Szünet!

Sajnálattal közlöm, hogy a blogot egy időre abba kell hagyjam.A vakációban újra lesz időm írni, szóval 2 hét múlva fogom hozni a következő részt.Megértéseteket köszönöm :)

Chapter Three

A csók

-Harry?-kérdeztem ledöbbenve de a fegyvert ugyanúgy felé tartottam.

-I-igen...kérlek tedd azt le...-nyöszörögte és felemelt kezekkel lassan felém indult.

-Ne mozdulj!-kiabáltam rá, mire ő megtorpant-Mit keresel itt?!

-Nyugi...Alison..nyugodj meg..-megint elindult, már egész közel hagytam magamhoz.Kezét az enyémre tette úgy, hogy a fegyvert is közrefogja.-Nem kell félj tőlem..én nem bántalak...sosem bántanálak.-dorombolta, közben a hosszú ujjaival a kézfejem cirógatta és a fegyvert lassan a föld fele irányította.

-Betörtél a hotelszobámba..-suttogtam.Kezdtem lassan magamhoz térni.

-Igen..nem akartalak megijeszteni.-óvatosan kivette a kezemből a fegyvert, közben végig a szemembe nézett.Én a sokktól és a korábbi ijedtségtől mozdulni sem tudtam.Harry hátranyúlt, letette a fegyverem az asztalra, majd egész testével felém fordul.Mindkét kezével megfogta a kezem és közelebb lépett.

-Sajnálom.-motyogta halkan, az arca egész közel került hozzám-Nem akartalak megijeszteni.-jobb kezét megemelte, két ujja közé csípett egy szőke tincset az arcom előtt és óvatosan a fülem mögé simította.Utána az állam alá csúsztatta hosszú ujjait és megemelte a fejem, így a szánk már majdnem összeért.

A szívem olyan hevesen vert, hogy alig hallottam tőle Harryt.Miközben megemelte a fejem, ő közelebb hajolt és ezzel egyidőben a szabad kezével átnyúlt mögém, átfonta a derekam és magára húzott.

Még sosem bénultam így le férfitól.Teljesen elvesztettem az ítélő képességem.Elfelejtettem azt is, hogy az imént mennyire megijesztett és hogy betört a hotelszobámba.Teljes testsúlyommal nekidőltem Harrynek, a fejem felé emelve, megbabonázva bámultam a gyönyörű zöld szemeibe.

Ő a kezével az arcom simogatta, hosszú mutatóujjával végigsimított az állam vonalán, majd vissza, az állam hegyétől felcsúsztatta, az alsó ajkam alatt kicsit megállt, majd még fennebb ért, puhán végigsimított az ajkamon, kicsit szétnyitotta őket, majd közel hajolt, egészen közel, éreztem a leheletét az arcomon, az illata hatalmába kerített, megbabonázva csuktam le a szemeim, arra várva hogy megcsókoljon.A szívem versenyt futott az idővel, majd kiszakítva a mellkasom, Harry ajkai puhán az enyémre tapadtak.A hosszú pusziból csókot csinálva nyelvével finoman megnyalta az ajkam, én meg készségesen szétnyitottam azt, helyet adva a nyelvének.

Halványan érzékeltem, hogy a hosszú, finom csók közben még szorosabban von magához, bár se kezem, se lábam nem tudom mozgatni, teljesen az ő hatalma alatt vagyok.A másik kezével a hajamba túrt ezzel is biztosítva, hogy ne tudjak mozogni.Ha akarnék se tudnék elhúzódni.De a baj az, hogy nem akarok.Az orrom megtelt Harry émelyítő illatával, nem tudok tisztán gondolkozni, csak hagyom, hogy megtartsa a súlyom, félájultan "állok" a karjai közt és csókolózunk.

-Alison!Állj félre onnan!-hozott vissza a való világba egy durva, haragos hang.Harry megszakítja a csókot, én meg nemtetszésemet kifejezve ráncolom a homlokom.Harry a hang fele néz, én is így teszek.Zayn áll nem messze tőlünk, fegyvert tartva felénk.Niall mögötte, aggódó tekintettel.

-Alison..jól vagy?-kérdezte csendesen.Még nem igazán voltam magamnál, Harry mindkét kezével átfogta a derekam.

-Elnézést...de miért tart fegyvert a fejemhez?-kérdezte Harry.Na ezt szeretném én is tudni.

-Engedd el a lányt.-morogta Zayn.Hirtelen minden leesett nekem.Elkábultam...hagytam, hogy Harry elkábítson a vonzerejével.Sikerült neki.A karjai közt vagyok, állni sem tudok a lábamon, teljesen a hatalmába kerített.Elszégyelltem magam a gyengeségem miatt.Elhúzódtam Harrytől, végre a saját lábaimon állok.A hátam mögé nyúltam, megfogva Harry kezeit és szétfeszítettem őket.Harry rám kapta a fejét.

-Alison..-motyogta már sokkal szelídebben.

-Sajnálom...ezt..nem kellett volna..Nem tudom mi ütött belém.-hátra léptem egyet-Zayn, tedd le a fegyvert, semmi jogod fenyegetni őt.

-Hallottuk, hogy kiabálsz vele..azt hittük, hogy gond van.-Mondta Niall.

-Nincs gond, félreértés történt....Harry, jobb ha most elmész.-Harry csak rám nézett, szomorúságot véltem felfedezi a szemében.

-Biztos?Látlak még?

-Hallottad...menj innen!-Zayn még mindig felé tartotta a fegyvert.Harry csak sóhajtott egyet és kiment a konyhából.Niall követte őt, hogy biztos lelépjen.Zayn eltette a fegyverét és hitetlenkedve nézett rám.

-Mit művelt veled?bedrogozott?Jól vagy?-közelebb lépett, a homlokomra tette a kezét.

