerültem a kocsit és beültem az anyósülésbe.Peti bekapcsolta a gyerekzárakat és lehalkította a rádiót.Beyonce énekelte a Single Ladies slágerét.

-Haver, kapcsold már ki, ne buzuljál.-szólt rá Louis.

-Ne már, ez olyan jó szám-vigyorgott Peti és elkezdte  is énekelni-"All the single ladies, all the single ladies All the single ladies Now put your hands up"-közben riszálta a seggét.

-Ne már Peti, komolyodj el, épp elrabolunk két csávót, tökre hülyének fognak nézni-boxoltam vállon mire felnevetett.

-Jó na, bocsi.-kikapcsolta a rádiót és elhajtott a kocsival...most már kettesben...vagyis..5ösben maradtunk a két csalóval.Megkezdődött a kikérdezés.

Chapter 27

Sziasztok.Tudom hogy késő van, de elhoztam a részt :D FIGYELEM!+18as részek vannak benne, kérlek csak az olvassa, akinek ez nem gond!!Oké?:D jó olvasást

Nessi szemszöge

-I-igen.A leves.Gyertek enni.-mondtam monoton hangon, közben Harryt figyeltem.Ő is engem figyelt.A zsebébe mélyesztette a telefont és nagyot nyelve bement a konyhába.Nem mondott semmit. Csak ... bement. Miért nem árul el?Mire készül?Aggódva néztem utána.

-Mi a baj kislány?Úgy nézel mintha szellemet láttál volna-kacagott felszabadultan Nate és átkarolta a vállam.

-Semmi baj.Együnk..ma még nem ettem.-tértem lassan magamhoz.

-Édesem, hisz mondtam, hogy fő, hogy egészséges legyél.

-Jól vagyok.-erőltettem egy mosolyt Nate felé.Nem túl meggyőző, de ő túl bunkó az ilyesmihez..nem vette észre.A konyhába mentünk és leültünk.Megebédeltünk.gyakran felpillantottam Harryre..sokszor rajtakaptam hogy néz..volt valami furcsa a szemében.Félelem...bizonytalanság..nem tudom.

-Áhhh.-dőlt hátra elégedetten Nate.-Ez csodás volt...jól főzöl.

-Kösz..-motyogtam-Volt időm megtanulni.-mondtam gúnyolódva, de ő ügyet sem vett a pimasz hangszínemről.

-Azt hiszem elmegyek fürödni..velem tartasz?-próbálkozott vigyorogva Nate, de csak heccelni akart.Muszáj volt visszavágnom.

-És utána elmosogatsz?-vigyorgok én is, mire csak forgatja a szemét és eltűnik a fürdőben.Ez egy remek pillanat arra, hogy Harry beszéljen.Az asztal fele néztem, oda, ahol Harry ült, de már nem volt ott.Épp slisszolt volna ki a konyhából.

-Harry!-szóltam utána.Ő megállt és lassan fordult felém.Nem nézett a szemembe-Miért nem mondtad el?Elárulhattál volna.-ő csak nyelt egyet és rám emelte tekintetét.

-Mert...rájöttem hogy...azt teszem amit a húgommal tettek.Kiragadtalak a családodtól..a barátaidtól..a szerelmedtől..hogy én boldog lehessek.De ez nem helyes.Ne haragudj.-sütötte le megint a szemét.

-Harry...-ellágyultam.A nyakába borultam könnyes szemmel.-Harry-sírtam a vállán.Nagyon megleptem ezzel a hirtelen elérzékenyüléssel.Az egyik kezét bizonytalanul a hátamra tette és simogatott-Vége van.Nemsokára eljön érted...újra vele lehetsz.

-Köszönöm..köszönöm.-hálálkodtam neki, az arcom a nyakához fúrtam és mélyen beszívtam az illatát.-Köszönöm.

-Szívesen..azt hiszem..-mondta zavartan.A nap további része csendben telt..az ajtót lestem hátha bejön Zayn, és megment...de nem történt semmi.Csak rámesteledett.Harry nem igazán volt szem előtt.Valami előadás lesz holnap a suliban és arra készül.Nate nem szerepel, ő a közönséget erősíti.Szóval vele maradtam...

-Nem megyünk lefeküdni?-fogta meg a kezem este, 9 óra körül.

-Korán van még...-húztam el a szám.

-De mást is tervezek alvás előtt.-kacsintott és felhúzott a kanapéról.Eszembe jutott az ígérete..meg fog dugni..jaj ne..nem akarom.Semmi kedvem..

-Muszáj?-suttogtam, mire ő csak egy dühös pillantást vetett rám.

-Gyere..élvezni fogod..-felhúzott az emeletre, be a szobájába.Nem tökölt sokat..rám vetette magát.Kiéhezve tépte a számat és csókolt.Nem esett jól ez a durvaság.Kicsit eltoltam magamtól az arcát.

-Lehet egy kérésem?-meglepetten nézett, mire felbátorodtam-Ha már annyira meg akarsz... kefélni.. legalább.. legyél finomabb, hogy élvezhessem.

-Jó...oké, megpróbálom.-mondta kis gondolkozás után.Kicsit elhúzódott, hogy elhúzhassa a függönyt.A villanyt leoltotta..romantikusabb hangulatot akart teremteni.Addig leültem az ágyra.Tényleg jobb, ha nem látom az arcát.Nem azért mert nem szép..igazán szép...de ő nem Zayn.

 Nate leült mellém és megfogta a kezem.

-Lazulj el..kérlek.-suttogta a fülembe.Becsuktam a szemem..Zaynre gondoltam...Őrá, csakis rá.Nem Nate csókolgatja a nyakam...Zayn csókolgat...nem Nate harapdálja a bőröm..Zayn az..

 Nate finoman meglökött az ágyon, így hátraestem.A matrac nagyon puha és rugalmas, jól esett rugózni rajta.Nate felém kerekedett, a csípőmre ült és megcsókol.Próbálom ennek a jó oldalát nézni.Nate jól néz ki..és..jól csókol.Inkább örüljek, hogy még élek és nem bántalmaztak.

 Apró csókokat lehelt az arcomra, végig a fülemtől az állam vonaláig, le a nyakamhoz, majd még lennebb.Az ingem eltépte.Melltartó nem volt rajtam..azt nem hordhattam ebben a házban.

-Hmmm..nagyon szép vagy, Nessi...nagyon szép-suttogta és az egyik kezét a mellemre tette, masszírozni kezdte.Kezdett felébredni bennem a vágy..Két ujjával megcsípte a bimbóm és húzni kezdte.Az ajkamba haraptam.Nagyon jól csinálja.A másik mellem a szájával izgatta, nem kellet sokat dolgozzon, hogy kemények legyenek.

-Látod, hogy milyen jó?-ráfújt a mellemre, mire felnyögtem.Nate felemelkedett és levette a pólóját.

-Nincs időnk több előjátékra..holnap korán kell keljek..de majd bepótoljuk, ígérem..-suttogta és leszállt rólam, levett a nadrágját, majd a boxerét.Kezébe vette a férfiasságát, ami azért  szembetűnően nagy volt.

-Állj fel és vetkőzz!-szólt rám, én meg cselekedtem.Ő leült az ágyra és figyelte, ahogy vetkőzöm, közben a férfiasságát fogta és kényeztette magát.Meztelen álltam előtte..kicsit én is beindultam, látva őt az ágyon, ahogy kényezteti magát..

-Gyere és csináld te.-mondta kiszáradt torokkal, kicsit rekedtesen.Letérdeltem a lába közé és a kezem a szerszámára tettem.Ő az arcom figyelte, a hajamba túrt és belemarkolt.Úgy éreztem magam, mint egy kurva.De mit tehetnék?Ha elvontak engem Zayntől...mégis mit tegyek?csak azt tehetem amit mondanak nekem.Más nem maradt.

 Kényeztetni kezdtem őt a kezemmel, de már nagyon kemény volt a szerszáma.

-Szopjál.-morogta Nate vadul és a hajamtól fogva a farkára lökte a fejem.Szopni kezdtem, de ő irányított.Teljes mérete a számba került, mitől fuldokolni kezdtem, de engedett a szorításból és onnantól kezdve már megint magamtól dolgoztam.Nem bírt magával, a csípőjét mozgatni kezdte.