-Nem, én...nem tudom mi ütött belém...-ásítottam egy nagyot-Jobb ha most lefekszünk.

-Veled alszom.-jelentette ki Zayn.

-Mi?Nem..nem kell.

-De kell...te nem láttad magad annak a ragadozónak a karjai közt, de hidd el, jobb ha ma veled alszok.-csak egy morcos megjegyzéssel belenyugodtam a dologba.Miközben levettem magamról a kinti ruháim, észrevettem, hogy Amanda aktája a konyhapulton van kiterítve.Én nem így hagytam..biztos, hogy nem így hagytam.

____________________________________________________________________________

Véleményeket kérek.Hogy tetszett?Elnézést a késésért, nyomós okom volt késni a résszel, de minden megoldódott, hétvégén jön a következő.

Chapter Two

Ijesztő hasonlóság

Bementem a szobámba, ami nem volt valami nagy.Felkapcsoltam a villanyt és lepakoltam a dolgaim, levettem a kabátom, a szék támlájára akasztottam majd kezembe vettem az asztalon levő vékony doszárt és a konyhába menet belelapoztam.Semmi használható információ.
Megvan a tett helyszínének pontos címe és a lány neve meg a képe.Először nem tulajdonítottam nagy figyelmet a lány képére, de megakadt rajta a tekintetem.
Visszafojtott lélegzettel néztem végig a mosolygós arcon, a csillogó kék szemeken és a hosszú, szőke hullámos hajzuhatagon.A lány épp olyan mint én...
A lány ugyan úgy nézett ki, mint én, a különbség a smink, a drága ruha és a testtartása volt.De az arca, a magassága ugyan az.Visszalapoztam a kórlapjára.
-Amanda Kucher...-motyogtam az orrom alatt-..akár a húgom is lehetnél.
 Az a tény, hogy Amanda gyakorlatilag olyan mint én, személyesebbé tette számomra a ügyet.Betettem a  jégszekrénybe a szendvicseket amiket az útra készítettem-és persze egyet sem ettem meg-, majd bementem tusolni és átöltöztem pizsomába.Megpróbáltam aludni, de csak forgolódtam az ágyamban.
Lehet, hogy a titkos ikertestvérem volt?Ha igen, akkor a gyilkosnak bűnhődnie kell.Nem mintha másképp nem kellene, de így elvette a lehetőséget tőlem és Amandától, hogy esetleg megismerkedjünk.Mindig is akartam egy testvért, akivel megbeszélhetem a problémáimat.
Az is lehet, hogy nem a testvérem, csak véletlen...na de léteznek ilyen véletlenek?Lehet, hogy csak egy idegen lány, aki hasonlít rám és csak ezen a képen tűnik úgy, mintha én lennék?
A sok kérdés nem hagyott aludni.Csak forgolódtam az ágyamban.Az sem segített, hogy ismeretlen a környezet.Nem tudtam elaludni, így gondoltam inkább felkelek és elmegyek sétálni London utcáin.
Melegen öltöztem, mert hírből tudom, hogy London hideg város, de arra már nem gondoltam, hogy esős is.Így, mikor már fél órányira voltam a hoteltől, és elkezdett esni az eső, behúzódtam egy bárba.
A bár barátságos volt, és lehetett ételt is venni, így épp megfelelt az elvárásaimnak.A pult körül székek voltak, pár részeg férfi ült és beszélgetett.A pulttal szemben két sorban elhelyezve asztalok voltak, de hely szűkében csak három-három asztal jutott soronként.Bőrüléses háromszemélyes padok voltak az asztalok két-két oldalán, és pechemre minden boxban ült valaki.Lássuk csak, hova pofátlankodhatok be?
A bár legtávolabbi sarkában egy szerelmespár ül, meg egy harmadik személy, amely láthatóan unja társai turbékolását.Nem jó.Én is utálom a szerelmeseket.A másik sarokban két fiatal lány ült, mindkettő az okostelefonján játszott, egymásra sem néztek.Nem jó, közel van a WC-hez.A középső boxokban nagyobb baráti körök ültek, oda se fértem volna, ajtó közelében meg nem akarok ülni, mert megfázhatok, így maradt a bárpulthoz közel levő asztal.Egy srác ült ott, kezében egy üveg sör, körülötte üres sörös üvegek meg egy tál félig megevett szalmakrumpli.Nem ülnék mellé, ha nem tudnám, hogy már kiütötte magát.Az asztalon van a feje és nem igazán látom, hogy halott-e vagy csak alszik, de annyira nem is érdekel.Leülök vele szembe, és magamban mérlegelem, hogy ébresszem fel, vagy sem, de végül nem teszem.
A táskám magam mellé teszem és kiveszem belőle a kedvenc nyomozós regényemet.Mielőtt kinyitnám, megnézem a menüt, majd körbenézek.Pincér itt nincs, és ahogy elnézem én kell megrendeljem amit kérek, a bárpultnál.A könyvem és a táskát otthagyom a boxban, nem hiszem, hogy egy részeg ember most kirabolna engem.Megrendelem a sültkrumplimat és a hamburgeremet, meg egy üveg sört, ami tulajdon képen ingyen jár a kaja mellé.Tálcára pakolom a kaját meg a sört és visszafordulok az asztalhoz.
Meglepetten veszem észre, hogy a srác felébredt és fiatalabb, mint gondolnám.Tengerkék szemeivel ledöbbenve néz rám, mikor odamegyek.Kicsit rémültnek látszik, mint aki nem tudja eldönteni sírjon vagy kacagjon.
-Öhm...leülhetek?-kérdeztem halkan, mire ő csak nézett majd lassan bólintott.Visszaültem a helyemre és gyanúsan méregettem a kékszemű fiút, aki le nem vette a szemét az arcomról.Kicsit zavart, de már korgott a hasam, muszáj volt nekilássak az ételnek.
Hogy ne zavarjon a srác jelenléte, inkább a könyvem lapjai közé menekültem, és véletlenül sem néztem a srácra.
A szemem sarkából észrevettem, hogy figyel...bámul.Furcsa.
-Minden rendben?-elégeltem meg egy idő után.
-Igen..nem...igen.Azt hiszem.
-Túl sokat ivott, tanácsolom, hogy hívjon egy taxit és menjen haza.-a fiú értetlenül nézett rám.
-Jó vagyok.
-Igen?Nézze meg ezt az asztalt..14 sörös üveg van, amiből egy az enyém,a  többi üres és mind a magáé.Kérem..hívjon taxit.-a fiú kicsi gondolkozás után elővette a telefonját és a pénztárcáját.
-Elittam a készpénzem.-motyogta.
-Hívja fel egy barátját.-elkezdte nyomkodnia  telefonját, de az érintőképernyő kifogott rajta.Idegesen kikaptam a kezéből a telefont és a névjegyzékbe vittem.
-Mondja a barátja nevét.
-Ha...Harry....-nyögte ki nehezen, közben az egyik kezével végigsimított a szabad kezemen.
-Olyan sima és puha..-mondta álmélkodva de én elhúztam tőle a kezem, közben Harry felvette a telefont.
-Jézusom ember, hova tűntél, mondtam, hogy ne menj el!Hol vagy?!-szólalt meg egy aggódó hang.
-Alison vagyok, a barátja részeg, és valaki utána kéne jöjjön.-rövid csend következett a vonal másik felén.
-Oh..értem.Elnézést az előbbiért én...szóval hova kell menni?
-Ben's bar-ba.
-Értem, pár perc és ott vagyok.-mondta hivatalos hangnemben és letette a telefont.Én visszaültem a fiúval szembe.
-Pár perc múlva jön a haverod és hazavisz.-adtam vissza a srácnak a telefonját, aki még mindig nem fáradt el bámulni engem.Újra a kezemért nyúlt, de elhúztam.
-Kérlek csak...engedd.-mondta könyörgően.Bizonytalanul néztem a nyúzott arcú fiatalemberre. Megsajnáltam. A kezem a tenyerébe tettem és hagytam, hogy ujjait köré zárja.
-Annyira hiányzol...-suttogta és hüvelykujjával simogatni kezdte a kézfejem-Annyira rohadtul hiányzol.
 Nem tudtam mit mondani erre.Kinyílt a bár ajtaja és egy jóképű, rendezett fiatalember indult egyenesen felénk.Biztos Harry.Zöld szemei először a barátjára, majd rám szegeződtek és csodálkozás jelent meg az arcán.
-Üdv.-állt meg az asztal mellett és tekintete már az összekulcsolt kezeinkre tévedt.
-Bistos te vagy Harry.-mondtam kicsit megkönnyebbülve.
-Igen, én vagyok.Te meg....
-Alison.-emlékeztettem és nyújtottam a szabad kezem.Kezetráztunk, majd Harry felsegítette a barátját, aki nem volt hajlandó elengedni a kezem.Harry erőszakkal kellet szétválasszon minket.
-Elnézést csak...hasonlítasz valakire akit ő nagyon szeret és..tudod részeg, nem tudja mi a valóság és mi nem.-magyarázkodott zavartan.Én csak bólintottam.-Köszönöm, hogy hívtál.-mondta Harry és mélyen a szemeimbe nézett, hunyorított.Mintha azt tesztelné, hogy ő is képzelődik-e.
-Szívesen.Vigyázzon rá.-Néztem a kékszeműre, aki kapaszkodott Harrybe de felém nyúlt még így is.Harry hirtelen félrecsapta a kezét és kitámogatta a bárból.Egyedül maradtam a boxban és kicsit elgondolkoztam azon, ami történt.
Ráfanyalodtam a kihűlt ételemre, lassan elcammogtam a nyomozós könyvem társaságában.Olvasás közben jobban csúszik az étel.Akkor is ha ez a bizonyos étel már rég kihűlt.Annyira belemerültem a könyvbe, hogy megfeledkeztem az időről.Mikor magamhoz tértem a bárban már alig-alig voltak emberek.Menni kéne.
Összecsuktam a könyvem, betettem a táskámba majd kimentem a bárból.Az eső is elállt.Úgy döntöttem gyalog megyek vissza a hotelhez.
-Várj..Alison...-hallottam meg az ismerős hangot 2 perccel az után, hogy elindultam remélhetőleg a hotel irányába.A hang felé fordultam.Harry sietett hozzám, kezeit a hosszú kabátjába mélyesztette.
-Szia..-köszöntem mikor hallótávolságon belül ért.