-Óh Nessi...csináld...-morogta megint dühödten és keményen szopni kezdtem, nem kíméltem.Egyre hangosabban nyögött és hangosan kiáltotta a nevem, mikor elérte az orgazmus.A számba élvezett, én meg kicsit undorodva, de minél gyorsabban lenyeltem az ondót.Nate kiterülve feküdt.Egy kis fénnyalább sütött be az ablakból, egy kósza fénnyaláb, amit átengedett a sötétítő.Telihold lehet kint, mert nagyon világos.Megvilágítja Nate arcát és a mellkasának egy részét..gyöngyözik rajta az izzadság.A szeme csukva van.

-Nagyon jó voltál Nessi...-suttogta-Nem így akartam elmenni, de megfelel..majd máskor magamévá teszlek, de most...aludnunk kell.-feltápászkodott-feküdj le.Letusolok és jövök én is.Én csak bólintottam és befeküdtem az ágyba..a szégyentől és az undortól álomba sírtam magam.Zaynnel álmodtam..undorodva elfordul ahányszor csak megszólítom..nem csak ő..Louis is..és Peti!Ó, az én Petikém is..ő is undorodik tőlem...de nem csak ők...én is..undorodom magamtól.

Zayn szemszöge

Átköltöztettük Louis és Petit az én lakásomra.Még nem szakítottam Melivel, mert nem volt itthon mikor hazaértem.

A konyhaasztalnál ülünk:én, Louis és Peti.Tanácskozunk.

-Ki kéne terjesszük a keresési területet.A városon kívül lehet Nessi.-javasolta Peti.

-Én azt mondom, hogy valaki ismerős vihette el...ha városon kívül van, akkor kocsival vihették..idegen kocsijába nem ül be.-okoskodott Louis.

-És ha..jött egy csapat fekete ruhás ember és zsákot húzott a fejére és betuszkolta a teherautóba?-a két srác úgy nézett rám, mintha rosszat mondtam volna-Most mi van?!

-Az feltűnt volna valakinek.-forgatta a szemét Peti.Ajtó csapkodás hallatszott kintről.Megjött Meli.Az ablakhoz léptem és kikukucskáltam.

-Itt van...-Louisra néztem-Fedezz hátulról..és add a cuccait.Akaratos kiscsaj, még bezárkózik a szobámba és ott él tovább..-Louis csak vigyorogva adta át Meli bőröndjét, amibe már bepakoltuk Meli ruháit és a dolgai egy részét..amik befértek.

-Sziveeeeeeem, megjötteeeeem.-nyávogott a bejárati ajtónál.Vettem egy mély levegőt, és kimentem hozzá.

-Remek..akkor vedd a cuccaid, és mehetsz is.

-Mi?Na de mit jelentsen ez?!

-Azt, hogy szakítok veled-adtam át a bőröndöt.Az egyik kezében még ott volt a bevásárlószatyor.

-Miért?-kérdezte magas hangon.

-Mert vége...vége van..szakítok veled...

-A miatt a ribanc Nessi miatt?-vágta dühödten a falhoz a szatyrot.Bevallom, megijedtem, hátrálni kezdtem.

-Ő nem ribanc...szeretem őt.

-Óh, szereted?!Elhagyott téged.

-Talán..de szerintem...nem önszántából tette.-Meli egyre vörösebb lett.Levegő után kapkodott és fenyegetőn rázta a mutatóujját felém.

-Elmondom!Elmondom mindenkinek, hogy őt kúrogattad az igazgatói irodádban!

-Senki sem fog hinni neked!-kiabáltam rá.

-Felvételem van!-visított, és a feje elképesztően vörös lett...robbanni fog...tényleg!

-Jó!Mutasd meg a világnak!!MUTASD!Tudni fogják, hogy ő az enyém, és talán visszakaphatom végre!

-Sose fogod visszakapni!SOHA!GONDOSKODOM RÓLA!-ordította és kirontott a házból magával húzva a bőröndjét.Bágyadtan néztem utána.

-Huha...láttátok a fejét?Milyen vörös volt...-szólalt meg Peti.

-Hallotátok?azt mondta ő gondoskodik róla...ő rabolta el...-suttogta Louis.

-Nem lehet..végig velem volt..

-Felbérelt valakit, hogy ő rabolja el.-vetette fel az ötletet Peti.

 Rezegni kezdett a zsebem.Ismeretlen számtól jött egy SMS: "Kérdezd Harryt és Natet.~N"

-Vagy valakiket-mutattam meg Louiséknak is.

-Harry...Nate...tudtam!-csattant fel Louis.

-Őket említette Liam is..emlékszel?Tegnap vagy tegnap előtt..valamikor mondta, hogy ők az egyetlenek akik ilyesmire képesek a suliból.-suttogott Peti.

-Üljetek be a kocsiba..én vezetek.-mondtam és már vettem is a kocsikulcsom.

...

-Most hova mész?-kérdezte már a kocsiban űlve Louis.

-Harry házához...ő nagyon gazdag...a szülei nem foglalkoznak vele.Abba nagy házban tarthatja Nessit.

-Nem hinném.-húzta el a száját Peti-Meli az ész...nem hiszem, hogy hagyná, hogy Harrynél vagy Natenél legyen Nessi.

 Lefékeztem a kocsit.

-Akkor hol?-csattantam fel-Van jobb ötletetek?-ők összenéztek.Peti szólalt meg.

-Először is nyugodj meg..mindjárt kitéped az összes hajad!-igaza van..bizsereg a fejbőröm már-Másodszor..ma nem tehetünk semmit...holnap suli van..vasárnapi előadás..Nate és Harry ott lesznek..Meli is.Tőlük megtudjuk az igazat.

-De nem hallottátok Melit?Végezni fog vele!-mondtam elkeseredetten.

-Sötétedik-szólalt meg Louis.Ma nem tudunk mit tenni...és Meli sem.Ha igazam van, nincs ideje elmenni Nessihez, megölni, feltakarítani, elrejteni a hullát, majd hazamenni és pihenni, hogy holnap ne legyen furcsa az előadáson.Nem fogja bántani.Még nem.Menjünk haza..pihenjük.Holnap előszedjük Natet és Harryt.

 Végül nem történt más..hazamentünk és mindenki a saját szobájában a saját ágyában aludni tért...Rémálmok gyötörtek..Nessit látom egy cellában, sír, és utánam kiabál, de hiába próbálom, nem tudom megmenteni..nem megy.

heyho

Hiii mindenkinek :D
Már elkezdtem írni a részt!Sajnálom hogy csak most, de betegen nehezebb :( Szóval csak tudjátok:elkezdtem írni.Készül és amint kész van, kiteszem(egy átolvasás után, hogy ne legyen olyan sok hiba benne :))) )

Chapter 26

Harry lassan fordította felém a fejét, párat pislogott.
-A halott húgom?-kérdezte vissza Harry-Az én húgocskám él.-mondta mint egy kisgyerek és lassan simogatni kezdte az arcát, ahol megütöttem.Egyre biztosabb voltam abban hogy ez a gyerek nem normális.Talán anyuka és apuka testvérek voltak?-szólalt meg a gonoszkodó énem, de megint megsajnáltam a kis fürtöst.Leseggelt a földre.-A húgom...a húgom!-sírni kezdett, mint egy kisbaba, én meg elképedve álltam előtte és néztem-Nem halt meg...nem halhatott meg.-zokogott, az arcát a kezei közé temette.
 Itt a remek lehetőség, Nessi...menekülj..rohanj, fuss!-ez határozottan a józan ész hangja lehetett.De mikor hallgattam én utoljára a józan eszemre?Lenéztem Harryre, de nem Harryt láttam, csak egy szerencsétlen, összezavart, összetört kisfiút, aki már nem tudta mi a valóság és mi a fikció.
 Hallottam róla, hogy ha tragédia történik az emberrel, vagy azzal a személlyel aki igazán közel áll hozzá, az ember belül összetör, és megbolondul..depressziós lesz, vagy bolond.
 Volt bennem annyi jóindulat és szánalom, hogy a saját bőröm menekítése helyett leguggoltam Harryhez, és felé nyújtottam az izgalomtól és kicsit a félelemtől reszkető kezem.
-Harry...-szólítottam meg halkan, és a kezem a vállára tettem, kicsit megszorítottam-Mi történt?Mi történt a húgoddal?-nem kaptam választ csak zokogott.Jó, akkor kérdek könnyebbet-Hogy hívták őt?
-Gemma....-mondta elcsukló hangon Harry és elvette a kezeit az arcától, felnézett rám nagy, könnyes szemeivel-Az ikertestvérem volt.
-Gyere, mesélj többet róla-felsegítettem a földről, és a közeli nappalihoz vittem, leültünk a kanapéra.Harry rám volt támaszkodva, ha akartam volna sem tudtam elmenni, de egyelőre azzal voltam elfoglalva hogy Harryben tartsam a lelket.Nem lesz könnyű feladat.