-Szia...mész hazafelé?
-Mondjuk.A Hotel Praga-ban szálltam meg.
-Elkísérhetlek?-tartotta a karját felém, hogy karoljak bele.Meglepő gesztus egy idegentől.Nem akartam visszautasítani.Belekaroltam és elindultunk.
-Amerikai vagy?-csevegett útközben.Igencsak lassú tempóban haladtunk.
-Igen.Ennyire nyilvánvaló?-néztem fel rá.Harry magasabb mint én, és most, hogy ilyen közel vagyok hozzá jobban meg tudom figyelni a testalkatát is.Nyúlánk, de szédítően erős.Ahogy belémkarol és közel tart magához..még a kabátján keresztül is érzem hogy van erő azokban a karokban.
-Az akcentusod..-mosolygott rám.Megjelentek a gödröcskék az arcán, sokkal fiatalosabbá téve őt.
-Igen...New Yorkból jöttem...
-Nagyon forgalmas hely.-jegyezte meg-Mikor először jártam ott, eltévedtem...
-Ott nőttem fel...megszoktam a forgalmat és a zsúfoltságot.
-Jártál már külföldön?Utazgattál?-kicsit felkerekedett a szél és megéreztem Harry finom illatát.Nem csapott orrba, mint a legtöbb férfi pacsulija..ez kellemes volt és nagyon talált hozzá.
-Nem, még soha..a munkám nem engedi meg.
-És mit dolgozol?Most is munka ügyben vagy itt?
-Igen, munka ügyben...nyomozó vagyok.-Harry megtorpant.Elengedte a karom és felém fordult.
-Egy ügy miatt jöttél?-kérdezte már kicsit kíváncsibban.
-Öhm..erről én nem...
-Milyen ügyön dolgozol?-faggatott.
-Harry..én erről nem beszélhetek.-vettem fel a hivatalos hangnemet.Harry arca már nem volt vidám, eltűntek a gödröcskék és a szemei sem voltak olyan szép, élénk zöldek.Bosszúsan nézett le rám, szorosan megragadta a karom.
-Alison!-szólt rám, közel hajolva az arcomhoz.A szemei villámokat szórtak, az illata is inkább vészjósló volt, mint kellemes.Félrecsaptam a kezét egy egyszerű és gyors mozdulattal, és ezzel a lendülettel el is toltam magamtól.Harry meglepett képet vágott, kellet idő, hogy magához térjen, de nem vártam meg.
-Köszönöm, hogy elkísértél, tovább megy magamtól is.-kikerültem és gyors léptekkel indultam a hotelem fele.Már láttam az utcát, ahova be kell térjek.Szinte már rohanva tértem be az apró kis utcába, és nagyot sóhajtottam mikor megláttam a hotelt.Visszafordultam, hogy lássam Harry még ott van-e, de már nem volt.Mintha itt sem lett volna.A szívem elképesztő gyorsan vert, a kezem a mellemre téve próbáltam megnyugtatni.
Megijedtem?Határozottan.Belém hozta a frászt...megijedtem és elrohantam..ez nem vall rám.Ez a férfi nem semmi.
Bementem a főbejáraton, és mikor mentem volna a lifthez, a recepciós megszólított.
-Miss.Grey!
-Igen?-fordultam felé.
-Kérem jöjjön ide és töltsön ki pár papírt a kiszolgálással kapcsolatban.-odamentem és elvettem a papírokat, megint a lift fele vettem az irányt.
-Miss.Grey!Kérem, itt töltse ki őket..-csodálkozva néztem rá, de nem vitatkoztam.Leültem a fotelbe és felfirkantottam a válaszokat rá.Lecsaptam az asztalra a papírt, már nagyon fel akartam érni a szobámba.
-Várjon!-szólt megint a recepciós.
-Mi van?-kérdeztem kicsit bunkón, mire nyelt egy nagyot és felém tartotta a golyóstollat.
-Kérem írja alá a papírt.-egy türelmetlen sóhaj kíséretében aláírtam a papírt és végre a lifthez mentem és megnyomtam a gombot.
-A lift nem működik.-csipogta a recepciós.Gyilkos pillantást vetettem felé és a lépcsőn indultam feg.-Jó éjt.-csiripelte a lány, de nem foglalkoztam vele.
 Végre felértem a szobámhoz, a kulcsot a zárba illesztettem és elfordítottam...de nem ment.Az ajtó könnyedén kinyílt a nélkül is.Pedig én tisztán emlékeztem, hogy mielőtt kimentem, bezártam az ajtót.Hagytam, hogy magától kinyíljon az ajtó és beléptem a lakásba.Az övemre csatolt fegyverért nyúltam.Valószínüleg csak Zayn vagy Niall elégelte meg a másik horkolását és átjött, de fő a biztonság.Motoszkálást hallottam a konyhából.Valaki járkál.Halk léptekkel, előkészített fegyverrel indultam meg a konyha fele.A falnak támaszkodtam és hallgatóztam.A fegyverem a földnek szegeztem, de nem sokáig.Mikor már biztos voltam benne, hogy valaki van ott, beugrottam a konyhába, felcsaptam a villanykapcsolót.
-NYPD, fel a kezekkel!-ordítottam hangosan, hogy a betörőt meglepetésként érje, hogy itt vagyok.A fegyveremet rászegeztem.
-Óh, jesszus, ne lőj le!-emelte magasba mindkét kezét ijedtében Harry.Várjunk csak...
-Harry?

__________________________________________________________________

Boldog nők napját!

Hogy tetszett a rész?Pipáljatok a bejegyzés végén, vagy komizzatok, csak valahogy juttassátok a tudtomra, hogy mit gondoltok.A következő rész nem tudom mikor lesz, valószínüleg a jövő héten pénteken vagy szombaton.

Ja és aki benne van a linkcserében, az komiban értesítsen.A a bejegyzés melletti jobb sávban láthattok képeket, rájuk kattintva az illető blog címére kerültök.Aki kér linkcserét, annak készítek képet és kiteszem(vagy lehet küldeni is, ahogy gondoljátok).

Chapter One

A Londoni Ügy

-Szép munka volt Miss.Grey!-jött oda hozzánk Mr.Selfors rendőrfőnök egy nehéz ügy lezárása után.Niall és Zayn összenéztek.Sosem dicsért meg minket a főnök.Híresen egoista és nem tetszik neki, hogy én, mint nő, nyomozó lettem.
-Köszönöm, Mr.Selfors.-mosolyogtam bájosan miközben a "nyomozó táblát"  töröltem le.
-Mr.Malik, Mr.Horan-biccentett a srácok fele majd újra felém fordult-Beszélhetnénk négy szem közt az irodámban?-a szemem sarkából láttam ahogy Zayn és Niall megint összenéznek.Most vagy bajban vagyok vagy...bajban vagyok.Mindenki tudja, hogy szabály ellenes vagyok és előszeretettel kerülöm ki az előírásokat az ügy megoldása érdekében.Bár az utóbbi ügyünkön egy szabályt sem hágtam át.
-Persze, Mr.Selfors.-letettem a táblatörlőt és lehető legnagyobb önbizalmat színlelve követtem őt az irodába.Előre engedett az ajtónál és becsukta magunk mögött, majd gondosan elhúzta a redőnyöket, hogy senki ne lásson be.Nem jó jel...
-Ma értesültem egy új ügyről, Londonból.
-London?Az kicsit messze van New Yorktól, Uram.
-Tudom, Miss.Grey!Kérem ne szóljon közbe.
-Elnézést.
-Ez az ügy nem átlagos...Az áldozat, Miss.Kucher, Louis Tomlinson jegyese.A Tomlinson család már régi jó barátom és ezen kívül nagyon befolyásos emberek, így kérem kellő intimitással kezelje az ügyet.És semmi kihágás!Az angolok igen udvariasak és visszafogottak, kérem ne éljen vissza a vendégszeretetükkel, mert szeretném, ha az ottani rendőrség jóban lenne az itteni rendőrséggel.Ha véletlenül valami rosszul sülne el, kevesebb támogatónk lenne, és talán le kell majd építsem pár emberemet.-nézett rám jelentőségteljesen.Már le is esett miért épp engem választott a londoni ügyhöz.Mert ha jól sül el akkor nagyot nő az NYPD a londoniak szemében, ha meg rosszul, kirúghat engem..elmés.
-Igenis Uram.-bólintottam.
-Vigye magával Mr.Malikot és Mr.Horant.A gépük még ma este indul, 7 órakor a LaGuardia reptéren, leszálláskor a londoni rendőrkapitányság vezetője fogja várni önöket, legyenek udvariasak.Kérem.-tette hozzá majd kinyitotta nekem az ajtót, egy borítékot nyomott a kezembe, gondolom a repülő jegyekkel és szinte már kilökött a teremből.
Niall és Zayn visszatartott lélegzettel várták, hogy mondjak valamit.Kicsit kínosan mosolyogtam majd meglebegtettem a borítékot.
-Úgy tűnik repülünk Londonba.

***

Nem szeretem a reptereket.Nagyok és zajosak és tele van emberrel.Sok-sok emberrel.Már egy órája ülünk a folyosón arra várva, hogy a kedves hölgy a pult mögött végre bejelentse, hogy megérkezett a gép, amely Londonba visz.

-Szóval vegyük át még egyszer-kezdte Niall, én meg Zaynnel egyszerre sóhajtottunk fel-..azt mondod, hogy ha jól sikerül az ügy, vállon veregetnek, és talán megkedvel a főnök..de ha nem, mehetek kiszolgálónak a Mc.Donald's-ba?

-Nem, Niall, te sosem mehetsz kiszolgálónak semmilyen étterembe.Mindent megennél, majd böfögnél a végén egy akkorát hogy elrepül a gyorskajálda teteje.-morogta Zayn.

-Ne légy bunkó az ír fiúval.-szóltam rá Zaynre.

-Veled kéne bunkó legyek mert megint veszélyben van az állásom miattad.

-Miattam?

-Igen...a főnök utálja, ha egy nő nyomozó akar lenni és gyűlöli, ha az is.

-Tehetek róla hogy nő lettem?-háborogtam.

-Nem.De tehetnél ellene!

-Mégis hogyan te nagyágyú?

-Varrattas péniszt a micsodádra.-vigyorodott el, mire Niall hangosan nevetni kezdett.

-Miért, úgy jobban tetszenék őférfiasságodnak?-csipkelődtem én is.

A hangszóróban megszólalt a "lelkes" női hang, hogy fáradjunk a leszállópályára mert a repülőgép megérkezett.Busszal vittek a repülőhöz, majd elfoglaltuk a helyünket a másodosztályon.Én egy kövér és szőrös pasas, meg Niall közé kerültem.Zayn valahol előbbre került, egy idős hölgy mellé.Nem látom az arcát, de a testtartásából ítélve neki sincs jobb helyzete.

Hosszú és gyötrelmes volt az út, kész felüdülés volt leszállni a repülőről .

-Végre szilárd talaj a lábaim alatt.Nincs más mód az utazáshoz, mikor haza megyünk?-kérdezte Niall és persze Zayn nem hagyhatta ki a pofázást.

-Nincs, de ha akarsz, letelepedhetsz itt.

-Fogd be.

-Fiúk...

-Te fogd be!-boxolta vállon Niallt Zayn.

-Fiúk...

-Nem, mert te folyton csipkelődsz.Nem telik el úgy nap, hogy te ne szólj be nekem, mert te folyton....

-Fiúk!-szóltam rájuk kicsit hangosabban.

-Mi van?-nézett rám a két srác.

-Mr.Selfors azt mondta viselkedjünk rendesen, és szerintem ti most eléggé gyerekesen viselkedtek.Meg kéne keressük azt a bizonyos...-elővettem a zsebemből egy cetlit, amin a fogadóbizottság neve állt-Mr.Bray-t.Próbáljatok meg csak kicsit is normálisnak tűnni, mert kell ez az állás!-mondtam szigorúan, ami náluk mindig bevált.Bólintottak és végigmentünk a leszállópályán, be a váróterembe, ahol egyből kiszúrtam egy öltönyös úriembert egy nagy táblával a kezében, amin azt írta "NYPD".

-Á, nézd, Alison, szerintem ő minket vár.-szólalt meg Niall.

-Remek megfigyelő vagy, Niall.-mondtam neki, mire Zayn kacagott.

-Neked szabad, nekem nem?-erre a kérdésre nem is válaszoltam, csak odamentünk az öltönyös fickóhoz.