*hónapok múlva*

Louis szemszöge

 Hetek...hónapok teltek el azóta, hogy Nessi eltűnt.A rendőrök már nem keresik..soha nem is keresték igazán.A kirándulásra nem mentem el...nagy csalódást okoztam sok diáknak, ki is rúgtak ezért az iskolából.A tanárok megszavazták, még Zayn is ellenem volt.Petivel élek még mindig a régi házában, egyre fanyarabbul érzem magam.Régi barátaim-Zaynt is beleértve-hozzám sem szólnak, ha meglátnak az úton.A diákjaim mutogatnak, sutyorognak, ha észrevesznek.
 Az életem romokban van, az egyetlen dolog ami éltet, az Nessi.Meg kell találjam.Valahol...ki tudja hol...még rosszabb körülmények között élhet..ha még él.
 A keresést nem hagytam fel.A város minden eldugott részét megnéztem, még a föld alatt is jártam, csak hogy megtaláljam, de nem volt ott.Peti szerint ha az elrabló elég okos, nem is rejtené a városba, hanem elvinné jó messze.Szóval semmire se jutottunk.
 Peti fizetéséből élünk..bár még sosem láttam dolgozni, viszont pénze az van...néha Nessi anyja, Lily is ad pénzt, de semmit nem költök belőle.Nem érzem helyesnek.Ő is segít keresni..mindjárt többször van nálunk, mint otthon.Peti szerint sosem érdekelte Nessi, talán most jött rá, hogy fontos neki a lánya.
 A mai nap is át fog jönni.Mindig megiszik egy-két csésze teát, szóval ma vásárlás nap van.Én vagyok a soros.A bevásárló listám gondosan összehajtogattam és betettem a zsebembe.Nincs sok minden rajta, hisz pénzünk sincs sok, de azért a biztonság kedvéért leírtam.A kocsimat eladtam, mikor kipenderítettek az iskolából, mert úgysincs rá szükségem.Gyalog indultam a bevásárló központba.

Zayn szemszöge

A tükör előtt állok.A hajamat próbálom eligazítani, de nem megy.Mostanában semmi sem sikerül.Amióta Nessi elment..mintha egy részem meghalt volna.Talán ha megérteném, hogy miért hagyott el...hogy miért lépett le mellőlem.Mindig is jól bántam vele...mindig is őszintén szerettem és vigyáztam rá..Miért hagyott el?

 Louis beleőrült ebbe..tudtam, hogy szerelmes belé, de ennyire...Mint egy elmebeteg, ragaszkodik ahhoz, hogy Nessit elrabolták.Elvesztette az állását, eladta a kocsiját, már nem is ápolja magát, szörnyen fest.

 Lelkileg én is így nézek ki.De kívül nem.Nem szabad, hisz igazgató vagyok.Muszáj makulátlan legyek.

-Szívem, menj már ki az üzletbe, vegyél ételt!-rikácsol lentről Meli.Utálom őt...utálom, idegesít, az agyamra megy, legszívesebben lenyomnék a torkán két tonna benzinnel áztatott papírt és meggyújtanám a végét.Miért nem hagyom el?Nem lehet...védenem kell a hírnevem..sokan gondolták, hogy közöm van Nessihez, a rendőrök is kikérdeztek, muszáj ezt a gondolatot elhessegessem az agyukból.

-Jól van..írj egy listát!-ordítottam le a szobámból és megkötöttem a nyakkendőm.Felhúztam a cipőm is és lementem hozzá.Melinda ideadta a listát, én meg menekültem ki az ajtón.

-Nem kapok csókot?-kérdezte az irritáló hangján.

-Nem!-vágtam rá és már a kocsiban is ültem.Hamar a bevásárló központba értem.Lassan sétáltam végig a sorokon..minél lassabban, hogy ne keljen hazamennem.Nem messze tőlem megláttam egy férfit..időbe telt mire felismertem.Louis!Mi lett veled, régi barátom, Louis!Ledöbbenve figyelem, ahogy hajigálja be az olcsó szarokat a kosarába.Mindig is utálta a szar kaját.Remek szakács, tudja, hogy a jó ételhez jó hozzávaló kell.Még nem vett észre, csak a rövidke ficuját böngészte.Menjek oda?Ne....utál engem...de hiányzik..a testvérem!A legjobb barátom...Ez az őrült, lepukkant ember..miattam ilyen.Mert hagytam, hogy elmenjen...hagytam, hogy tönkretegye magát.Jóvá kell tegyem.

-Louis!-szólitottam meg.Felém kapta a fejét.Odamentem hozzá-Louis...mi történt veled?

-Kirúgtál.Rémlik?-morogta az orra alatt és zsebre vágta a listáját.

-Igen...de nem volt más választásom...

-Nem volt más választásom-gúnyolódott-Hagyj békén, Malik.-csak akkor szólított Maliknak, ha dühös volt.

-Louis..hadd tegyem jóvá...visszajöhetsz tanítani...visszakapod az állásod, csak ne legyen fontosabb a furcsa...képzelgéseid mint a diákok tanítása.

-Nem képzelgés!Nessi eltűnt..nem elment.

-Persze...Louis..gondolj bele..csinált már ilyet!

-De pár hét múlva hazatért...és sosem tűnt el egyedül, mindig Petivel volt.-sóhajtottam egy nagyot.Jó úton haladok, ha azt akarom, hogy sose szóljon hozzám.Jobb ha engedek neki.

-Oké..oké...talán.De akkor sincs mit tegyünk, a rendőrök elintézik.

-A rendőrök már rég nem keresik őt.És te ezzel megelégedsz?Látszik mennyire szeretted..máris a titkárnőd kúrod.-undorodva nézett rám..úgy, ahogy én is szoktam a tükörbe nézni magamra.

-Louis...ezt te nem értem.

-Biztosan.-morogta és elindult a sorok közé, én meg tartottam vele a lépést.

-Louis kérlek..hallgass meg.Visszakapod az állásod..költözz vissza hozzám...felőlem még Peti is jöhet.De ne hagyd így el magad...olyan régóta ismerjük egymást, nem hagyhatom.

-Egy feltétellel....-mondta rövid gondolkozás után.

-Na mi az?-csillantak fel a szemeim a reménytől.

-Szakíts Melindával..és segítened kell megtalálni Nessit.

-Jó!-vágtam rá azonnal.Remélem nem bánom meg a döntésem.Louis elmosolyodott..most először látom őszintén mosolyogni hónapok óta, és ekkor már tudtam, hogy biztos nem fogom megbánni.

Nessi szemszöge

Két hónap telt el.Már nem harcolok Harry és Nate ellen.Feladtam a reményt, hogy bárki is keres.De nem olyan rossz az életem.Azon kívül, hogy hiányzik Zayn...néha annyira, hogy sírok...azon kívül nincs bajom.Harry és Nate nem nyúltak hozzám.Kaptam egy verést egy hónapja, mikor megpróbáltam megszökni, azóta az ajtó és minden ablak be van zárva, esélyem sincs kilógni.

Már nem a pincében tartanak.A ház bármely pontjába szabadon elmehetek.Főzni szoktam, takarítani, olvasni, tévézni...internet közelébe nem engednek.Egy vezetékes telefon sem működik.Hétvégeken Harry és Nate a házban tartózkodnak, hétköznap csak délután jön be vagy Harry vagy Nate, sosem mindkettő.

A kettő közül Harry az, akivel jobban megértjük egymást.Már annyira a bizalmába férkőztem, hogy elmondta a húga, Gemma történetét.Elrabolták a lányt már 2 kerek éve és azóta nem látta.A képekből és történetekből ítélve nagyon közel álltak egymástól.Harry azért vállalta el, hogy elrabol, mert nagyon emlékeztettem Gemmára...azt akarta, hogy visszakapja a testvérét.De beérte velem is.