-Jó estét new yorkiak!-köszöntött széles mosollyal az arcán.

-Jó estét londoni.-morogta Zayn mellettem mire belekönyököltem a bordájába, épp csak egy annyira, hogy emlékeztessem a helyzet fontosságára.

-Elnézést a társam viselkedéséért, én Alison Spencer Grey vagyok, ők meg Niall James Horan és Zayn Malik.

-Nagyon örülök, én Mr.Bray vagyok-kezetrázott Zaynnel, majd Niallel-Ön ír származású?

-Igen.-vigyorgott Niall.

-Az jó, gyakran járok Ír országba, tudja a nővérem kiköltözött és mi megtartottuk a jó viszonyt, de ez kicsit zavarta az apánkat mert ő megcsalta az anyámat és igazából csak féltestvérek vagyunk, és..

-Elnézést-szakította félbe Zayn.Mindig is utálta a csevegést.-..de hosszú utat tettünk meg és fáradtak vagyunk, ha nem bánja a családját most nincs kedvem megismerni.-hirtelen megfagyott a levegő körülöttünk.Ijedten pislogtam Mr.Brayre, aki megütközve nézett Zaynre, de végül felengedett.

-Ó, igen, elnézést, milyen modortalan vagyok, jöjjenek csak..-elindult a kijárat fele, mi húztuk magunk mögött a bőröndünket.Mr.Bray megtorpant.

-Vihetem a bőröndjét, kisasszony?-kérdezte tőlem udvariasan.

-Ó.Igen...köszönöm.-átvette és mentünk tovább, közben gyors bevezetőt tartott.

-Önök a Hotel praga-ban fognak megszállni, addig amíg csak szükséges.Elviszem oda önöket és holnap reggelre szerzek egy bérelt kocsit is, ha kell.

-Kell.-szólt közbe pofátlanul Zayn.

-Rendben.Holnap reggel 8:00kor találkozunk a helyszínen, addigra olvassák át az aktát.Az aktákat a hotelszobájukba vitettem, legyenek felkészültek és frissek, a Tomlinson család nagyon befolyásos, de ezt gondolom már tudják.-betettük a csomagokat egy kocsiba majd beültünk.Zayn és Niall hátul, én meg elöl, az anyósülésen, ami nem a megszokott helyen van.Hát persze, hisz ez Anglia...itt minden máshogy van.A kocsikázás kellemes volt, Mr.Bray a városról mesélt miközben mi bámészkodtunk.

 A hotel előtt leparkolt a kocsi, mi meg kivettük a csomagokat.Mr.Bray a kezünkbe adta a kulcsokat.Enyém a 121es szoba, Niall és Zayn a 122est kapta.Nem beszéltünk sokat, mind kimerültek és fáradtak voltunk a repülőút miatt, így csak elbúcsúztunk és bementünk a szobánkba.

________________________________________________________________________

Hello!

Szóval ez lenne az első rész.Hogy tetszett?Komiba írjátok meg a véleményeteket, nagyon kíváncsi vagyok.Mivel ez az első rész, és semmi izgalmas nem történt benne, arra gondoltam, hogy még a hét folyamán kiteszem a második részt is....ja, és ha tetszett és szeretnél csevegni, vagy részleteket megtudni a következő részből, lépj be a blog fb. csoportjába: https://www.facebook.com/groups/646627728692602/

Szereplők

Főszereplő

Alison Spencer Grey

Fiatal vagyok, szőke és kékszemű.Mégis egy nehéz munkát választottam, ahol férfiak vannak többségben és elítélnek a csinos, törékeny külsőm miatt.De csak féltékenyek, mert jobb vagyok nálluk.És szebb.23 éves vagyok, nyomozó az NYPD-nél, van két társam Niall Horan és Zayn Malik.Én vagyok a felettesük, de a munka megoszlik.Nehezen szokták meg, hogy egy nő irányítja őket, de hamar beismerték, hogy jó vezető vagyok.Mostnara már barátaimnak nevezhetem őket.Küzdenem kell a jó ügyekért, mert az én felettesem-Mr.Selfors-nem bízik meg a nyomozói képességemben.Biznyítani akarok.Ez az életcélom.A munkámnak élek, nincs magánéletem.

Mellékszereplők

Niall Horan

Név: Niall Horan
Kor: 22
Alison munkatársa.Ír származású, érzelmes, megértő, sokat eszik.

Zayn Malik

Név: Zayn Malik

Kor: 24

Alison munkatársa.Vérbeli angol, macsófiú, jó kondiban van.Szereti a terep munkát és nagyon nehezen nyelte le, hogy egy nő a felettese.

___________________________________________________________

Még vannak szereplők, őket csak azért mutatom be, mert a többieket a történet folyamán ismerhetitek meg.Ebben a történetben az 1D fúk nem híresek, nem is föltétlen ismerik egymást.Csak a kinézetüket és a tulajdonságaikat kölcsönöztem, hogy megírhassam a sztorit.

A történet nagyrészt Alison, a főszereplő szemszögéből lesz elmesélve, de néha teszek kis kiugrót.

Ne feledjétek!Ez a történet krimi lesz, és pár forró jelenetet is tervezek, szóval csak azok kezdjenek bele, akiket ez nem zavar.Nem egy átlagos sztori, szóval semmit nem ígérhetek nektek ;) .Jó olvasást.

Chapter 31

-Megcsalt...megcsalt, fáj de...istenem, hát túléltem és ő megmentett és...szeretem..megcsalt...de én mit tettem volna?Ugyan ezt...elkeseredettségemben és dühönben..én is megcsaltam volna...szeretem...és a helyett, hogy odamennék és elmondanám ezt neki, itt nyafogok egy pultosnak, akinek még a nevét sem tudom.
-Jimmy.
-Tessék?
-A nevem Jimmy.
-Oké.Mit tegyek Jeymi.
-Jimmy...-sóhajtott fel a pultos, majd kikapta a kezemből a telefont-Hívok neked taxit..te hazamész és elmondod ennek a Zaynnek, hogy mit érzel..
-Oh..oké..jó ötlet...elmondom neki...elmondom.-ezzel az elhatározással álltam fel a helyemről és indultam el a taxi fele.
 Hazaérve csak arra tudtam gondolni, hogy meg kell keressem őt és mielőtt még bármit is mondana..bármit is magyarázna, én szerelmet kell valljak neki.Tudnia kell, hogy mit érzek..tudnia kell, hogy ő az igazi, és megbocsátok.A fenébe is, ő Zayn!Ki ne bocsátana meg ennek a tökéletes fickónak?!
 A konyhában volt, járkált körbe és a telefonján veszekedett valakivel.Amint észrevett letette a telefont és felém indult.
-Istenem, Nessi...mindenhol kerestelek, el kell mondjam, hogy..
-Fogd be!-tapasztottam a szájára a kezem-Fogd be...részeg vagyok..és megvilágosult...beszéltem Jeymivel és szerinte is ezt kell tennem...
-Mit?
-Fogd be!-szoltam rá-El kell mondjam amit érzek..érted?Tudnod kell..tudnod...én..én szeretlek...nagyon.És megbocsátok...és szeretlek.Igen.Nagyon szeretlek.-Zayn csak pislogott párat majd megcsókolt.
-Én is szeretlek..és én is kell...mondjak valamit..
-Na mondjad!-vigyorodtam el.
-Én is szeretlek és..és..igazából..kérdeznem kell valamit de kérlek...kérlek ne rohanj el, vagy ne ess össze, ne értsd félre...
-Nyögd már ki!-Zayn letérdelt előttem és elővett egy piros ékszeres dobozkát és kinyitotta.
-Hozzám jössz feleségül?-kérdezte és nagy, Zayn szemekkel nézett rám.
-IGEN!-borultam a nyakába-Igenigenigen.-Zayn megkönnyebbülten kacagni kezdett, de közben sírni is...sírtunk és kacagtunk egymás nyakába borulva...csodás volt...
Zayn felhúzta az ujjamra a gyűrűt és megcsókolt.Utánna ágybadugott és aludtunk reggelig.Másnap midenre emlékeztem.Arra, hogy megcsalt, arra hogy mennyire haragudtam rá, és mennyire féltem ettól, hogy most vége van...de mégsem!Mert megkért...Ő megkért engem..szeret..és én is szeretem, bármi is történt a múltban.Mi túléltük és a szerelmünk is túlélte..és hozzá fogok menni az iskola igazgatójához.
Zaynre néztem, aki rám mosolygott.A fejem a mellkasán pihent, meg ölelt engem.Az egyik kezével félresimított egy tincset az arcomból.
-Nem gondoltad meg magad, ugye?-suttogta rekedtes hangon.
-Nem...és te?
-Én sem...Össze fogunk házasodni?
-Minél hamarabb.-mosolyogtam és akkor éreztem, hogy én vagyok a legboldogabb ember a világon.Felkúsztam az arcához és az eddigi legédesebb csókot adtam neki.

The End.

______________________________________________________________________________________

Tudom, hogy azt hiszitek vége, vagy esetleg csalódottak vagytok a vége miatt, mert nem így képzeltétek el..Sajnálom, ha így van, de azért remélem elérte a tetszésetek.Az írásaimnak közel sincs vége.Ilyen rövid blogokat írok még, a következő történetet már el is kezdtem írni, és jövő héten már abból teszek ki részt.A részek itt lesznek, ezen a linken, hogy ne kelljen vándoroljatok.Holnap-holnapután teszek ki ismertetőt róla.Légyszi komizzatok, hadd lássam a véleményeteket a "My crazy teacher"-ről :)