Szombat van, ma fognak hazajönni a srácok.Valami különlegeset sütöttem...sült csirkét mártással, és többféle körítéssel.Már megterítettem, a fiúk hamarosan itt lesznek.Épp amint tudatosult ez bennem, már hallottam is a kocsit lefékezni a ház előtt.Elindultam az ajtó fele, hogy köszöntsem őket, mikor megláttam Harry telefonját a kanapé alól kikandikálni.Itt hagyta?Direkt hagyta itt?Nem volt időm ezen gondolkozni.felkaptam a telefont, és tettem amit tennem kellet.Írtam Zaynnek.Szerencsére a számát kívülről tudom.Kevés idő állt a rendelkezésemre, nem írhattam egy regény.

"Kérdezd Harryt és Natet.~N"

Ennyire volt időm.Már nyílt az ajtó, mikor lezártam a  telefont és becsúsztattam a kanapé alá.Időm sem volt Kitörölni az SMSt.

-Nessi!-hallottam meg Nate hangját.Odamentem az ajtóhoz.

-Sziasztok.-adtam nekik egy-egy puszit.Amióta nem bántanak egész közel kerültünk egymáshoz.

-Hmmm..jó illatok vannak.Mit készített a kedvenc feleségem?-ugratott Harry, mikor arcon pusziltam.

-Fogalmam sincs mit készített a feleséged, de én sült csirkét készítettem.Már kész van, szóval mossatok kezet.-Nate elgondolkozva figyelt, miközben vette le a kabátját.

-Túl jól bánunk veled.A filmekben az elrabló mindig megkínozza, megdugja, majd megöli az áldozatát...-a vér is megfagyott az ereimben.Harry vállon boxolta Natet.

-Fogd be!-szólt rá.Nate elvigyorodott és közelebb lépett, a fülembe súgott.

-Ne aggódj.Nem foglak megölni...de ma az enyém leszel...benned akarok lenni..érezni akarlak...az enyém leszel.-búgta és megpuszilta az arcom.Mind a ketten a fürdő felé vették az irányt.

 Bennem vegyes érzelmek kavarogtak.Nate engem akar..ma este...engem....most mit tegyek?Nincs hova bújjak.Bementem a konyhába, rendezgettem a cuccokat.Mikor már 5 perc is eltelt, a fiúk után indultam, a nappaliban voltak.

-Fiúk, ki fog hűlni a leve..-torkomon akadt a szó.Nate a televíziót kapcsolgatta, Harry a telefonját kereste és meg is kapta a kanapé alatt.Láttam, hogy pötyög rajta.

-Mármint a leves?-szólalt meg Nate, de én csak ijedten néztem Harryre.Felpillantott rám, az arca egészen sápadt volt.Éreztem, hogy a szívem kiugrik a helyéből.Végem van.

___________________________________________________________________________________

Hello!Bocsi a hosszú késésért, de valahogy ez a rész is megszületett :) vakációóóóó van :D Nemsokára jön az angyal, az újév!Alig várom.Ti merre buliztok újévkor?Én még nem tudom, az is lehet hogy kimegyek valahova a városba, vagy itthon kuksolok, mint általában szoktam :) Komizzatok légyszi, vagy Tetszik-eljetek(vagy ha nem tetszett a rész, akkor tudassátok velem) .A blog job oldalán van egy fb-s kép, ha arra kattoltok, a blog csoportja jelenik meg, lépjetek be :D

A részt elkezdtem írni, de nincs befejezve még, ezért nem tettem ki.Tudom hogy sokat szoktam késni, de rengeteg a tanulnivaló, most hogy mindenki dolgozatokat és felmérőket írat.Nagyon igyekszem, addig is tanuljatok, bár tudom hogy a net érdekesebb ;) de mindjárt vakációóóóó legalább is itt, Erdélyben :D

Chapter 25

Az ajtó fele fordítottam a fejem, és ott jött ő!
Harry fél kezén egyensúlyozta a tálcát, ami meg volt pakolva mindenféle kajával, a másik kezében egy csésze tea volt.Leguggolt elém és letette a finomságokat.
-Egyél csak.Rég nem ettél.Ez a bunkó Nate megfeledkezett az emberi szükségleteidről.-szólalt meg lágyan...lágyan mintha nem is az általa elrabolt és megerőszakolt lánnyal beszélne, hanem a szerelmével, vagy barátnőjével.Ledöbbentett, de jobbnak tartottam hallgatni, nehogy változzon a dolog.Csendben nekiláttam az ételnek, már nem voltam olyan éhes, így csak szép lassan nyammogtam el a frissen sült tükörtojást, meg a kiflit, közben kiélveztem az ízeket.Harry csendben ült a földön, nem messze tőlem és engem figyelt.Néha felnéztem rá, figyeltem vajon mikor kattan be és köt ki valahova, de nem tett semmi ilyesmit, csak nézett nagy csodálattal.
-Miért nézel így?-bukott ki belőlem.Nem leptem meg a kérdésemmel.
-Elragadó vagy...ahogy ott ülsz egy szál hálóingben, és eszel...Annyira hasonlítasz rá...-véginéztem magamon.Eddig fel se tűnt, de egy hálóing került rám az éjszaka folyamán.Kicsit megszagoltam, kellemes virág illata van.
-Kire?-kérdeztem rá, de rögtön megbántam.Jaj én és az én nagy szám!Most biztos átléptem egy határt.Ijedten pillantottam fel Harryre, de ő nem engem nézett.Az ölében pihenő kezeit bámulta.
-A húgomra...-motyogta alig hallhatóan.Hiába suttogott, én megértettem mit mond...vízhangzik ez a hely.Minden hangot felerősít.
-Az övé ez a hálóing?-jártattam tovább a szám.Hiába na, a kíváncsiság fölém kerekedett és lenyomta a józan ész halk szavát.
-Igen, az övé volt..-továbbra is suttogott, de még halkabbra fogta a hangerőt.
-Csak volt?Miért, kinőtte?
-Mostmár elég legyen!-kapta fel a fejét Harry.Egyenesen a szemembe nézett, zöld szemei villámokat szórtak-Foglalkozz az ételeddel, nincs több kérdés!-parancsolt rám, mire jobbnak láttam megfogadni tanácsát.
A gondolat mégsem hagyott nyugodni.Volt?Tehát...meghalt?Harry húga meghalt?Ez a hálóing nekem épp hogy jó.Egyidős lehetett velem.Vagy nagyobb nálam pár évvel.Hiába is, magas vagyok, magasabb mint az osztályban a legtöbb fiú..sőt, pár tanárnál is magasabb vagyok.Többek között Louisnál is.
 Elgondolkozva eszegettem tovább, Harry már közel sem volt olyan nyugodt és jókedvű, mint az előbb.Felállt a helyéről és sétálgatott a kis pincében.
-Végeztél már?-fordult meg kis idő múlva, kissé türelmetlenül csengett a hangja.Lenyeltem az utolsó korty teám és bólintottam.
-Igen...
-Igen, mi?-csattant fel.
-Igen...köszönöm?
-Szívesen.-motyogta és lehajolt a tálcáért meg a csészéért.Közel került az arca az enyémhez, megláttam a kis lila foltját a szeme körül, amit a tegnap-vagy legalább is mielőtt lefeküdtem-kapott tőlem.Púderrel próbálta eltakarni, de ha közel van hozzám, észre lehet venni.Ő is engem nézett, direkt a szemembe bámult, de nem tett és nem mondott semmit, csak pár pillanatig nézett.
 Végül felegyenesedett és királyi léptekkel kivonult a teremből.Én meg egyedül maradtam megint.Megfelelő időnek találtam nyújtózkodni kicsit.Felálltam a helyemről, kinyújtóztattam az elgémberedett végtagjaimat, megropogtattam a csontjaimat és sétáltam kicsit, hogy a zsibbadás a lábamból szűnjön meg.Harry nem jött vissza egyhamar, volt időm átgondolni a dolgokat.
Reggel még azt mondta beszélni fog velem arról, hogy mi lesz a továbbiakban.Közben szöget ütött a fejemben az is, hogy ki VOLT Harry húga.Miért reagált rá olyan rosszul és mi történhetett a húgával.
Már mindenféle változatot átgondoltam:meghalt balesetben, elköltözött Amerikába, transzfesztíta lett.Nem tudom melyik valószínűbb....oké, talán meghalt...
-Nessi!-szólított meg valaki az ajtóból.Nem vettem észre, hogy Harry visszajött.Megfordultam, és ott állt.A szemei pirosasak voltak, a púder az arcáról lejött, jobban látszódott a kék folt.Sírt?Ó, Istenem, Harry Styles sírt?
-Igen?-kérdeztem kiszáradt torokkal.
-Nem kell....szóval tudod nem kell...?-kicsit zavarban volt, elpirult a füle hegyéig.Furcsa mód megsajnáltam..ahogy ott állt szerencsétlenül, az arca vérvörös, egy nagy lila folt éktelenkedik a szeme körül és a sírástól megdagadt szemei arra késztettek hogy megöleljem.Persze, semmi ilyesmit nem tettem.Hisz csak eszembe kell jusson, hogy mit tett velem.
-Mi nem kell?
-Hát...a női bajod..nem kell..megjöjjön..?-a háta mögül előhúzott egy csomag o.b. betétet.
-Óóóh...-egy gyors fejben számolás után elvettem tőle a csomagot-Azért nem árt ha van nálam.
-És...fürdőszobába kell menj?-lassan kezdett egészségesebb színt felvenni az arca.
-De, kéne.-motyogtam és letettem a dobozkát az egyik üres polcra, közel az ágyamhoz, majd elindultam az ajtó fele, de Harry megállított, megragadta a kezem.
-Csak semmi trükközés!Mostmár tudod, hogy mit kapsz, ha megpróbálsz megszökni.
-Tudom.-morogtam keserűen és hagytam, hogy Harry húzzon maga után végig a folyosón, fel a lépcsőn, ki az ajtón.
 Beértünk egy nagyon barátságos házba, itt fent jó meleg volt és világos, minden olyan szépen volt berendezve.A bútorok régiesek voltak, antik darabok, biztosan nagyon drágák lehettek.
-Nagyon szép ház-jött ki belőlem egy újabb fölösleges és nem a helyzethez illő megjegyzés."Nagyon szép ház"?-gúnyolódott a belső énem-Tényleg?Ezt mondja az, akit elraboltak, megerőszakoltak, és szar körülmények között tartják a pincében?!Nem hiszem.
-Köszi.A nagyszüleimmel éltünk itt.Talán ha bebizonyítod, hogy tudsz viselkedni, te is itt élhetsz.
-Itt élhetek?-akadtak fel a szemeim.Harry nem válaszolt, csak kinyitotta a fürdő ajtaját és felém fordult.
-Itt kint várlak.Tusolj le, bent vannak ruhák, vedd fel őket.Ne is próbálj megszökni, nem fog menni, a fürdőszobát én magam alakítottam át, csak a szükséges dolgok vannak ott.
 Nem is érdekelt mit beszélt.Annál a résznél ragadtam le, hogy "tusolj le".Szóval végre letusolhatok?Végre tiszta ruha lehet rajtam?Ez nagyszerű!
 A fürdőszoba is olyan hangulatú volt, mint a ház.Régies, de gyönyörű.Tágas volt, és minden olyan szép, krémszínű.Amint könnyítettem magamon, levettem a hálóinget és bemásztam a kádba.Legalább fél órán keresztül csak álltam a langyos víz alatt, és élveztem, ahogy felfrissít, ahogy átmelegíti minden porcikám, ahogy újraindítja az agyam.Csodálatos érzés volt.
 Hajamat is megmostam, majd nagyjából megtöröltem, és felöltöztem.Kiléptem a fürdőből, és Harry ott várt engem, a falnak támaszkodva.Feje hátra volt hajtva, szemei be voltak csukva.Nagyon fáradtnak és leharcoltnak tűnt.Újra előjött bennem az anyai ösztön.Csak át akartam ölelni, és énekelni neki, piszkálni a göndör fürtjeit, simogatni a karját, hogy megnyugodjon..
 Nessi!Ne gondolj ilyenekre!Ez az angyal igazából egy ördög!Ne kezdj el érezni iránta!Ne!Ne!Ne!-ordított a józan eszem..Megráztam a fejem, hogy a buta gondolatok kirepüljenek az elvileg tiszta agyamból.
-Khm.-köhintettem, hogy észrevegyen.Harry kinyitotta a szemét és felém nézett.Elképedt.Hirtelen mintha szoborrá fagyott volna, csak bámult...bámul...bámult...már kezdett kicsit kínossá válni, de továbbra is bámult..épp azon gondolkoztam, hogy a hajam simán megszárad mire ez észhez tér.De nem, Harry pislogott párat.
-Épp olyan vagy..olyan, mint Ő!-motyogta csodálattal telve.
-Mint ki?
-Mint ő...-csak ennyit mondott és ellökte magát a faltól-Nézd!-mutatott egy falon csüngő képre.Oda léptem és közelebb hajoltam.A képen egy lány állt, hosszú, barna hajjal, barna nagy szemekkel, és egy szende mosollyal.Valóban hasonlított rám, de kicsit csinosabb volt, nőiesebb.Nagyon szép fehér ruha volt rajta, igazán jól állt neki.Valahonnan ismerős volt a ruha.Aztán hirtelen lenéztem magamra.
-Az ő ruhája van rajtam!-kiáltottam fel-Te felöltöztettél a halott húgodnak?-pördültem meg Harry fele, és gondolkodás nélkül akkora pofont lekentem neki, hogy a feje elfordult a csapás erejétől.Azonnal rájöttem, hogy nem ez volt a helyes lépés.De már nem tudtam visszacsinálni.

_________________________________________________________________________________

Bocsika a késésért.Dologozat szezon van :D Alig várom a vakációt, hogy szabadon írhassam a blogom.Köszi a komikat és szavazatokat, remélem ez a rész is elnyerte tetszéseteket.Ne aggódjatok, nemsokára beindúlnak a cselekvések, megígérem ;)

Chapter 24

Louis szemszöge

Egész éjjel nem aludtam, csak Nessin gondolkoztam és forgolódtam az ágyban.Megszokott hogy mellettem alszik valaki, de az mér kevésbé, hogy egy nagyon hangosan horkoló pasi.

 Peti be nem fogta a száját éjjel.Aludt, de mégis sikerült túlhorkolnia a gondolataimat.Egy órát sikerült szunnyadnom, azt is csak azért, mert az agyam már kikapcsolt annyira, hogy ne tudjak gondolkozni semmin.

 Peti ébresztett, nem túl kellemes módon.

-Szivecskéééém.-suttogott a fülembe-Kelj fel, drágám, az izmos, szexy hasadra süt a naaaaap-mondta eltorzított, buzis hangon.

-Fogd be Peti, vagy elköltözök.

-Jaj ne, csak azt ne!Ne hagyj el!Ki az a ribanc, he?!-folytatta a játékát.

-Petii!!!-morogtam már idegesen.

-Peti?szóval így hívják őt is?Miért nem gondoltál a gyerekeinkre?!Mit fogok mondani nekik?Jaj drágáim, apátok elhagyott egy jobb Petiért?!Ez már váló ok!Én ezt nem bírom!Válni akarok.-kezdett el csapkodni egy párnával.Eddig bírtam, kitört belőlem a nevetés.

-Oké oké hagyd abba, nem csaltalak meg, csak hagyd abba!-kacagtam, és elvettem a kezéből a párnát.

-Oh, tudtam, tudtam, hogy szeretsz-rebegtette nőiesen a pilláit, mire csak forgattam a szemem.

-Mára elég volt a buzulásból...mennem kell dolgozni...te meg..

-Mennem kell szerezni neked egy ágyat-vigyorog és feltápászkodott, megropogtatta a csontjait.

-Jó ötlet..

-De ha ennyire szeretnél velem aludni..akkor...az én ágyamba mindig van hely számodra-kacsintott és dobott egy csókot-Igazán jó volt veled, egyszer megismételhetnénk.-váltott át megint buziba.

-Jéééézusom Peti, ha ezt megemlíted bárki előtt, én téged nem ismerlek többet!

-Miért, szégyellsz a barátaid előtt?-kacagott-Stip stop enyém a fürdő!-rohant be a mosdóba, mint egy nagy gyerek.

-Nem vagyok meleg!-ordítottam utána.

-Tagadd csak baby, de az éjjel történtek magukért beszélnek!!-kiáltott ki.

-De nem történt semmi!

-Oh, ez most megsértett!-ribogott buzisan, majd pár másodperc csend után egyszerre nevettünk fel.

 Reggeli tevékenységek után busszal mentem suliba, Petinek adtam a kocsit, hogy tudja az ágyat hazahozni vele.Az első órám Nessi osztályával volt.Nehéz volt a helyére néznem...túl üres volt...Liam is gyakran pillantott oda.Talán sejti, hogy valami gond van...vagy talán tudja is...Minden esetre egy próbát megér.Megkértem, hogy maradjon bent órák után.Ugyanezt kértem Nate-től és Haroldtól is.