Chapter 30

Nagyon fáradtnak néz ki...a szemei karikásak és a haja...hát talán hónapok óta nem volt fodrásznál.Ez nem vall rá.Nagyon nem.Nem azt mondom, hogy én jól nézek ki, de jobban mint ő.Bűntudatom van amiért jobban nézek ki, miközben én voltam a fogságban, nem ő.
Zayn a kezemtől fogva húz a szobája fele, de csak nagyon lassan haladunk..tántorog.Néha visszapillant, erőltet egy halvány kis mosolyt, megszorítja a kezem, majd folytatjuk utunkat.Én is fáradt vagyok.Sokat rohangáltunk ma...kórházba, rendőrségre, ilyenek.Nagy megkönnyebbülés volt látni ahogy Zayn végre elfekszik az ágyon.A kezem továbbra is szorongatva máris horkol.Szép.Ez már alszik, és én kell levetkőztessem.Nem panaszkodok...én nem...csak én is inkább aludnék most.
Nagy nehezen lehámoztam róla a ruháit, csak a boxerét hagytam rajta.Végignéztem a  tökéletes testén, végül az arcán ragadtam le.Úgy tűnik mint aki jó pár napja nem aludt rendesen.Hangosan horkol, a szája nyitva és folyik a nyála...az arca borostás, a haja elnőtt és gondozatlan mégis ez a legszebb dolog, amit életemben láthattam és magamnak tudhattam.Halványan elmosolyodom és apró puszit nyomok az alsó ajkára mire felhorkant és átkarol.Én is lehámozom magamról a ruháim lehetőleg úgy, hogy őt ne ébresszem fel.
Szorosan hozzábújok és úgy alszom el.
Másnap reggel...na jó, már késő délután van, de még így is korában ébredtem fel, mint Zayn.Kicsit szundiztam még a karjai közt, de aztán már unatkozni kezdtem és lementem a konyhába.A ház tök üres.Rajtunk kívül senki sincs itthon.Louis biztos a suliban...Peti meg ki tudja hol dolgozik épp...reggeli van készítve, de már elég rég készülhetett, mert teljesen kihült.Szerencsére Louis gondolt erre az esetre is és készített a tükörtojás mellett szendvicseket is.Hamar begyúrtam az adagom majd fél óra múlva a párom adagját is.Ezek után vettem egy frissítő zuhanyt, szépítettem magam, majd felhívtam a kozmetikusom, és a fodrászom, hogy még ma fogadjanak engem.Félévente egyszer szoktam hozzájuk járni és most nagyon szükségem van kis felüdülésre.
Zayn még alszik, mint akit lelőttek, a kozmetikusom csak egy óra múlva fogad, így kénytelen vagyok anyámat felhívni.Egy röpke 10 perces csevej után megint unatkozni kezdtem.Anyámat sikerült meggyőznöm hogy jól vagyok...így holnapig nem kell felhívjam őt.Ahogy babráltam a telefonommal megakadt a szemem egy képen.A képen Liam és én vagyunk, épp valamit idétlenkedük és hülye arcokat vágunk.Meg kell látogassam.Hogy tudja, hogy jól vagyok, meg ilyesmi.
Valaki a hátam mögé lopózott és a derekamra csúsztatta a kezét.
-Azt hittem csak álmodtam...-suttogta a fülembe Zayn.A borostája csiklandozta a vállam-Azt hittem álom volt, hogy visszajöttél.
-Nem volt az...eljöttél értem..-mosolyodtam el ahogy közelebb húzott magához és átölelt.
-Annyira...annyira hiányoztál.Soha többet nem engedlek el magam mellől.Soha.
-Szeretlek.-felé fordultam és a nagy barna szemeibe bámultam-Csak folytassuk az életünket..mintha mi sem történt volna..jó?Csak...éljünk tovább.-huncut mosoly jelent meg az arcán.
-Figyelmesebb leszek.Minden reggel suliba viszlek..minden délután hazahozlak...és minden délutánt együtt töltünk.
-Kicsim...te vagy az igazgató, ezt nem teheted meg.
-Dehogynem..felmondok!
-Nem teheted..ez a munkád!
-Akkor keresek mást..
-Előbb keress mást, csak utána mondj fel..és amúgy is te vagy a főnök, mi lesz a sulival, ha te kilépsz?
-Mióta érdekel ez téged.-kuncog, ami kicsit idegesít.Hogy ne érdekelne az ő jövője..
-Zayn!Gondolkozz már..nem mondhatsz fel.Nem és kész.Nem lesz bajom..óvatosabb leszek.Kérlek bízz bennem.
-Nem!Nem tudsz vigyázni magadra..ezért én kell megtegyem!-emelte meg a hangját.
-Nem láncolhatsz magadhoz.
-De aggódom érted!
-Ahhhhjj, Zayn, ne ölj meg jó, ne zárj be te is egy házba, érted?!-nagyon ideges lettem.vettem a táskám és kirobbantam a házból őt magam után hagyva.Szinte azonnal meg is bántam.De késő volt, már elindultam és amúgy is mostanra vár a kozmetikusom.
Késő este végeztem a kozmetikusnál és a fodrásznál.A telefonom otthon hagytam a nagy sietségben, így nem tudtam kommunikálni Zaynnel.Amíg ültem a széken és hagytam, hogy rendbetegyenek végig szorított a szívem és rossz érzésem volt.Rohanva mentem haza, felnyitottam az ajtót.Üres volt a ház..annak tűnt.Hol vannak ezek?Bepánikoltam és felrohantam Zayn szobájába, de nem volt ott.Épp mentem le a lépcsőn, mikor kinyílt a bejárati ajtó és Zayn érkezett be.Ugrottam volna a nyakába, de valami megállított.Zayn veszekedett valakivel.
-Nem, nem érted?!Ő az életem!Őt szeretem!Te csak egy szörnyű baklövés voltál!
-De Zaynieee..-hallottam meg Meli nyafogó hangját-Ő nem érdemel meg..és ami azt illeti te sem érdemled meg őt..hisz megcsaltad..amíg ő távol volt, te velem voltál...Ezt elmondtad neki?Mondtad neki, hogy engem basztál, miközben őt a másik két idióta molesztálta?
Kész...ennyi volt..ezt meghallottam és már más nem is számított.Zayn becsapta az ajtót, de már késő volt, mindent hallottam.A szemeim megteltek könnyel, a szívem összeszorult, hatalmas gombóc nőtt a torkomba.
-Kicsim...szerelmem..-suttogta Zayn és közeledett hozzám-Ne haragudj..én..el akartam mondani,..én..-felém nyújtotta a kezét, de én nem engedtem hogy hozzám érjen.Nekiiramodtam az ajtónak Zaynt nekilöktem a falnak, és elrohantam.Útközben Louis is megérkezett.
-Héj kicsi lány...mi a baj?-indult volna felém, de én az ellenkező irányba rohantam.Nem kell most senki...azt kívánom bár megölt volna Harry és Nate..bárcsak..bárcsak halott lennék és ne érezném ezt a fájdalmat.Fuldokló zokogásba kezdtem, egész addig, amíg teljesen el nem fáradtam a sírásban.Az első bárba bekanyarodtam...Üres vagyok...üres vagyok belül és piával fogom kitölteni ezt a fájdalmas ürességet.Remélhetőleg halálra iszom magam.Ez a nagy tervem szabadulás után.
________________________________________________________________________________
Bocsi a hosszú szünetért.Ihlet hiányban szenvedtem.Most ez egy ilyen depis rész lett, de igyekszem a kövi résszel, ami kicsit vidámabb lesz :P Komizzatok, szavazzatok, nagyon sokat jelentenek nekem.