 A tanáriban semmi sem változott.A tanárok készültek órákra, megbeszélték a rossz diákok csínyeit és büntetésüket, csak én voltam az, aki a lehető legtávolabbi sarokba húzódtam be, és magányosan bámultam ki az ablakon.Rossz ötlet volt.Megláttam Zaynt, ahogy Melindával kézenfogva jönnek a suli fele.Zayn arca nem volt valami vidám, sötét karikák voltak a szeme alatt..Sírt?Innen úgy tűnik, de nehéz megállapítani, hisz Zaynt sosem láttam sírni.A haja fésületlenül meredezett a fején, a ruhái sem simultak tökéletesen a testére, csak úgy magára rángatta őket.Jézusom, miket gondolok, talán túl sok időt töltök Homi-Petivel.

 Melinda-Zaynnel ellentétben-Nagyon elégedettnek látszott.Szorongatta Zayn kezét, csacsogott és ide oda ráncigálta.Kibírhatatlan nőszemély.El sem hiszem, hogy lefeküdtem vele.

....

-Tanár úr!Tomlinson tanárúr....ébredjen!-rázogatta meg valaki finoman a karom.Elaludtam az ablakpárkányon.Liam ébresztgetett és aggódva nézett.

-Ébren vagyok.-mondtam rekedtes hangon és megköszörültem a torkom.

-Jól érzi magát?

-Nem..vagyis igen...

-Miről akart beszélni velünk?-szólalt meg Nate.

-Nessiről és a kirándulásról.

-Nessiről?-kérdezett visszameglepeten Harry-Mi van Nessivel?

-Eltűnt már 2 napja.Egyikőtök sem látta?-alaposan végignéztem a bandán.Liamet szintén sokkolta a hír, egy szót sem tudott kinyögni, teljesen elsápadt.Harry a szemöldökét magasan felhúzta meglepettségében, Nate meg ráncolta a homlokát.

-Nem.Miért kérdi tőlünk?

-Mert ti ketten-intettem Harry és Nate felé-Összetűzésbe keveredtetek a lánnyal.

-És én?-kérdezte kicsit rekedt hangon Liam.

-Te vagy a legjobb barátja, tudtommal.Nem tudod hova mehetett, vagy mi történt vele?

-Nem.-mondta a három srác egyszerre.

-Értem...Nate, te maradj még, ti ketten elmehettek-legyintettem az ajtó fele és elővettem a  laptopom.Liam és Harry kimentek a teremből, Nate leült egy székre.

-Engem gyanúsít?-kérdezte felszegett ággal.Meglepett ez a kérdés, lemondtam arról hogy tudnak bármit is Nessi eltűnéséről.

-Nem, Nate...miből gondolod?-de ha már így rákérdezett, fennmarad még a listámon.

-Én...nem, semmi.-zárta le a témát-Miért kellett maradjak?

-A kirándulás miatt.

-Jaa...-esett le neki.

-A kirándulás nem maradhat el..de nekem dolgom van, így rád bízom az egész dolog megszervezését.Hívhatsz segítőket, ha egyedül nem megy.A döntés a tiéd.

-Értem...köszönöm.-leadtam neki a linkeket, hogy hol lenne jó egy kirándulás, aztán hazaküldtem.

Fáradtan dobtam magam le a székre.Elmerengve néztem ki az ablakon, természetesen Nessire gondoltam.Megintcsak megszakították az önfanyargatásom.

-Tanárúr...mi történt Nessivel?-Liam állt a hátam mögött-Mindent mondjon el, meg akarom találni.-jelentette ki ellenmondást nem tűrően.

Nessi szemszöge

Nehezen tértem magamhoz, valami különleges illatra...Finom tükörtojás, pirítos kenyér és tea.Nyami.A hasam megkordult, pedig még ki se nyitottam a szemem.Autómatikusan az illat irányába fordítottam a fejem és kinyitottam a szemem.Jól sejtettem.Nem messze az arcomtól egy kicsi székre ki volt téve egy tál, rajta különféle finomságok.Annyira éhes voltam, hogy nem is néztem körül, csak a kajára vetettem magam.

 Csak miután már elpusztítottam a tál tartalmát, akkor vettem észre, hogy Harry csillogó szemekkel figyel kicsit távolabb tőlem.Furcsa mód elszégyelltem magam, az arcom a fülem hegyéig elvörösödött.

-Nincs miért szégyenkezz...sokat aludtál és kifárasztottalak, normális hogy éhes vagy-állt fel a székéről és közelebb lépet, leguggolt mellém-szeretnéd, hogy hozzak még ételt?Frissen finomabb lesz-simogatta meg az arcom.Nem tudtam ellenállni, és magamba folytani a bűnös vágyaim.

-Igen, kérek még.-motyogtam.

-Egy pillanat és hozom.Aztán megbeszéljük mik lesznek a továbbiakban, és mik a szabályok.-vette az üres tányért és kiment.Hallottam ahogy kattan a zár.Véletlenül sem hagyna magamra nyitott ajtóval...

 Kicsit körülnéztem.A múltkor sötét volt, alig láttam, de most fel van kapcsolva a villany.E mellett még az is feltűnt, hogy nem vagyok összekötözve...A kezem és a lábam még elég használhatatlan, el vannak gémberedve a végtagjaim, ha akarnék se tudnék felállni.

 De mit akarhatnak tőlem Harryék?Mert azért nem tartanak olyan lehetetlen körülmények között...ételt, italt  kapok...kedvesen beszél velem, ha én is...matracon aludhattam és be voltam takarva valamilyen pokróccal...gondoskodik rólam.Megölne?Ha ez lenne a célja, akkor nem bánna "jól" velem.Szexjáttékként használ?Talán igen.Hisz ételt kapok...aludhatok kényelmesen...azért, hogy legyen energiám, ha újra kanos lesz?

 Valószínüleg ez a helyes válasz.De még mindig nem értem miért én?Mit is mondott Nate?Hogy valaki fizetett nekik.Szóval nem az ő tervük volt, ugye?De azért szépen kihasználják a lehetőséget, mondhatom!

 Mennyi esélye van annak, hogy elengednek?-tettem fel magamnak a költői kérdést-Nem sok.Mert elárulhatom bárkinek, hogy mit tettek...mert senki sem tudja hol vagyok, senki sem tud megmenteni...

 Felmerül egy újabb kérdés:Keres-e valaki egyáltalán?Hiányzom én bárkinek is?Zaynnek?Talán Zayn keres...tudom hogy szeret, és nem hagyja annyiban...meg fog keresni..meg fog találni...lesz még nap, hogy együtt leszünk, hogy szorosan a karjaiba zár, és nem enged el soha..Hiányzik..Az illata, az izmos karjai, ahogy biztonságot adnak amikor megölel..a csókja, ami elfeledteti velem, hogy milyen szar világban élünk..Hiányzik, de tudom, hogy keres..nem adja fel.Szeret engem, legalább annyira mint én őt.

Lépteket hallottam...Harry közeledik.Lelkileg felkészültem a legrosszabbra, de Zayn arca ott lebegett előttem.Túl kell éljem...hogy vele lehessek újra.Megteszem amiket kérnek tőlem...ha cserébe újra láthatom Őt!

-Szeretlek, Zayn..-motyogtam magamnak fennhangon.Nem hagyom fel a reményt.

_________________________________________________________________________________

Hello!Remélem tetszett a rész!Milyen volt az 1Dday, ti néztétek?Én nem tudtam végignézni, de amennyit láttam belőle, imádtam :D.Még egyszer köszi a komikat, és a szavazatokat, sokat jelentenek nekem!

Tudom, hogy kések a résszel, sajnálom, nagyon bepörgött az életem a sok informatika verseny, kurzus, aztán meg az edzések, meg a plusz iskolai tevékenységek miatt, így nem volt időm.Szombaton megint versenyre megyek, de pénteken vagy vasárnap lesz rész, igyekszem hosszabbra írni, hogy pótoljam a múlt hetit, de nem ígérhetek semmit.Köszönöm a komikat, a lájkokat, a jó és a rossz véleményeket is :) További szép..hetet/napot :D

Chapter 23

Nessi szemszöge

-Nem értem...miért vagyok én itt?-kérdeztem miközben Nate leguggolt mellém.Fekete szemei izgatottan csillogtak, nem tudtam levenni róla a tekintetem.

-Egy bizonyos személy sokat fizetett nekünk, hogy téged távol tartsunk az iskolától, a várostól és az emberektől....-kezdett bele a magyarázkodásba.

-Ki ez a személy?És mennyit fizetett?-vágtam közbe.

-Ne vágj közbe, szépségem, nehogy kedvem támadjon megütni a szép arcodat.-simogatta meg lassan az arcom a jobb kezével, majd a mutató ujját az állam alá csúsztatta és megemelte a fejem-Igazán kár lenne ezt a szépséget tönkretenni, ugye?-suttogta és egyre közelebb hajolt hozzám.Nem tetszik ez a közelség.Főleg hogy ilyen nyájas hangnemben fenyeget...Mit akar?

 A kérdésemre a válasz hamar kiderült.Nate ajkait az enyémre tapasztotta és mikor nem működtem együtt vele, két ujjával szorosan tartotta az állam és a nyelvét erőszakkal bedugta a számba.Nem tudtam elhúzódni, sem elfordítani a fejem.Kínomban nyögtem egyet, Nate meg abbahagyta a csókot.

-Ej, gyönyörűm..légy kicsit engedékenyebb velem szemben, hisz a kezemben van az életed.-simogatta meg az arcom.

-Engedj el.-csattantam fel.

-Nem engedhetünk el.-mondta Harry valahonnan a háttérből-Már csak azért sem, mert nem akarunk.-próbáltam rá nézni, hogy lássam mit matat, de Nate eltakarta őt.
-És...mit fogtok csinálni velem amíg...itt vagyok?
-Szórakozni fogunk, Nessi.-féloldalasan mosolyodott el Nate, majd lassan megnyalta az ajkát-Amióta csak megláttalak az osztályba...arra vágyom, hogy szétkúrhassalak....hogy engedelmességre tanítsalak téged.-mondta rekedtesen.Éreztem a komolyságot a hangjában.Megrémített az elszántsága.
-Kérlek engedjetek el.-suttogtam kiszáradt torokkal-Fizetek, ha kell..anyám gazdag.
-Nem elég gazdag....-lépett Nate háta mögé Harry.Nate elvette a kezét az arcomról és felállt-Kötözd ki, és vidd ki a wc-re.Addig lehozok egy kevés ételt.Vigyázz rá.-parancsolta Harrynek, aki szó nélkül felrántott a földről és lehajolt hogy kikösse a lábam.Amint a kötél lejött a lábamról, teljes erőmmel az arcába rúgtam.Harry feje hátra csuklott és elterült a földön.Kaptam a lehetőségen és maximális sebességgel rohantam az ajtó fele.Sikerült kijutnom, egy hosszú folyosón kellett végig szaladjak, hogy a lépcső aljába érjek, de már hallottam a hátam mögött Nate bosszús szitkozódását.
-Hülye kurva.-rohant utánam, és sajnos gyorsabb volt mint én, hátulról elkapott, és nekilökött a falhoz.Egész testével nekem nyomódott, a falhoz préselt.Háttal álltam neki, ő hozzám simult és nem engedett el.-Ezért büntetést kell vonjak rád...nem is én, hanem Harry.Ő sérült meg miattad.
-Nate...az istenért, ne hülyéskedjetek már!Ez egy rossz vicc!Engedjetek el.-nyöszörögtem.Nate szorítása engedett...egy röpke pillanatra azt hittem észhez tért, de nem.Csak átadta a helyet Harrynek.Harry megfogta a kezem és elrántott a faltól.A karomat fogva húzott vissza a "cellámba".Az arca véres volt kicsit a rúgásomtól, de kifejezéstelen.Amint beléptünk ő becsukta az ajtót, Natet kizárva ezzel.
-Ne már, haver, legalább hadd nézzem!-nyafogott kívülről.
-Húzz el Nate...innen átveszem.-morogta Harry, közben végig a szemembe nézett.Nyeltem egy nagyot, habár a torkom eléggé ki volt száradva az ijedtségtől.Hallottam még, Nate lépteit, ahogy távolodik.Harry is csendben hallgatózott, várta hogy becsapódjon a kijárati ajtó.Amint ez megtörtént, a figyelmét újra nekem szentelte.
-Most mit akarsz velem csinálni?-kérdeztem egy oktávval magasabb hangon a rémülettől.

Louis szemszöge

-Jaaaaj, haver nagyon király volt ahogy otthagytad Zaynt.-lelkesedett Peti kifele menet-Kellett volna adjál neki egy jobbost-boxolt a levegőbe-majd egyet ballal is-ismételte meg a mozdulatot a másik kezével-aztán egy jobb ballast-suhintott még párat a levegőbe.
-Nyugodj meg.-morogtam az orrom alatt fáradtan.
-Héj, most te hol fogsz aludni?
-Nem tudom..van kocsim.
-A kocsidban?Beteg vagy?Költözz hozzám!
-Van házad?
-Hát egy kis lakásom van..Nessivel éltünk ott...egyszobás...egyágyas, szóval ha lehet ne bújj hozzám.
-Hát abban biztos lehetsz, haver.-forgattam a szemeim-De te Nessivel aludtál?
-Igen...félre ne értsd, nem dugtunk...-kicsit megkönnyebbültem, bár semmi közöm hozzá-...csak néha.
-Néha?-nem tudtam leplezni a dühömet.
-Nyugi haver, csak néha, mikor nagyon be voltunk szívva, vagy ha Nessi szomorú volt, vagy a születés napokon, minden teliholdkor meg ilyesmi.-kacagott harsányan, kellett pár mp mire leesett, hogy csak szívat.
-Oké, értem.fogd már be.Hol fogok aludni?
-A földön.Holnap szerzek neked is ágyat, csak kell majd valaki aki elhozza.
-Ezt rám bízhatod...de egyelőre ez a legkisebb gondunk...meg kell találjuk Nessit.Mikor hazaértünk írunk egy listát, hogy ki vihette el, és miért....
-Igaz...kezdhetjük az összes exével...
-Mi?!Olyan sok volt?
-Hát..elég sok volt...és nagyrészt mind ilyen seggfejek, mint Zayn.
-Zayn nem seggfej csak...
-Csak?!Elég nagy seggfej...épp a titkárnőjét kúrogatja, miközben Nessit elrabolták.
-Oké oké..nem vitatkozom...de nekem úgy tűnt tényleg szereti őt...szereti Nessit...ez a ribanc meg eddig minden kapcsolatát tönkretette valahogy..
-Szóval Melinda is felkerül majd a listánkra?-kérdezte izgatottan Peti.
-Nem tudom....elég buta liba a csaj..majd meglátjuk.
-Buta liba?Akkor hogy sikerült szétszednie Zaynt és a többi kurváját?
-Hazugságokkal....gondolom.-vontam vállat-sokszor próbálkozott Zaynnél, de neki nem kellett.
-Hát ahhoz képest, most szépen kúrogatja.Nem is értem miért nem zavar, Zayn szerint szerelmes vagy Nessibe.
-Fogd be!-vörösödtem el-Nessi a diákom és a legjobb....volt legjobb haverom csaja.
-Ex csaja-javított ki Peti-Nem hagyom hogy ezek után újra összejöjjenek.
-Csak kerüljön haza...-motyogtam és ezzel a témát le is zártam.Elmentünk Peti házához...kicsi lakás, egy szoba, fürdő, konyha....nem nagy dolog.Peti letusolt és ágynak dőlt, de én nem tudtam aludni.Nessi járt az eszembe....az ő arcát láttam, az ő hangját hallottam, az ő illatát éreztem, bár az utóbbit lehet, hogy azért, mert a házában ücsörgök.
 Kimentem a konyhába, felgyújtottam egy asztali lámpát, amit a fürdőben találtam..bár nem tudom mit keresett ott.
 Leültem az asztalhoz, vettem egy papírt, ceruzát és írni kezdtem.Minden nevet felírtam, aki az iskolába jár és köze van Nessihez:
 Liam Payne
 Nate Badrick
 Harry Styles
 Sophia Averay
Hmmm...nem nagyon kommunikált emberekkel...Ezek közül is csak Liam barátja volt...Nate-t és Harryt egy szüneten le kellett szedjem róla, Sophiaval meg kötekedett az egyik óra elején.Minden esetre beszélgetek mindegyikkel....
 Felírtam még pár embert a listára...eszembe jutott a szőke csávó, aki a gyors étteremben dolgozik .. .Niall....nem tudom már a családnevét.És úgy lenne szép, ha felírom Zaynt is...talán ő a tettes...vagy tényleg ilyen hülye, és elhiszi, hogy Nessi elhagyta szó nélkül?
 Ki van még?Talán ennyi...ennyit ismerek én...a többihez szükségem van Petihez.
 Gondosan összehajtogattam a papírkámat és mélyen a zsebembe csúsztattam.Meg kell találnom őt...ki tudja hol lehet...vagy él-e még...Hideg berzengés járja át az egész testem...
 Kinézek az ablakon, de csak sötétség van már kint.A város ezen részén gyenge a közvilágítás, így csak a hold világít be...Helyzet iróniája, hogy épp telihold van.Vajon Nessi is észreveszi a holdat?Vajon ő gondol rám?

Nessi szemszöge

-Sssss...-csitított Harry és közelebb lépett, én meg automatikusan hátráltam-Nem foglak bántani...gyere ide, ha engedelmeskedsz, nem lesznek köztünk problémák.-nyújtotta felém a kezét-Gyere..-bátorított, de nem mentem.Nem akartam menni.Csapdába szorultam a fal és Harry közé, de akkor sem voltam képes megfogni a kezét.

-Hát jó...akkor elintézzük máshogy....-elővett egy kötelet a háta mögül.El akartam rohanni, de a lábam nem vitt.Harry megfogta a remegő kezeim és összekötötte őket a hátam mögött.

-Ne Harry....engedj el kérlek.-éreztem a meleg könnycseppjeim, ahogy végigfolynak az arcomon, le az állam hegyéig és onnan lecseppennek.

-Ne sírj Nessi...érted teszem ezt...hogy engedelmes légy.Ha jó leszel, egy idő után nem itt kell élj, hanem fent, a házban...velem és Nate-l.

-Engedjetek haza...-nyöszörögtem, közben Harry egy asztalt húzott a pince közepére, épp a lámpa alá-Mit akarsz csinálni?

-Szórakozni fogunk, baby.Most levetkőztetlek.

-Mi?-kérdeztem extra magas hangon.Harry csak odajött hozzám, és lehúzta a nadrágom.Nem tudtam mit csinálni, csak elfordítottam a fejem és becsuktam a szemem.Harry kicsit nehézkesen, de végül levetkőztetett..a melltartóm és a felsőm letépte rólam.Nem tudtam abbahagyni a pityergést, hagytam, hogy csorogjanak a könnyeim.

 Harry nem durváskodott velem.Az asztalhoz vezetett, az ölébe kapott és felfektetett.Hasra fektetett, a melleim az asztalnak nyomódtak, nagyon fájtak.A fejemhez lépett, leguggolt, hogy egyszinten legyen a fejünk.Finoman megfogta a fejem és megemelte.

-Egyenesen tartsd a fejed-előre fordította, hogy előre nézzek.Utána a hátam mögé lépett.Nem tudtam mozogni...nem mertem, mert ha megmozdulok, leesek, és eltöröm a karom, vagy a csuklóm, nem lenne túl okos mozdulat.Nem láttam, hogy mit csinál, de hallottam, hogy motoszkál.Vetkőzik.Kis idő múlva a ruhái puffannak a földön, ő meg mellém lép.Simogatni kezdi a hátam.A tarkómtól végig a gerincemen, le a fenekemhez...Ott elidőzik, simogat, tapiz, majd áttér a lábamhoz, végigsimít a combomon, a lábszáramon.

-Kikötöm a lábaid...ne mocorogj, hogy ne fájjon.-gyengéden szól hozzám, mintha tényleg érdekelné, hogy fáj-e nekem vagy sem.Megfogja a két bokám és szétteszi a lábaim, majd az asztal két különböző sarkához köti.

-Nagyon szép bőröd van..és puha..-újra végigsimít a gerincemen-Nagyon szép vagy, Nessi, kár hogy makacskodsz és pofátlankodsz...-az utolsó mondatnál éreztem a hangulat változását.Újra ideges lett.Valamit a combomra rakott, végigsimította vele a lábam belső felét.Bevallom, izgatott lettem az idegen tárgy érintésétől.

-Ez egy vibrátor..-mondta csendesen.A hangja nyugodt, fegyelmezett, közben a vibrátorral a lábam simogatta.A combom találkozásánál kicsit elidőzött, majd izgatni kezdett vele odalent.

-Ezt beléd fogom csúsztatni...majd beindítom.A büntetésed az, hogy nem élvezhetsz el...ha megteszed...megverlek.-mondta nemes egyszerűséggel, majd beindította a vibrátort.Nyöszörögnöm kellett a szavaitól.Nem élvezhetek el?Lehet ezt kontrolálni?Kicsit félretette a tárgyat és a kezével simogatta az "érzékeny" pontomat, majd az egyik ujját feldugta.

-Nahát Nessi!-meglepettség sugárzott a hangjából-Te nedves vagy...készen állsz.-motyogta, majd a vibrátort bepozicionálta és lassan kezdte belém csúsztatni, közben a másik kezével a fenekem markolta.Hangosan nyögtem az élvezettől és a fájdalomtól is.

-Igen Nessi.-suttogta Harry-Halljam, hogy élvezed.-még lassabban kezdte belém csúsztatni.Csak nyögtem a keze alatt.A szemem becsuktam és a testemre koncentráltam.Élveztem, ahogy a szexjáték teljesen betölt, élveztem ahogy Harry maszírozza a fenekem.Kicsit megforgatta bennem a játékot, mire hangos nyögéssel válaszoltam.Bekapcsolta a vibrátort, és elöntött a melegség.Fájt, feszített belülről a nagy méret, viszont élvezetes volt.Harry távolabb lépett.

-Szólj ha közeledsz...nyögd a nevem, Nessi.-suttogta a fülembe-De ne merj elélvezni!-figyelmeztetett.Hátra lépett, épp hogy láttam a szemem sarkából, ahogy csípőre tett kézzel áll, a szerszáma a hasát veri, és néz engem, ahogy kikötözve, tehetetlenül fekszek és nyögök a vibrátor hatására.Éreztem ott belül, hogy valami épülni kezd...egyre jobban élveztem és egyre több kellett nekem.Automatikusan mozgatni próbáltam a csípőm és nyögtem.

-Ne mozogj!Még elélvezel!-mordult fel Harry.

 Kis idő után éreztem, hogy kevés kell, hogy átbillenjek a vékony határon.

-Harry!Harry...-nyöszörögtem-Most....mindjárt...-nem tudtam egy épkézláb mondatot kinyögni.Harry viszont értett engem, nagyon is jól.Mellém lépett, és hirtelen kihúzta a vibrátort.Hangos nyögéssel jeleztem a nem tetszésem.Kikötözte a lábaim, azt hittem, hogy vége, de nem.Harry felült lovagló pozícióba a fenekem alá.Bepozíciónálta magát és keményen belém döfött.Hangosan nyögtem a méretétől és az élvezettől.Ő is eleresztett egy hangos nyögést.Lassan kicsúszott belőlem, majd megint belém döfött.

-Harry!-nyögtem pánikolva, éreztem, ha még egyet döf, én nem tudom visszatartani magam.

-Mondjad..mit akarsz?-kérdezte és lassan elkezdett kicsúszni belőlem-Hallani akarom...

-Harry....Harry kérlek....kérlek.-nyöszörögtem, és próbáltam mozgatni a csípőm, de csapott egy nagyot a fenekemre.Csípte a bőrömet a csapás, a csattanás vízhangzott a fülembe.Harry nem tudta türtőztetni magát, még egy erőset döfött belém, elérve nálam a teljes megsemmisülést.Miután elélveztem ő gyors tempót diktálva dugni kezdett, az egész szobában vízhangoztak a nyögéseink, aztán egyre lomhábban és mélyebben tolt belém, a végén egy hangos nyögéssel belém élvezett és a hátamra dőlt.

-Most meg kéne verjelek, amiért nem hallgattál rám...de megkegyelmezek..helyette más büntetést találok ki.-suttogta a fülembe majd megpuszilta a vállam-De most pihenj, szépségem, látom, hogy kimerült vagy.Ki kell pihend magad.-mondta és kicsúszott belőlem, leszállt rólam és kikötözött.A fáradtság és a lebegés még nem múlt el...gyengének éreztem magam, a testem gumiból volt.Harry különösen gyengéden ölelt magához, letett egy matracra és megpuszilta a homlokom.

-Már az enyém vagy...aludjál.-suttogta én meg lehunytam a szemem és elaludtam.